Somogy szezonális színei 2. rész

Az utazás első szakaszán, Délitől Fonyódon át Kaposvárra viszonylag sík terepet jártunk be. A Kaposvár–Siófok közötti 35-ös vonal ezzel szemben Külső-Somogy dombvidéke között kanyarog, két nagyobb kaptató közbeiktatásával. Ez a menetsebességen is meglátszik: a gyorsabbnak tekinthető, képtelenül hosszú köztes várakozásokkal nem sújtott vonatoknak is bő három óra kell a pontosan száz kilométerhez. A vonalon végighaladó járatok közül akad olyan, amelyik átlagsebessége épphogy meghaladja a 25 kilométer per órát. Már csak némi tolatás kéne pár tehervagonnal, és visszajutnánk a vegyesvonatok korszakába. De ilyen nincs, sőt, már teherrakodás sincs a vonal nagy részén.

A hivatásforgalom számára a lassú döcögés vélhetően vérlázító, ellenben a magamfajta kocautas (értsd: csak itt, mert naponta más, sokkal fürgébb viszonylaton vonatozom) számára ez a Paradicsom. Hiszen a táj varázslatos, főleg ha az itt (forda szerint) kizárólagos Bzmot panorámás szélvédője mögül szemlélhető (igen, engedély volt). Az út első negyedén, Felsőmocsoládig még hosszú egyeneseket is látunk, dombok csak a horizonton tűnnek fel. Nagy sebességben itt is felesleges reménykedni, a pálya 60-as, rálátást nem biztosító közúti átkelőhelyeken 20-as, a felszedett állomási és iparvágányok bennmaradt kitérőin pedig lépésben zötyögünk át.

Az az igazán megdöbbentő, hogy elmondás alapján van utas, a reggeli és délutáni diákjáratok háromrészes szerelvénye állítólag megtelik. (Épp előző nap nem is tudott felkapaszkodni a nedves-avaros pályán a Kaposvárig közlekedő iskolásvonat, segélyezni kellett, ahogy említették.) Talán a közutak elszívó hatása a vonaltól való nagyobb távolság miatt nem érvényesül? Az viszont biztos, hogy a balatoni elő- és utószezonban kellemes kirándulást tehető Siófokról indulva, majd oda visszatérve. Nyáron azért nem – vagy csak hűvös napokon –, mert az alig szellőztethető Bz fojtogató hőségét nem sokan kívánják. Talán ha nyitott panorámakocsikat húznának, mint bizonyos kisvasutakon – de ezt hagyjuk, mielőtt ránk száll a közlekedési hatóság. Így viszont ez is egy kihagyott turistaattrakció, ha az infrastruktúra hiányzik. Hogy a hivatásforgalomra alkalmasabb lesz-e valaha? Nem sokan érjük meg, attól tartok... Maradnak hát a magamfajta alkalmi kirándulók, akik virtuálisan elcsennek a táj szépségéből egy kis darabkát.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!