Takarítás a világűrben: ötleteljenek a fiatalok!
Különböző korcsoportok, diákok számára írta ki a Magyar Asztronautikai Társaság idei pályázatát: a téma kellemetlenül aktuális, a jelek szerint az űrrepülés-űrkutatás legkomolyabb veszélyforrása az ember számára a földkörüli kozmikus térben. Vagyis: ebben a totálisan idegen közegben is az a fő kockázat, amit az ember saját maga produkál. Sokan okkal a Nemzetközi Űrállomás (jelenleg 2024-ig biztos) jövőjét is attól féltik, hogy egy olyan apró, földkörüli pályán sodródó darabka, amit a földi radarállomások sem tudnak detektálni, sérülést okoz, de ettől a 28 ezer kilométeres óránkénti sebességgel száguldó parányi akármi az egész állomás létét megkérdőjelezheti egy pillanat alatt.
A földi figyelőrendszer riasztása nyomán többször megtörtént már, hogy az ISS személyzete az űr-mentőcsónakként szolgáló, az állomáshoz kapcsolt Szojuz-űrhajókba volt kénytelen húzódni, felkészülve az esetleges legrosszabbra, illetve vagy kitérő pályamódosításra kényszerítette a szemét az ISS-t, vagy éppenséggel megakadályozta, hogy a tervezett időben megtörténjen a szokásos pályamódosítás.
Az űrszemét mennyiségét százezerre, a nagyobbakat, veszélyesebbeket legalább húszezer darabra becsülik, a szám pedig egyre nő, mert ahogy a darabok – hordozórakéta-részek, élettelen műholdak, elvesztett alkatrészek, illetve egy-két komolyabb szatellit-ütközés morzsalékaként szaporodó szemétrészek – egymással is ütköznek és egyre tovább törnek. Vannak, akik az űrvállalkozások jövőjét féltik, az űrszemét kockázata miatt az űrrepüléseket egyre komolyabb és költségesebb védelmi rendszerekkel engedélyezik csak a hatóságok, ez pedig elsősorban a magáncégek életét nehezíti.
A MANT pályázata tehát a jelenlegi űrhajózás, űrrepülés egyik, ha nem legsúlyosabb gondjának megoldására biztatja a 10–14, illetve 15–18 éves kategóriában jelentkezőket, akik a pályamunkákkal (rajz, számítógépes grafika, poszter, bemutató, rövid videó) egyebek mellett ingyenes vagy csökkentett áru részvételt nyerhetnek a MANT népszerű űrtáborában.
A határidő február 15., és amíg a fiatal magyar tehetségek tálalják a megoldásokat, felidézünk portálunk híradásai alapján néhány tervet, hogyan próbálkoznának a nemzetközi szervezetek és cégek.
Az európai űrügynökség, az ESA a nagyméretű, tehát a végzetes ütközéssel fenyegető darabok befogását tervezi, méghozzá egy szigonyszerű eszközzel, a szerkezet a befogás után saját hajtóművével, saját magával együtt vinné a pusztulásba, azaz a sűrű légkörben elégésre a veszélyes darabokat. A svájci CleanSpace takarítóműhold-sorozat ugyancsak darabonként vinné el a szemetet és késztetné deorbitálásra. Egy japán elképzelés egy hosszú mágneses huzallal tudná kisebb fémdarabok pályáját megváltoztatni és a szemetet a légkörbe küldeni elégésre, más verziók szerint egyfajta lézerfegyverrel pucolnák ki a földkörüli térséget, de ennek a kockázata épp az, hogy ha nem sikerült teljesen megsemmisíteni egy tárgyat, akkor az is több új darabként teszi még kockázatosabbá a mozgást a földkörüli térségben.
Olyan módszert is elképzelhetőnek tartanak, hogy minden műholdra, még indítás előtt egy „vitorlát” erősítenének, vagyis adott esetben, ha már nincs szükség rá, megnövelnék a felületét, hogy az űrben lévő elemi részecskék hamar lefékezzék és gyorsabban a légkörbe süllyedne. Sajnos valamennyi terv eddig csak terv maradt, az igazán használható elképzelések megtalálásához még nyílt a tér az ifjú magyar feltalálók előtt.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
