Táncrend Farnborough-ra: a 787-es repülése, videó!

Ismét egy Farnborough-étvágygerjesztő. A Boeing nem először adja közre egyik légiprogramja előzetesét, egy gyönyörű videót arról, hogyan gyakorolja a bemutatót a 787-es és személyzete. Persze, tudjuk, a gép könnyű, utas nincs, poggyász és teheráru sincs, a kerozin benne nem épp egy tizenkét órás útra való mennyiség, de ettől még így is lenyűgöző, ahogy a gép az olykor a műrepülés határait idéző figurákat gyártja az égen.

A maga módján ez a két és fél percnyi mozi látványosabb, mint amikor a nézők majd a helyszínen figyelik a repülést, merthogy a szalon alkalmával nemigen van esély arra, hogy olyan perspektívákból élvezzék a műsort, mint amit egy helikopter és egy Learjet kamerái képesek produkálni.

Kétségtelen, a szögek és a teleobjektívek gyújtótávolsága nagyban emeli az élményt, de az is igaz, a gép elemelkedése nemcsak a megfelelő felső pozícióból, hanem a földről, mindenféle trükkös eszköz nélkül nézve is elképesztően meredek.

Mint tudjuk, Farnborough-ban már adódott a Boeing számára probléma ezzel a momentummal, amikor a 787-es először repült a szalonon, az első bemutatónap után a rendezők repülőbiztonságra szakosodott bizottsága letiltotta azt a fajta felszállást, amit a gép akkor produkált.

A Boeing az idei műsor kidolgozásakor láthatóan számított is erre a szigorra. Mivel a rendezőség a farokrész odaverése, a tailstrike veszélye miatt limitálta a bemutatót, a mostani műsor úgy indul, hogy a gép viszonylag „normálisan” jön el a földről, és csak egy-két másodperccel később, már a tailstrike-veszély felett, de ugyanolyan intenzív mozdulattal ülteti a gépet a farkára a pilóta. Az emelkedés innentől kezdve ugyanolyan látványos, mint korábban. A videó ráadásul egy pillanatra azt is felvillantja, mit éreznének az utasok, ha lennének a kabinban...

Aztán jönnek a fordulók, köztük a váltott fordulók, mert ennek a bemutatónak a lényege, hogy egyrészt a gép nagyon mozgékony, másrészt a gép nagyon mutatós. Két éve a vietnamiak zöld madara nem volt ennyire látványos, mint ez a főképp fehér ANA-madár. És a gép körvonalai is gyönyörűek: naná, hogy a gyártó a hosszabb törzsű 9-es változattal repülteti a programot, lefogadom, hogy ha lesz majd 10-es, akkor majd azzal.

A 787-es bája egyebek mellett abban rejlik, hogy a gép nagyon arányos, a karcsú szárnyakkal repkedő Dreamliner nem kelti szélestörzsű gép benyomását. Vannak olyan típusok, amelyek a maguk hatalmas méreteivel gerjesztenek hatást, vagyis az ember állandóan azon morfondírozik, hogyan tud egy ekkora mafla nagy madár csak úgy fordulózni itt a fejünk felett: a 787-es viszont egyfajta klasszikus élmény – igen, ilyen az, amikor egy utasszállító szép és szépen repül.

A leszállás is tartogat némi meglepetést, már ha tényleg így történik, ahogy Moses Lake betonja előtt a végső megközelítés: a gép orrát ellépve, csúsztatva. Lehet, hogy a gyakorlás során az erős oldalszél miatt kellett így repülnie a gépnek, de az is lehet, hogy ez a műsor része: ez tényleg már csak Farnborough-ban derül ki majd.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső, idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!