Törékeny építmények - de minek?

Zöldi Péter   ·   2017.06.07. 11:15
istvantelek_kislid

A vasút hőskorát idézik a – főleg – budapesti elővárosi szakaszokon sok helyen meglévő acélszerkezetű gyalogosfelüljárók. Egy szigorúan szabályozott, a vasutat a környezetétől még hermetikusan elválasztó szemléletről beszélnek ezek az építmények. Legtöbbjükre évek óta nem lépcsőzött fel senki sem – néha, gyerekek, talán brahiból, hogy felülről is megnézhessék a pálya mellől már megcsodált vasúti járműveket.

Biztosan voltak idők, amikor sípolt a rendőr, vagy a semmiből ott termett egy vasútőr, ha valaki a vágányokon keresztülmászva próbált meg a vasút egyik oldaláról a másikra jutni, jóllehet ott magasodott felette az elválasztott szintű közlekedés aktuális vívmánya.

Senki által nem használt felüljáró, felújítás alatt (a szerző fotói)

Nehéz ma már arányos gondolkodással belátni, hogy valaha így működött a vasút, amely ma a szabad átjárások, a ledöntött kerítések, a gyalogoslábak által fényesre járt, letúrt ágyazatok, a szabályozatlan gyalogosmozgások gyűjtőhelye. A vasút nem tett semmit a helyzet rendezéséért, az élet pedig tette, amit szokott: egyszerűsített, életszagú festékkel mázolta be a megalapozatlan tiltások és életszerűtlen szabályozások birodalmát. Miközben minden más területen a békés egymás mellett élés elvei érvényesülnek, miközben rájöttünk, hogy adott esetben nem a tiltás és az elválasztás, hanem az okos, tervezett együttműködés a célravezető, ezek a kétségkívül kecses, magasszintű mérnöki tudással megalkotott építmények továbbra is várnak a sorsukra, igénylik a fenntartást, akár téli hóeltakarításról, akár párévenkénti újramázolásról van szó.

Vannak helyszínek, ahol e hidak léte indokolt, sőt, kikerülhetetlen, de vannak teljességgel értelmetlen helyen lévő műtárgyak is, ahol újra kellene gondolni a szabályozást. Ha egyáltalán létezik szabályozás, nem csak egy száz éve elgondolt rendszert visz a saját tompa lendülete. Senki nem kérdőjelezi meg a szobi vasútállomáson átívelő gyaloghíd értelmét, úgyszintén nagyon szükséges és jó, hogy Rákosrendezőt a Rákos-patak vonalában ilyen hídon keresztezhetjük. Egyenesen fájó, hogy az Állatkert oldalában egy évtizede megszüntették az ottani felüljárót.

Viszont évtizedek óta nem járt gyalogos az alsógödi megállóban a szintbeni útátjáró mellett átívelő hídon és Dunakeszin, a gyártelepi megállótól délre, amúgy településszerkezetileg megfelelő helyen lévő – és nemrégiben alaposan felújított – felüljárót sem használja senki. Vannak ugyan próbálkozások, terelések, de a gyalogosok akarata rendszerint erősebb az újra és újra kifeszített drótkerítésnél. Kérdéses a Rákospalota-Újpest állomás felett átívelő építmény funkciója is, hiszen Rákospalota érintett lakosai szelíden és szinte balesetveszély nélkül járnak át a vágányokon a túloldali villamosmegállóba.

A határidő már a múlté, a munka félkész

Eközben Istvántelken éppen hihetetlen dolog történik: a peronra vezető lépcsőkar járófelülete teljes egészében megújul. Az oka teljesen nem érthető, hiszen a meg felújítatlan, fából készült járófelületek anyagát szemrevételezve megállapítható, hogy bár látszik rajtuk az idő vasfogának a nyoma, biztonságosak, cserére még egyáltalán nem szorulnak rá. A kifüggesztett kis tájékoztató szöveg egyrészt mutatja, hogy a vállalt határidőből a – saccra – harminc lépcsőfok cseréje során jócskán kicsúsztak, másrészt gyermeki szabálykövetést, vagy inkább naivitást feltételeznek a peron másik vége felé elinduló, majd ott a felüljáróra felkapaszkodó utasról.

Valamitől ez az abszolút periférikus helyzetben lévő felüljáró most reflektorfénybe került, zúgtak a körfűrészek, loccsant a zománcfesték, lett újramázolt korlát és gyönyörűen újraszabott lépcsőfokok is mutatják az utat. A potenciális használó természetesen kulturáltan körülnéz és szintben átsétál a vágányokon. Ez szépen látszik is az ágyazaton.

Mégiscsak át kellene ezt gondolni! Igen, a vasúti pályatest egy erős cezúra, nehezen megkerülhető akadály a településeken. Vasútvonalaink – más európai országokkal ellentétben – csak ritkán haladnak magas- vagy mélyvezetésben, nálunk minden és mindenki egy szinten van, ez már nem is nagyon fog változni. A pályatest teljes elszigetelése, a keresztirányú átjárások teljes kirekesztése gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Ehhez az adottsághoz megfelelő, mindenki által elfogadott, jól működő rendszert kellene kitalálni. Erre már vannak példák, az esztergomi vonal állomásainak többségén a peronokat jól kitalált szintbeni keresztezéseket át éri el az utazó, jelentős balesetveszély nélkül. Tudjuk, hogy a 70-es vonal a maga gyors- és tehervonati többletforgalmával ezekhez nem hasonlítható, de erre mégsem egy működésképtelen rendszer csukott szemmel történő fenntartása a válasz. Ha a biztosított szintbeni közúti átjárók működnek, akkor ugyanezt a gyalogosok esetében miért nem alkalmazzuk?

A jelenlegi status quo fenntartása nyilvánvalóan mindenkinek a legkényelmesebb. Mindig jobb egy problémával nem foglalkozni, vagy meghaladott előírásokra, szabályozásokra mutogatni, mint a megváltozott körülményekhez új megoldásokat kitalálni.

Munkaterület és prágai EC együttállása Istvántelken

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek

Vasút Nagyvasút Kiemelt ajánlatok

Knorr-Bremse fékrendszerek a világ körül – 5. rész: Kötöttpályán Magyarországon I.

iho/vasút   ·   2022.05.14. 09:00

Sorozatunkban előző részeiben azt mutattuk be, hogy a Knorr-Bremse Budapest piacvezető vasúti fékgyártó vállalatként a világ mely távoli országaiba szállít fékrendszereket vonatok, metrók és villamosok számára. Képzeletben jártunk Afrikában, Ázsiában és a távoli Ausztráliában is. Számunkra a legérdekesebbek mégis azok a szerelvények, amelyekkel itthon találkozhatunk nap mint nap, amelyekben Budapesten tervezett és gyártott fékberendezések, fékvezérlő rendszerek és levegőellátó egységek gondoskodnak a biztonságos fékezésről.