Tudomány és videoklip: félezer tonna élet a Föld körül

Nemrég ünnepelték – bízvást mondhatjuk, világszerte, Oroszországban, az Egyesült Államokban, Európában, sőt, Japánban és persze a Föld körüli térségben is – a Nemzetközi Űrállomás 15. születésnapját, amit attól számolnak, hogy 1998-ban november 20-án felbocsátották a hatalmas szerkezet első modulját. Az orosz Proton rakéta Bajkonurból startolt és sikeresen pályára állította a Zarja modult, majd következett néhány hét múlva a Unity, amit az egyik űrrepülőgép szállított a helyére, és december elején a két modul sikeresen összekapcsolódott. A Zvjezda modul garantálta a permanens ott tartózkodáshoz szükséges feltételeket, rajta vannak azok a hajtóművek is, amelyekkel a komplexum pályáját módosíthatják: amint ez a fontos részegység a helyére került, 2000 novemberében beköltözhetett, ugyan a mai állapotokhoz képest még szűkecskén elhelyezve, az első ISS-expedíció.

Onnantól kezdve az űrállomás megszakítás nélkül lakott, tehát eddig tizenhárom éve nyújt egyedülálló lehetőséget a világűrbéli tartózkodásra, a nemzetközi tudományos munkára, a Földön létre nem hozható különleges környezetben, a súlytalanság állapotában.

A mostani harmincnyolcadik expedícióval együtt összesen 211 férfi és nő látogathatott hosszabb-rövidebb időre az állomásra, élhetett és dolgozhatott a fedélzetén, beleértve az első néhány űrturistát is. Az amerikai, kanadai, japán és orosz űrhajósok mellett olasz, francia, német, belga, holland, spanyol és svéd hölgyek és urak jutottak fel az űrlaboratórium-komplexumba. Az expedíciók időtartama rendszerint fél év, de 2015-ben egy amerikai–orosz párost, Scott Kelly és Mihail Kornyienko személyében, egy egész évre felküldenek.

Természetesen közben gazdagodott, növekedett az ISS. Az olaszok építette Harmónia modult az Európai Űrügynökség Columbus laboratóriuma követte, majd csatlakozott az építményhez a japán Kibo. Európaiak készítették az űrállomás talán legszebb részét, a hétablakos kupolát, ahol az űrhajósok a mindenki által leginkább szeretett tevékenységet végezhetik: a Föld bámulását. Kanada készítette az egyik legfontosabb munkaeszközt, a robotkart, amely a teherűrhajók befogását és a dokkoló egységekhez való csatlakoztatást is végzi.

Ugyancsak változatos volt a személy- és teherszállító űreszközök sora, amelyek csatlakoztak az ISS-hez: az amerikai űrsiklók leállása után az embereket kizárólag az orosz Szojuz TMA űrhajók hozzák és viszik, a teherszállítás fő eszköze az ugyancsak orosz Progressz, de az első amerikai magánűrhajó, a Dragon már túljutott a kísérleti repüléseken, és ugyancsak biztató volt a Cygnus első útja. A japán HTV és az ESA ATV űrhajói (Automated Transfer Vehicles, mindkettőből három kötött ki eddig) szintén fontos szerepet játszanak az űrállomás ellátásában. A Dragon és a Cygnus néhány év múlva már embereket is szállít, a Szojuz-kapszuláknak is készül a nagyobb, tágasabb, hatszemélyes változata. Néhány hónapja lerövidült az űrállomáshoz való eljutás: a mostani „expresszjáratok” a korábbi két, két és fél nap helyett mindössze hat-hét óra alatt juttatják fel az új személyzetet az ISS-re.

Az űrállomás 350–400 kilométer magasan kering a Föld körül, átlagos sebessége óránként 27 és fél ezer kilométer, egy földi nap az állomáson 15–16 napfelkeltét és napnyugtát jelent. A legnagyobb mesterséges tárgy, ami valaha az űrben létezett; éjszaka szabad szemmel is jól látható arról a területről, amely felett elrepül, fényereje a Vénuszéhoz hasonló. Teljes hossza 109 méter, a tömege durván félezer tonna, a lakható terek össz-térfogata 388, a teljes hermetikus – nyomás alatti – térfogat 916 köbméter, ami megfelel egy Boeing 747-es belső terének. A nyolc hatalmas napelemtábla 75-90 kilowattnyi energiát termel, a táblák fesztávolsága 80 méter, vagyis nagyobbak, mint a mai utasszállítók többségének a szárnya.

Az eredeti tervek szerint az űrállomás 2020-ig maradna a pályáján, de már dolgoznak életkora meghosszabbításán, optimális esetben mostantól még további tizenöt évig keringene a Föld körül. Orosz mérnökök állítólag azt is felvetették, hogy az orosz modulok az ISS esetleges szétbontása után még felhasználhatóak lennének egy külön űrállomás építésére, de eléggé egyöntetű a vélemény, miszerint a globális együttműködés keretében jobban kihasználhatók egy ilyen űrlétesítmény képességei. (Kína egyelőre marad a saját űrállomásának terveinél, illetve a már felbocsátott egymodulos próbaváltozatnál.)

A tudományos munkák, a kísérletek mellett az ISS fontos helyszíne az oktatásnak, az űrrel kapcsolatos érdekes televíziós közvetítéseknek, amelyek azt célozzák, hogy a (földi) emberek számára is legyen egyértelmű az űrállomás fenntartásának jelentősége, az itt zajló tudományos munka haszna. Idén egy jeles művészeti alkotás helyszíne lett az ISS: itt forgatta Chris Hadfield kanadai űrhajós a maga világhírű klipjét, az első igazi űrslágert, egy korábbi David Bowie-dal gyönyörű feldolgozását a súlytalanság állapotában.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!