Ütközésveszély: elég lenne a visszapillantó tükör?

Korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk az amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Testület ajánlásával, miszerint az egyre sűrűbben előforduló földi incidensek elkerülése érdekében a nagyobb gépekre kerüljön kamera, aminek révén a pilóták képesek a szárnyvégeket figyelni, és így elkerülni az egyik leggyakoribb földi incidenst, amikor a nagy fesztávolságú gépek valamilyen akadállyal, ne adj isten más repülőgéppel ütköznek.

Az NTSB javaslata kapcsán az ismert technikai és repülési közíró, az iho/repülés egyik jeles szerzője, Szűcs József azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy nem lehetséges-e ennek a problémának egy sokkal egyszerűbb megoldása.

„A pilótafülke oldalán legyen olyan kis, lapos kiálló visszapillantó-tükör ami egy kis képernyőn mutatná a törzs oldalát, egy másik, a borításba süllyesztett meg a szárnyakat. Minden uli-buli Forma I-esen kettő is van!!!” – írta levelében Szűcs József.

Első hallásra az ötlet felettébb logikus, ráadásul láthatjuk hogy a harci gépek kabintetejének kereteire sok típuson valóban felszerelnek tükröket, igaz, ezek feltehetően nem a földi ütközések elkerülését szolgálják, hanem hogy a repülőgépvezető hamarabb felfigyeljen a hátsó légtérből érkező esetleges veszélyekre.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a repülőgépgyártók nagyon erősen koncentrálnak a gépek aerodinamikai kialakítására. Vagyis egy ilyen tükörnek valamennyire mindenképp ki kellene emelkednie a légellenállás szempontjából ideális orrkialakításból. Lehet, hogy ezért sem örülnének az ötletnek a gyártók, akik épp azzal vannak elfoglalva, hogy az ilyen apró elemeket, mint a szárnyvégi lámpabúra vagy a kondirendszer beömlője, a lehető legáramvonalasabbra alakítsák, az is számít valamicskét az üzemanyagfogyasztás csökkentésében.

Ha viszont a tükröket belül helyeznék el, tehát a pilótafülke ablakának belső oldalára, akkor a pilóták maguk berzenkednének jogosan, amiért ezzel csökkentenék, zavarnák a kilátásukat. Ezt a szempontot egyébként az iho/repülés kérdésére már egy egykori Boeing-kapitány vetette fel, és még több más érdekes indokkal is szolgált, miért lenne jobb a kamerás megoldás a tükrösnél.

Az egyik, hogy a repülőgépvezető számára nem elég, ha látja a szárnyvéget, meg is kell becsülnie annak és az esetleges akadálynak az egymáshoz viszonyított pozícióját. Hogy egyszerűbben fogalmazzunk: azt is látnia kell, hogy vajon elfér-e a szárnyvég mondjuk a lámpaoszlop vagy akár egy másik gép farokrésze mellett. Ennek felbecsülése azonban ebből a szögből nagyon nehéz, ha viszont a kamera a farokrész tetején van elhelyezve, az sokkal használ hatóbb információt ad a pilótának.

A másik indok, hogy a pilótafülke közelében elhelyezett tükrökkel csak akkor lehet jól befogni a szárnyvégeket is, ha azok domborúak. Márpedig manapság már az autók visszapillantó tükreire is rámatricázzák a figyelmeztetést, miszerint a domború tükör torzít, a valóságoshoz képest más képet mutat. Mármost ha a pilótafülke irányából torzítás nélkül is nehéz felbecsülni a valóságos helyzetet, torzítással még rosszabb lenne.

A kamerás megoldás kétségkívül  bonyolultabb, és olykor egészen meglepő mód képes befolyásolni egy gép fejlesztési problémáját: emlékezetes momentuma volt például a mai legnagyobb utasszállító, az A380-as első példányai körüli bonyodalmaknak, hogy a gépben futó kábelekről sokszor összeszerelés közben derült ki: nem elég hosszúak. A bajok egyik első jele volt, amikor kiderült, hogy a pilótafülke felől kiinduló egyik vezeték húsz centi híján nem érte el a farokrész tetejére szerelt kamerát.

Mint a korábbi cikkben is olvashatták, a belinkelt videón láthatták is, az Air France egyik óriása New Yorkban a Kennedy repülőtéren szárnyvégével kecses piruettre késztetett egy kis regionális utasszállítót. A típussal azonban talán még feltűnőbb volt az az apró baleset, ami a tavalyi Le Bourget légiszalonon érte a gyári A380-ast, amely egy épületet talált el földi mozgatás közben a szárnyvégével. Mindezt úgy, hogy a 380-ason van kamera, de az nem a szárnyvégeket, hanem inkább a hajtóművek és a törzs előtti látványt fogja be. Ugyanakkor ha az NTSB ajánlásából kötelező előírás alakul, akkor a 380-asokban feltehetően csak ki kell cserélni a kamerát egy szélesebb látószögűre, hogy beleférjenek a szárnyvégek is a képbe.