Végre a levegőben: repül az új Learjet!

A Learjet-típusok megjelenése az égen a hatvanas évek óta mindig esemény, azóta, hogy az első kategória-teremtő apró sugárhajtású, a Learjet-23-as megváltoztatta a privát repülés világát.

Nos, az első felszállását teljesítő Learjet-85 sok mindenben elszakadt már az akkori őspéldányoktól, de sok mindenben hordozza is az akkori hagyományt. Ismét egy nagyon gyors, és rendkívül nagy magasságban, akár 15 ezer méteren is utazni képes business-jetet hoztak össze a konstruktőrök, persze most már a Bombardier égisze alatt. Csak épp ez a gép már nem hat, hanem tíz utassal, nem háromezer kilométert, hanem öt és félezernél is többet tehet meg, miközben alapvető változás, igaz, a frissebb Learjet-típusokhoz képest is, hogy a 85-ösnek a szerkezete nagyrészt már modern és tartós, erős és könnyű kompozit.

Fontos szerepe van a teljesítmény növelésében az új szerkezetű, a korábbi típusokhoz képest erősebben nyilazott, de jóval nagyobb fesztávolságú szárnynak, a Pratt & Whitney Canada PW307B hajtóművek egyenként háromtonnás tolóereje segíti a gépet abban, hogy másfél kilométernyi pálya elég legyen a felszálláshoz és gyorsan elérje az utazómagasságot, ahol viszont igen gazdaságosan repülhet.

Ugyancsak hatalmas a különbség a pilótafülke elrendezésében, az automata rendszerek, a nagyképernyős műszerfalak (glass-cockpit) megjelenésében, viszont a pilótafülkének továbbra is a típuscsaládra jellemző elegáns, két részre osztott, ragyogó kilátást biztosító szélvédője van, ugyanúgy, mint az első Learjeten.

Egyébként nyilván a nagysága és persze az azóta előtérbe kerülő gazdaságossági megfontolások okán az új gépnek valamivel kisebb a maximális sebessége (871 kilométer óránként), mint az ős-Learjeté (903 kilométer óránként!), viszont ez az új gép jóval tágasabb: akkoriban 180 centis kabinmagasságról nem is álmodtak a tervezők.

A szűzfelszállást nem a még csak most tavaszodó Kanadában, hanem a Learjet eredeti gyártóközpontjában, a kellemes klímájú kansasi Wichitában hajtották végre, speciel itt repülteti meg prototípusait a fő konkurens, a Cessna is.

A 85-ös első alkalommal 2 óra 15 percet repült, több mint 9000 méter magasra emelkedett, az elért maximális sebessége pedig 463 kilométer volt óránként. Bár a szokásos fordulatokhoz képest, miszerint a gép remekül vizsgázott a levegőben, további részleteket a cég képviselője nem árult el, talán ennek a gépnek a berepülése kevesebb buktatót hordoz majd, mint a nagy testvéré, a Bombardier új utasszállítójáé, a Cseriesé.

Az persze némiképp elgondolkodtató, hogy a gyár közleményében nem esik szó a tervezetthez képest jóval később induló tesztidőszak várható lezárásáról, arról, mikorra nyerheti el a gép a légialkalmassági engedélyt, mikor kapja meg az első példányt az első vásárló, sőt, még arról sem tudni semmit, mikor lép be a berepülési programba a következő tesztpéldány.

Ami némiképp mégis szkeptikusabbá teszi a megfigyelőket, az a 85-ös eddigi csúszása mellett – a gépnek már tavaly kellett volna szolgálatba állnia – épp a CSeries program bukdácsolása: a Bombardiernek feltehetően, de egyben érthetően, elég komoly nehézséget okoz két fontos fejlesztési program futtatása egy időben, és ezt csak tetézik azok a pénzügyi problémák, amelyek miatt néhány hónapja a kanadai cég vezetése komoly leépítéseket volt kénytelen bejelenteni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!