Völgyhíd a Pilisben

A veszprémi viadukt, a 6-os út mecseki szakaszának műtárgyai hazai viszonyok között már a műfaj csúcsát jelentik. E műtárgyak nagyszerűsége azonban nem lehet akadálya, hogy kisebb testvéreikben ne értékeljük a korabeli építőmérnöki tudás összefonódását a forma- és részletképzésben való jártassággal, a tájépítészeti tudást már nem is említve.

Dobogókő a Duna-kanyarra nyíló lélegzetelállító panoráma, viszonylag magas elhelyezkedése és Budapesthez való közelsége miatt a honi turisztika bölcsőjévé vált. Megközelítése ma mind Budapest, mint Esztergom felől magától értetődően, a Két-bükkfa-nyergen átvezető műútról történik. Dél felől az út természetesen simul bele a völgyhajlatokba és úgy éri el legmagasabb pontját, észak felé azonban a hegység meredek oldalában, sziklás letörések mentén, a Pilisre jellemző mély, ék-alakúan bevágódó völgyeken keresztül vezet le Pilisszentlélek és Esztergom felé.

Csodálatunk tárgya az egyik völgykapuban rejtőzik, járműből alig észlelhető, a körülötte burjánzó erdő mintha lombkoronáján hordaná puhán a viaduktot. Hivatalos nevén ez a 1111 jelű, Budakalász–Esztergom összekötő út 23+330 kilométerszelvényében lévő, 3046 törzsszámú Dobogókői völgyhíd. Ma azt mondanánk, a híd tisztán kényelmi megfontolások alapján létesült, az útvonal egyik kritikusnak ígérkező S-kanyarjának íveit egyenesíti ki, így a Dobogókő felől érkezőknek nem kell a mészkőbércet meredek balkanyarral megkerülniük, majd közvetlenül utána éles jobbkanyarral áthaladni a völgyön, jóllehet, ez a nyomvonalkifejtés még az út meredekségére is jótékony hatást gyakorolt volna, a közel vízszintes viadukt-útpályához képest.

Figyelemreméltó, hogy 1937–38-ban, épülésének idején, már szempont volt a nagyobb sebességet megengedő vonalvezetés egy huszadrangú műúton, olyannyira, hogy ezért egy 57 ezer pengőbe kerülő hidat létesítettek, amelyet ráadásul minőségi tartozékokkal láttak el. Összehasonlításul: ez az összeg akkoriban 15 kilogramm arany árának felelt meg, ami mai árfolyamon körülbelül 150 millió forintot ér. Mai műtárgyárakkal összevethető összeg, bár ma valószínűleg nem férne bele a híd kétoldali homlokfelületét burkoló mészkő, a gondosan kovácsolt korlátok.

Az előtérbe nyomuló esztétika mellett a szerkezet kifejezetten egyszerű lett: a vasalatlan betonszerkezetet, a híd ívét képező „dobozt” szigeteletlenül hagyták és földdel töltötték meg. A híd első életében ez az egyszerű konstrukció semmiféle kárt nem okozott.

Álljon itt a tervezésben és kivitelezésben résztvevők neve is: a völgyhidat 1937–1938-ban Dr. Ernyedi Béla okleveles építészmérnök tervei alapján ifj. Toldy János okleveles építészmérnök vállalkozása építette Flórián György miniszteri főmérnök műszaki ellenőrzése mellett.

A műtárgy elkészülte után csak néhány évig állhatott békében: 1945 januárjában a hadtörténetben pilisi áttörésnek nevezett hadmozdulatban, amelynek során az egyébként visszavonulóban lévő német hadsereg egy héten át kemény ellentámadást fejtett ki a Pilisben, a szovjet csapatok felrobbantották a hidat, abból csak a kétoldali hídfők maradtak meg.

Az újjáépítés a műtárgy korlátozott jelentőségéhez és a romokban heverő ország feladatainak mennyiségéhez viszonyítva igen gyors volt. 1949-ben Dr. Bölcskei Elemér okleveles mérnök és Dr. Petur Alajos okleveles mérnök tervei alapján a Mélyépítő és Mélyfúró Nemzeti Vállalat kivitelezésében, Láber Kornél okleveles mérnök építésvezetésével elkészült az új híd. A műszaki ellenőrzést az esztergomi államépítészeti hivatal részéről Koroknai József állami főmérnök végezte. A hetvenes évektől kezdve minden évtizedben ellenőrizték a műtárgy állapotát, de beavatkozásra okot adó eseményt eddig még nem észleltek.

Ha egy tavaszi hétvégén majd autóval, motorral, vagy kerékpárral erre vezetne az utunk, érdemes megállni és a részleteket sem szem elől tévesztve körbejárni ezt a funkcióját lassan hetven éve kifogástalanul betöltő hidat.