A volános kivitelből sincs már csuklós

A legnagyobb befogadóképességű, hetvenes évek végétől beszerzett, elővárosi, helyközi forgalomra tervezett Ikarus 280-as kivitelű csuklósok első változatait négyrészes ráncajtóval szerelték fel. A hazai volánoknak szállított típus legszembetűnőbb fejlesztését a nyolcvanas évek közepétől a kétszárnyú bolygóajtók és a Rába futóművek jelentették. A legtöbb autóbuszt 2-0-2-2 (ahol a kettes a kétszárnyú bolygóajtót jelöli) ajtóképlettel szállították, de érkeztek városi autóbuszokra jellemző 2-2-2-2 kivitelűek is. A sorozatban gyártott bolygóajtósok 1985 és 1989 között érkeztek a Volánbuszhoz, majd 1991-ben további egy példányt szereztek be. Az Ikarusokat először a BX és BY kiosztású rendszámmezőben vizsgáztatták, majd az új rendszámok bevezetésével a DZA és ELK „kockarendszám” mezőkbe sorolták be a Volánbusz 200-as sorozatának többi képviselőjével együtt (250, 256, 260, 266 típusokkal). A négy éven keresztül beszerzett csuklósokat évről évre korszerűbb változatban szállították, amelyeket most cikkünkben összefoglalunk.

Amelyek 1985-ben és 1986-ban érkeztek

A csuklós Ikarusok típusazonosítója nem változott, a ráncajtósokkal azonos 280.17-es jelzést viselték. A négy egységből álló harmónikaajtót leváltó kétszárnyú bolygóajtók korszerűbb megjelenést biztosítottak a már megszokott Ikarusok formavilágának. Az első két évben a kétszárnyú ajtókon vastagabb gumiperemet alkalmaztak, az utastérbe fekete elhúzható ajtós fülkeválasztót építettek, a kapaszkodókat és a léghengerbúrákat fekete színnel szállították. Az első „új ajtós” Ikarusból szereztek be két éven keresztül harmincat.

A nyolcvanhetes csapat

A volánoknak szállított 260-asok és 280-asok megjelenésén apróbb fejlesztést jelentett, hogy az ajtókat keskenyebb ablakkal a vastag gumiperem nélkül szerelték fel. Az utastérben pedig a kapaszkodóra is szereltek könnyebben elérhető leszállásjelzőket, illetve az ajtók mögötti ülések elé szélfogó üvegeket kaptak. A karosszérián ugyanakkor változatlanul a vékonyabb fém szegőléceket használták a lemezelt felületek lezárására. A típus számozása is változott, egyes példányok ugyan még a 280.17, de a legtöbb Ikarus a 280.54 típusazonosító viselte, ugyanakkor ebben az évben beszerzett harminckét csuklósból érkeztek városi kivitelű négyajtósok is, amelyek a 280.27 jelzést kapták.

Érkeznek a nyolcvannyolcasok

A harminc évvel ezelőtti tíz 280-as újra a 280.17 típusjelzést viselte, a háromajtós csuklósokon kisebb fejlesztést láthatunk, a lemezelés alsó szegőlécét vastagabb műanyag kivitelűre cserélték.

Végül az 1989-es sorozat

Az utolsó volánkorszakos klasszikus széria mind a tizenhat autóbusza 280.54/A típusjelzést kapott. Az autóbuszok hajtott tengelyét halkabb futású MVG-109 típusú Rába hidakkal szerelték fel.

További egy 1991-ből

A szériában gyártott 280-asok beszerzése 1989 után nem folytatódott. A legutóbbi, 280.54/A változatból érkezett egy további csuklós, amely érdekessége, hogy a gyártáskor vizsgáztatott rendszámával (BOR-211) közlekedett. Az autóbuszt az 1989-esekkel ellentétben nem a halkabb futású Rába híddal szerelték fel, ugyanakkor a kilencvenes évek első kétszázasaira jellemző, kevésbé zörgő ablakokat kapott, illetve a homlokfalon nem az írásos, hanem a típusjelzéssel együtt alkalmazott nyomtatott betűs Ikarus emblémát használták. Az autóbuszt huszonhat évnyi szolgálat után selejtezték 2017-ben.

Akik maradnak

A legfiatalabb 280-asok, amelyeket az orosz exportból megmaradt flottából vásároltak 1998-ban. A megszokott külsőt ugyanakkor több ponton korszerűsítették: az autóbuszok 280.30A típusjelzéssel Euro II-es emissziónormát teljesítő Rába D10-es motort kaptak, a hajtott tengelyt csendes Rába híddal szerelték, a homlokfal felső részében kialakított kijelző burkolatban és az oldalán két helyen is FOK-Gyem kijelzőkkel szerelték fel. Az 1998-ban beszerzett kilenc 280-as mellett érkezett egy további példány is, amely a ráncfelvarrt C80-asok első, prototípusa volt, amelyet a következő három évben harminchét szériakocsi követett.

A volános csuklós Ikarusok az ezredforduló elején meghatározó járművei voltak a Volánbusz állományában, selejtezésük a kétezres évek közepén beszerzett használt nyugati csuklós Mercedesek, majd a 2007-2008 között érkező vadonatúj Volvo 7700-asok érkezésével vált indokolttá, de nem volt szükség Ikarusokra az alvállalkozók által biztosított nagyobb kapacitású autóbuszok miatt sem. Az utolsó példányok az elmúlt években beszerzett használt Volvók, illetve az agglomerációs járatokra érkezett hibrid csuklósok miatt felszabaduló 7900-as Volvók felszabadulásával maradtak munka nélkül, így tartalék szolgálatban sem volt rájuk szükség. Ugyanakkor a Pest megyei utasoknak továbbra is van lehetőség Ikaruson utazni, ugyanis az 1998-as és C80-as kivitelűek mellett a 435-ösökből is van forgalomban több példány.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!