Autópályán a modernitásba
Szétnéztünk kicsit a kiállított képek között, vajon hordoz-e számunkra tanulságot.
Egyet rögtön az elején megállapíthatunk: Németországban a közlekedés ugyanúgy a kultúra része, mint a színház, a zene, vagy az irodalom (és még sok egyéb). Bármennyire is rossz történelmi felhangokkal terhes a Reichsautobahn építésének története, a betonszalagok tájba illesztésénél tájépítészt alkalmaztak, aki az úton végighaladó utazó nézőpontjából megkomponálta a növénytelepítés módját, a műtárgyakat, a táj feltárulását. Rossz, demagóg kérdés lenne, hogy vajon voltak-e ilyen megfontolások mondjuk az M3-as autópálya Gödöllői-dombságbeli szakaszán.
De ez a kiállítás nem erről szól. Inkább a fotográfus örök harcáról a pillanattal, ami mindig az egésznek egy kiragadott része. Semmi sem illusztrálhatja ezt a harcot jobban, mint az örök mozgást jelentő közlekedés állóképen való megragadása. Azután, ha szemünk van hozzá, kereshetjük a kor és a helyszín specifikumait, de tényleg csak másodsorban.
Első pillantásra a fotók semmi különlegeset nem mutatnak. Fénycsíkok, erős kontrasztok, absztrakt formák. Aztán felismerhetővé válik egy autópálya, ami csillogó folyóként kígyózik a tájban. Vagy egy behavazott fasor, amiben nyilvánvalóan elhaladt egy jármű. „Autópályán a modernitásba” – hangzik a frissen megnyitott fotókiállítás címe, amely április 30-áig látható a hamburgi főpályaudvar melletti múzeumban. A kurátorok, Esther Ruelfs és Sven Schuhmacher a múzeum gyűjteményéből harminc fotó válogattak ki, elsősorban az ötvenes és hetvenes évek közötti időszakból, amelyek bemutatják ez időszak fotósainak változó reakcióját a közlekedés gyorsulására.
Az időszak fotóművészetének visszatérő témája volt a városi élet, a közúti közlekedés és az autópályák megjelenése. Ezek által vizsgázhatott a fotósok kreativitása, hogyan mutatható be egy alapvetően egy pillanatra korlátozott műfajban a sebesség, a mozgás, a mobilitás. A többszörös megvilágítások és a fénykísérletek ugyanúgy hozzátartoztak a repertoárhoz, mint a minél absztraktabb hatást keltő képkivágás.
A kiállítást végigjárva látható, ahogy az ötvenes években az autó és a közlekedés a folyamatos előrelépésbe vetett szilárd hit metaforájává válik, majd később ez a hit változáson megy át. A tömeges mobilizáció képeit látva nyilvánvalóvá válik, az ember a forgalom kanalizálására szolgáló autópályák és az utak által széttépett táj foglya lesz, az autózás adta kezdeti szabadság már csak illúzió.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
