Csillivilli szobor-Bobót kapott a Szolnoki Járműjavító

A szépen felújított M44 062-es, mely utolsó aktív éveit Szolnokon töltötte, a járműjavító bejáratánál emlékeztet a magyar mozdonygyártás múltjára.

Újabb kiállított példánnyal gazdagodott a magyar szobormozdonypark: a közel hatvanéves 062-es Bobót helyezték ki a Szolnoki Járműjavító elé, teljes külső átfestést követően. Az 1963-ban, 714-es gyári számon, a DVM2-15 gyári sorozat tagjaként épített dízelgép Budapest-Ferencvárosban kezdte meg pályafutását 1963. szeptember 18-án. A kétezres évek elejét a szolnoki állomás tartalékaként töltötte, majd 2008 februárjában, bő 44 év szolgálatot követően végleg leállították a már remotorizált, korszerűsített dízel tolatómozdonyok folyamatos térhódítása miatt.

Az M44-es, DVM2 gyári sorozatú, négytengelyes, Bo’Bo’ tengelyelrendezésű – innen a becenév –, normál nyomtávú dízel-villamos tolató mozdony, közismert nevén a Bobó, a második világháború utáni magyar vasúti járműgyártás legsikeresebb mozdonytípusa. A 442 kilowatt (hatszáz lóerő) névleges teljesítményű, 166,5 kilonewton indító vonóerejű típus hossza 11 méter 24 centiméter, tömege 61,8 tonna, 15,44 tonna tengelynyomás mellett. A mozdonyt tengelyein elhelyezett, Ganz TC 32.44a/14K típusú marokcsapágyas vontatómotorokat Ganz XVI Jv 170/240 típusú, 16 hengeres, V hengerelrendezésű, négyütemű dízelerőforrás hajtja. A Bobók legfeljebb nyolcvan kilométer per órás tempóra képesek, a protók csak hatvanat tudtak.

A MÁVAG még 1954-ben építette meg az első két, még M424 sorozatú (DVM2-1) prototípust (M424 5001 és 5002). 1957 után már Ganz-MÁVAG-ként a MÁV-nak további 196 gépet (M44 001–166, 201–205, 501–525) gyártott 1957 és 1970 között, de a GYSEV is vásárolt két-két mozdonyt 1969-ben (M44 303–304) és 1971-ben (M44 306–307). Ezen felül a különböző iparvasutak több mint száz, az iparvasúti számozás szerint A25 sorozatú mozdonyt (A25 001–099) vehettek át 1960 és 1977 között, sőt a BKV is szerzett be a fővárosi HÉV-üzem egyes feladataihoz. Ezeken felül 1986-ban, évekkel sorozatgyártás leállítását követően újabb öt, már DVM12 gyári sorozatú Bobó (A25 101–105) állt forgalomba az iparvasutaknál.

A Bobókból a hetvenes években exportra is jutott bőséggel: Lengyelországba a PKP-hoz (SM40, SM41 sorozat), Bulgáriába a BDŽ-hez (51-es sorozat), Csehszlovákiába a CSD-hez (T455 sorozat), a Kínai Vasúthoz (ND15), valamint Jugoszláviába a JŽ-hez (641-es sorozat), majd annak utódállamai közül Szerbiába a ŽS-hez, Horvátországba a HŽ-hez és Albániába a HSH-hoz. Sőt, módosított, széles nyomtávú DVM4 verzióként a Szovjetunióba és Észak-Koreába is eljutott a konstrukció.

A MÁVAG és a Ganz-MÁVAG összesen 1125 példányt gyártott a mozdonysorozatból.