Egyre több svéd választja a vonatozást a repülés helyett

Az Airportal.hu információi szerint a flygskam mozgalom környezettudatosabb gondolkodásra ösztönzi az embereket, amelynek szerves része az, hogy repülés helyett olyan alternatívát válasszanak, amely kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával jár. A “repülés szégyene” kifejezés a repülőutak környezetszennyező hatása miatti bűntudatra, szégyenérzetre utal, a közösségi médiában pedig nagyon gyorsan terjed.

A göteborgi Chalmers Műszaki Egyetem kutatói nemrég megállapították, hogy a svédek egy főre jutó, repülésből származó szén-dioxid-kibocsátása a globális átlag ötszöröse volt 1990 és 2017 között. A skandináv ország északi fekvése, magas életszínvonala, a charter utak népszerűsége és a fapados légitársaságok elterjedése mind-mind hozzájárultak a kiugró értékhez.

Az ország azonban egyre tudatosabban kezdett harcolni környezetszennyezés ellen, amelynek meg is van az eredménye. Egy 2019 márciusi felmérés szerint 5-ből 1 svéd választotta a vonatozást repülés helyett 2018-ban, így nem meglepő, hogy a vasúti közlekedés rekord számot produkált 32 millió utassal.

Az állami vasútvállalat 21%-os növekedést tapasztalt az üzleti utasok körében 2018-2019 telén, a kormány pedig bejelentette, hogy 2022-től kezdődően éjszakai vonatokat fog üzemeltetni a fontosabb európai nagyvárosokba.

A mozgalom egyik legnagyobb vesztese a Swedavia, amely tíz légikikötőt működtet az ország területén. A svéd üzemeltető repülőtereinek utasforgalma utoljára tavaly augusztusban mutatott növekedést az előző év azonos hónapjához viszonyítva, azóta pedig folyamatosan mérséklődik. A csökkenés ráadásul egyre nagyobb mértékű: tavaly szeptemberben még 2%-os volt, idén februárban elérte a 4%-ot, márciusban pedig már a 6%-ot.

A Scandinavian Airlines (SAS) utasforgalmára sincs túl pozitív hatással a mozgalom népszerűsége. A légitársaság számos környezetbarát intézkedést tervez bevezetni annak érdekében, hogy javítson a megítélésén:

• több bioüzemanyag használata;
• a kevésbé üzemanyag-hatékony repülőgépek leváltása újabbakkal;
• nehezebb ülések cseréje könnyebbekre;
• az utasok ösztönzése arra, hogy előre megrendeljék a fedélzeti ételt, így csökkentve a hulladék felhalmozódását;
• befektetés energiaprojektekbe, amellyel ellensúlyoznák az Eurobonus hűségprogram által generált pótlólagos CO2-kibocsátást.

Ha elegendő szabadidővel rendelkezünk, Európán belül jó alternatíva lehet a vonatozás repülés helyett, azonban a tengerentúli utakról nem sokan mondanának le teljes mértékben csupán a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése miatt. Az már a jövő zenéje, hogy a mozgalom hosszabb távon is megmarad-e, és még nagyobb hatást fog-e gyakorolni a svéd és az európai légiközlekedésre, esetleg más országokban is elterjed-e.

* * *