Fordafigyelő 333-asokkal – 3. rész

A Szabadbattyántól a 29-es teljes hosszán, majd Tapolcától a 26-oson Keszthelyig vezető, végig dízeles szakasz után a Balaton nyugati fővárosától villamos trakcióra váltunk. Biztos akad olyan, aki nem érti, miért is kellett erre a kurta, tíz kilométeres szakaszra kihúzni a drótot. A 30-as vonal gyorsvonatai Nagykanizsáról jövet felvesznek egy keszthelyi stokkot (és fordítva), és a balatonszentgyörgyi összecsatolásnál (és szétválasztásnál) praktikusnak tűnik, hogy a mozdony szerelvényestül ráálljon a másik kocsisorra (vagy leakadjon arról), és húzza is tovább. Vélhetően még nagyobb lenne az utasterhelés, ha további 25 kilométeren, egészen Tapolcáig járnának ezen vonatrészek, nagyjából egy órával gyorsabb eljutást kínálva, mint amelyet az északi parton kínál ma a menetrend. Persze Keszthelytől északra nincs villamosítva a pálya, úgyhogy hagyjuk a felesleges álmodozást.

A két vonatrész egyesítését követően az immár tizenegy (ebből kettő volt nemzetközi forgalomra alkalmas) kocsisra hízott Agram IC-t a Bombardier 480-asa könnyedén húzta. Ekkora (és a főszezonban még hosszabb) vonatok esetén az agg Szilikkel kínlódás a munka, sem teljesítményük, sem a mozdonyszemélyzet munkakörülményei nem ideálisak a nyári idényre. Utóbbiról annyit, hogy a Traxxok természetesen klimatizáltak, menethangjuk pedig minimális. Míg a régebbi típusokon a menet közbeni kommunikáció az ordításra korlátozódik, itt a suttogás is hallik. Ez a jármű nem pattog és szitál, kíméletesen bánik a mozdonyvezetővel és a pályával is.

Egyetlen kifogás tehető csak: a Balaton déli partján a vonalsebesség és a mozdony kapacitása nincs szinkronban. A komoly látható okok nélkül hosszan hatvanas pályán keservesen vonszoljuk magunkat – óvjuk a felújítás előtt a pálya állagát. De a gépről ez olyan, mint amikor a főúton öncélú sebességkorlátozással kényszerítik a nagy teljesítményű limuzin vezetőjét a lassú vánszorgásra. Elhagyva a tavat, nagyobb tempóra váltunk. Az igazi az lesz, amikor legalább az utolsó hatvan kilométert százhatvannal teszi meg a gyorsvonat. Igaz, ehhez egyelőre csak a mozdony áll rendelkezésre, a kocsik nem tudják... A viszonylag eseménymentes úton összeszedtünk jó húsz perc késést. Reméljük, a szezonban nem ez lesz a jellemző. Mindezek mellett a hazaút is élvezetes volt. Az persze előfordulhat, a modern technika kevésbé érinti meg a régebbi gépészet kedvelőit, de nálunk megfelelő az egyensúly a 40–50 éves és az új között.

Kérjük, vegyék figyelembe, hogy vezetőállásról nem választhatjuk meg az optimális fényviszonyokat, és a szélvédőn keresztül fotózás sem segíti a minőségi képek elkészítését. Ez csak egy szokatlan szemszögből készült, dokumentum jellegű sorozat. A további kérdések előtt: természetesen engedéllyel elkészítve.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!