Kicsi gép nagy útja: a lengyel M28 Amerikába megy

Egy aprócska kéthajtóműves ezekben a napokban kel át az Atlanti-óceánon, az útvonal: Lengyelország, Dánia, Skócia, Izland, Grönland, majd átérve az amerikai kontinensre, a gép délnek fordul, a karibi térség után Latin-Amerika több országát keresi fel, egyebek közt megfordul Argentína, Kolumbia, Ecuador, Panama és Mexikó meg persze az Egyesült Államok repülőterein is.

Útközben magas hegységek és forró, 50 fok körüli hőmérsékletű trópusi repterek is bemutatók helyszínei lesznek, a gép a legképtelenebb körülmények között bizonyítja használhatóságát, rövidpályás fel- és leszállási képességeit, különös tekintettel a negatívba állítható légcsavarokkal történő fékezésére, illetve azt is igazolja, egyáltalán nem szükséges kiépített, szilárd burkolatú pályát használnia.

A PZL gyár régi-új gépecskéje, az M28, mai kiadásában 1100 lóerős Pratt & Whitney légcsavaros-gázturbinás hajtóművekkel, 2300 kilónyi hasznos teherrel 548 méteres pályáról is felszáll, rendkívül jól kormányozható, és ami megint csak igen fontos, a szélesre nyíló hátsó kagylóhéj-ajtókon keresztül rövid idő alatt átszerelhető betegszállítóból ejtőernyős ugrató géppé, teher- vagy személyszállítóvá, vagy akár kutató-mentő feladatkörre, sőt, hat-nyolc órányi repülésre képes tengeri járőröző változat is kialakítható az alaptípusból.

Az M28 Skytruck eredetileg Antonov-konstrukció, és egyike volt azoknak a gépeknek, amelyekkel az elnyűhetetlen An-2-est akarták, próbálták leváltani. Első változata az An-14 „Méhecske” volt, csillagmotorokkal felszerelve, ebből 330 körüli számban gyártottak. A légcsavaros-gázturbinás An-28-as 1969-ben repült először, majd átvették a lengyelek a gyártást, az Antonov-változatból százkilencven, a PZL-ből vagy száznyolcvan készült, az eredetiben tizenöt, az újabb, hosszabb törzsű változatban tizenkilenc utas vagy tizenhét ejtőernyős fér el a két pilóta mögött.

A PZL az FAA mellett más országok hatóságainál is megszerezte a típusalkalmassági engedélyt, legutóbb Indiában és Brazíliában is, ahol a mostani túra során ráadásul még a hadsereg ejtőernyősei is kipróbálhatják egy hadgyakorlaton.

Kevesen tudják, de ez az a típus, amely még az amerikai fegyveres erők érdeklődését is felkeltette, eredetileg a US Air Force különleges alakulatainak vásároltak belőle tízet, öt gép az információk szerint most is aktív szolgálatban áll C-145A kód alatt, repültek vagy repülnek Afganisztánban is.

A lengyel légierő huszonöt példányt a haditengerészet tizenhatot és a határőrség egyet tart szolgálatban, repülnek példányai olyan nem könnyű helyszíneken is, mint Nepál és Indonézia. Az Avia-info adatai szerint 1993-ban egy példánya HA-LAJ lajstromjellel nálunk is repült, de még abban az évben össze is tört.

A lengyelek a több, mint 14 ezer 500 kilométeres turnétól azt remélik, bőven lesz megrendelés a gépre az amerikai kontinensen, de a tervek szerint a Mielec-i gyár többi termékeinek is terjesztik a jó hírét, például az S-70 Blackhawk helikopterekét, amelyek itt (is) készülnek, hiszen a cég jónéhány éve már a (Lockheed) Sikorsky tulajdona. A kis gép új kampánya feltehetően összefügg a tulajdonosok elképzeléseivel is, az amerikai anyacégek úgy vélik, sok légierőnek hasznos kiegészítője lehet az ugyancsak elnyűhetetlen C-130 Hercules flottáknak...

* * *