Kifogytak a szénből a brit nosztalgiaüzem gőzösei

Az Egyesült Királyságban komoly hagyománya van a vasúti örökség ápolásának. Az olykor a XIX. század hangulatát megidéző, gőzüzemű vasutaknak se szeri, se száma, viszont már nincs mivel felfűteni a lokomotívokat.

Decemberre ugyanis elfogytak az angliai szénkészletek, hamarosan a walesiek is hasonló sorsra jutnak, a szigetország egyébként bőséges szénvagyonát pedig környezetvédelmi okok miatt nem lehet kitermelni. Éppen emiatt éles hangvételű felhívást adott ki az ország vasúti öröksége fölött bábáskodó Heritage Railway Association (HRA), mondván, egy egész iparág jövőjét fenyegeti veszély.

Jonathan Jones-Pratt, a 36,6 kilométeres West Somerset Railway – a leghosszabb normál nyomtávú független vasút az Egyesült Királyságban – elnöke szerint ugyan rengeteg a szén, csak az a gond, hogy azt nem lehet kitermelni. Az egyetlen megmaradt darabos szenet kitermelő bánya az Egyesült Királyságban a Merthyr Tydfil közelében található Ffos-Y-Fran, ám ezt 2022-ben be kellett bezárni. Legutóbb a Newcastle közelében fekvő Dewley Hill külszíni bánya megnyitását utasították el, környezetvédelmi okokból... Jones-Pratt ugyanakkor nem hagyott kétséget a felől, hogy az örökségvédelmi és turisztikai célú vasutak gőzmozdonyaiban rendre magas bitumentartalmú kőszénnel tüzelnek, márpedig ez viszonylag csekély füstkibocsátású, vagyis a környezetet sem terheli – annyira.

A HRA szerint amint a készletek kifogynak, az iparág kénytelen lesz külföldi, azaz importszénre fanyalodni. Ennek az is az egyik magyarázata, hogy az országban nincs annyi széntüzelésű berendezés – a gőzösök kazánját is beleértve – amennyi képes lenne „eltartani” egy jelentősebb kőszénbányát. A Gloucestershire and Warwickshire Steam Railway-nal korábban lengyel és orosz szenet használtak, és bár ezek fűtőértéke rendben volt, kormoltak, füstöltek, értsd: jelentős karbonlábnyomot hagytak maguk után. (Itt jegyezzük meg, hogy a MÁV Rail Tours is gondban lesz, ha a nyáron az addigra elkészülő 204-est be akarják majd fűteni – a korábban 65 ezer forint per tonna árú lengyel szénhez nem lehet hozzájutni, van helyette kolumbiai és kazah kőszén, 450 ezerért – erről bővebben a februári Indóházban…) Az Egyesült Királyságban momentán százezer forintnak megfelelő fontba kerül egy tonna kőszén. Normál körülmények között egy-egy lokomotív szénfogyasztása naponta négy tonna körül alakul. A gőzösüzemek fenntartók szerint a kérdés kifejezetten politikai.

Miközben minden egyes nosztalgiavasút komoly forgalmakat bonyolít le, és a különmeneket ázsiója is egyre nő, a szén „rossz híre” (PR-ja) lehetetlen helyzetet teremt. A HRA társult tagjai is környezetvédők, de valamivel tüzelni kell – sajnos az égő szén, a füst látványa rosszul veszi ki magát, rosszabbul, mint mondjuk kétszer háromsávos sztrádán hömpölygő autóáradaté, legyen utóbbi együttes emissziója bármennyire is tetemesebb! Sőt. Maga a világ is közel áll a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csúcspontjához. A szigetországi gőzösök azonban nem állnak le: szentségtörés, avagy sem, de benne van a pakliban, hogy a Roxfort Express-t, a The Flying Scotsmant és más világhírű mozdonyokat a jövőben indonéz, vagy ausztrál kőszénnel fogják felfűteni.

Nyitóképünkön: az O osztályú 65-ös gőzös fut be 2019. április 28-án pullmann kocsikból álló étkezővonatával a sussexi Bluebell Vasút Horsted Keynes állomására. A négy kocsi tele volt vendégekkel. A lokomotív 1896-ban épült Ashfordban, és 1961-ig üzemelt. Szerencsére megőrizték, és 1999-ben már újra befűthették új honában, a Bluebell Vasúton. A 0-6-0 (nálunk: C) tengelyképletű gőzösök voltak a legelterjedtebbek a szigetországban. A 65-ös egyébként 2017-ben új kazánt kapott, és azóta is rendíthetetlenül viszi a vonatokat. Horsted Keynes felvételi épülete több film díszleteként szolgált a múltban, maga az állomás pedig a maga nemében legnépszerűbb az Egyesült Királyságban (fotó: T. Hámori Ferenc)