Kis egymotorosok nagy feladatai: a CAP is viszi a vakcinát

Ahová közúton harminc óra lenne az út, oda a Civil Air Patrol Airvanjai négy-öt óra alatt elrepülnek.

Amikor a vírusok szállításáról hallunk, rendszerint nagy, sőt, akár óriási gépekre gondolunk hatalmas raktérrel. De van, amikor éppenséggel kisebbekre, sőt, egészen kicsikre van szükség, annak érdekében, hogy az életet jelentő vakcina valóban mindenhová eljusson.

Az amerikai Flying magazin számolt be arról, hogy az amerikai Civil Air Patrol (CAP) gépei hogyan kapcsolódnak be munkába, és repülnek oda az oltásokkal, ahol nagyobb repülőgépekkel nem lehet leszállni, regionális járatokkal körülményes, földi úton pedig már megengedhetetlenül lassú lenne a szállítás.

A Civil Air Patrol egy különleges önkéntes szervezet, amely leginkább a fegyveres erőknek, illetve a katasztrófa-elhárításnak repül, leginkább kis légcsavaros gépekkel feladatokat. A szervezet közvetlenül Pearl Harbor után alakult, de az elgondolás már korábban megszületett egy repülési szakember fejében, aki németországi utazásából 1936-ban azzal tért haza, hogy a háború elkerülhetetlen.

Ehhez persze az is hozzájárult, hogy az Egyesült Államokban már akkor meglehetősen élénk volt a privát repülés, a kisgépes világ. 1938-tól több kisgépes szervezet alakult, 1941-ben ezeket fogta össze a CAP, amelynek első feladata német tengeralattjárók utáni kutatás volt a keleti parti vizeken, nem egy esetben sikerrel, az északi Maine államtól a mexikói határig. Roosevelt elnök 1943-ban a szervezetet a háborús kabinet alá rendelte, emellett a CAP a haderőnemek különböző kisebb futárfeladatait is ellátta.

De már a háborús körülmények között is adódtak békés feladatok, erdőtüzek felderítése, bajbajutott gépek és hajók utáni kutatás a partközeli vizeken, segélyrepülések természeti katasztrófák idején: a háború után mindezen feladatok mellett a CAP kadét-programja új csatornát nyitott a repülő utánpótlás nevelésére mind a katonai, mind a polgári aviatikának. 1955-ben a légierő akadémiájának elsőévesei már tíz százalékban a CAP szárnyai alatt nevelkedtek. Aztán már konkrét kiképzési feladatokat is kezdtek repülni katonai pilótáknak, például kismagasságú navigációs gyakorlatokat, de besegítenek a határellenőrzésben is.

Szállítanak átültetésre szerveket, visznek vért, részt vesznek a hurrikánok okozta károk felmérésében, egészségügyi segélyszállítmányok eljuttatásában olyan helyekre, ahol a nagy repülőterek esetleg használhatatlanná váltak. 2001 szeptember 12-én a CAP egyik Cessna 172-eséről készítették az első, nagyfelbontású felvételeket a támadás pusztításáról. A rendkívüli helyzetekben igényelt feladatok végrehajtására a gépek egy része a GPS mellett infravörös keresőrendszert, illetve speciális kommunikációs eszközöket kapott, amelyekkel egy-egy gép a légierő, a szárazföldi haderő és a haditengerészet egységeivel is tud kapcsolatot tartani.

Ma a kadétok és szeniorok összlétszáma már hatvanezer feletti, a hadseregtől leszerelt pilóták közül is szép számmal csatlakoznak a szervezethez, a többség önkéntes, és persze vannak alkalmazott pilóták, oktatók, szakemberek, a repülőgépek üzemeltetéséhez szükséges állomány; a finanszírozás adományokból, civil szervezetektől jön össze. A flottában a kadétkiképzés számára vitorlázógépek szolgálnak, köztük a nálunk is jólismert Blanikok és Schweizerek, az egymotorosok többnyire Cessna 172-esek és 182-esek, 206-osok és a vontatóként, valamint igazán kis pályákon is remekül használható francia Maule-ok. Ezeken kívül 2003 óta használják huszonhárom példányban a könnyen üzemeltethető és olcsón fenntartható ausztrál konstrukciót, a GippsAero GA8 Airvan típust. .

A CAP a koronavírus-járvány kitörése óta vesz részt egészségügyi felszerelések, élelmiszerek szállításában kisebb településekre. A Flying riportjának helyszíne Wisconsin és Michigan volt, ahol a 2,7 milliónyi amerikai indián egészségügyi szervezete számára dolgoztak a CAP gépei. Olyan eldugott településekre szállítottak oltóanyagot, ahová másképp nehéz lenne eljuttatni a vakcinát és az oltáshoz a személyzetet. Az oltóanyag 12 órán belül kell, hogy a hűtött raktárból az oltások helyszínére megérkezzen, de az út teherautóval harminc órát vett volna igénybe, regionális vonalakon pedig – közvetlen járatok hiányában, átrakodással - kilenc óra lett volna, ezt a feladatot a CAP Airvan négy órás repüléssel teljesítette.