Kötélpálya pályaudvarral és buszállomással

A Stubai-gleccserre és a Kis-Matterhornra vezető, szeptemberben induló 3S-kötélpályák mellett Skandináviában is üzembe áll az első, ilyen elven működő berendezés. A 3S az irányonkénti sodronyok (Seil) számára utal, ebben a kombinációban ezekből három fut egymás mellett, két tartó- és egy továbbítósodrony. A rendszert a svájci von Roll-cég fejlesztette ki kilencvenes évek elején, első alkalmazása a Saas-Fee melletti kötélpályán történt.

A rendszer lényege, hogy elegyíti a körbenhaladó gondolák (ilyen volt például a Tátralomnic és a Kőpataki-tó közötti második, kiskabinos pálya) és az egyirányú ingakötélpályák (Kőpataki-tó és a Lomnici csúcs között ma is meglévő pálya) előnyeit. A körbenhaladásnak köszönhetően kisebb az energiafelhasználás, hiszen azt csak a lefelé tartó üres, és a felfelé tartó teli gondolák közötti súlykülönbség határozza meg, ellentétben az ingakötélpályákkal, ahol a kabin és a szállítandó személyek súlyát semmi nem ellensúlyozza. Igaz, a két, egymástól független pályával rendelkező, kétkabinos tandemkötélpályák energiahatékonysága szintén magas, de a kapacitásuk a 3S-rendszerhez képest elenyésző (Tátralomnic és Kőpataki-tó közötti régi kötélpálya). A 3S-rendszer két hordozósodronyának köszönhetően nő a stabilitás is, ezzel a sebesség és a kapacitás is növelhető.

A skandináv helyszín a norvégiai Voss, ahol a helyi idegenforgalmi szervezet harmincegy millió eurós beruházásában a Leitner-cég építi meg a pályát. Voss Norvégiában közismert kiránduló- és síközpont a Hanguren-hegységben. Az üdülőhelyen korábbam már működött egy tandemkötélpálya, a sárga kabinnak Dinglo, a pirosnak Danglo volt a neve, de a kapacitásuk elégtelennek bizonyult, ezért leállították és új beruházás mellett döntöttek. A pálya adottságai – a kapacitás, a meredek kezdőszakasz, valamint a lakott terület hosszú, alátámasztás nélküli keresztezése – miatt egyértelműen a 3S-technológiára esett a választás. A korábbi két kabin helyett 2019-től a Pininfarina-iroda által tervezett tizenhárom kabin óránként ezerötszáz főt tud majd hét perces menetidővel feljuttatni a nyolcszáztíz méter magas Hangurstoppen csúcsára. Mivel a téli sielés mellett a hely nagyon népszerű a kirándulók és a siklóernyősök körében is, az üzemidő egész évre ki fog terjedni.

Az átgondolt telepítési koncepciónak köszönhetően a kétkilométeres kötélpálya a további fejlesztések közé jól illeszkedik. Ezek közül a felső végállomáson építendő, négyszázötven fős étterem közlekedési szempontból kevésbé érdekes, az viszont már igen, hogy az alsó végpont közvetlenül a vasútállomás mellett kap helyet, ahová a helyi buszpályaudvart is elhelyezik. A komplexum a településközpontban igazi háromdimenziós közlekedési csomópontot fog képezni.

A helyszűke miatt úgynevezett „urbánus kötélpályaállomás” épül itt, az egyetlen betonpillérre felkapaszkodó háromemeletes épületben alul a buszpályaudvar, az első emeleten a vasút-kötélpálya közötti közvetlen átszállás, a harmadikon pedig a völgyállomás kap helyet.

A kötélpálya megépülése a Leitner-cég sikersorozatának további eleme: Tirolban, a Stubai-völgyben már megépült az Alpok leghosszabb 3S-pályája, a Kis-Matterhornnál pedig a legmagasabban fekvő 3S-végállomás épül, 3883 tengerszint feletti magasságon.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!