Wizz-A320 Luton helyett Stansteden: fékszárnyhiba

Amint tegnap beszámoltunk róla, a járatot teljesítő HA-LPL lajstromjelű A320-as, amely helyi idő szerint 10:10 perckor szállt fel, műszaki okok miatt kitérő repülőtéren, London Standsteden (STN) szállt le. A két egymáshoz nagyon közel eső reptér közül feltételezések szerint a hosszabb fel- és leszállópálya miatt választották STN-t.

A Wizz Air kommunikációs igazgatója ma délelőtt igazolta értesüléseinket az alábbi közleménnyel: „A Wizz Air 7903-as Dubrovnik-London Luton járata repülés közben a fékszárnyrendszer rendellenességet jelzett, így a pilóta az utasbiztonság érdekében Luton helyett a hosszabb futópályával rendelkező stansted-i reptértől kért leszállási engedélyt. A biztonságos landolás után a gépet átvizsgálják.”

A Wikipédia megfogalmazása szerint „a fékszárny olyan mozgatható felület a repülőgép szárnyainak kilépő élein, amely kiengedési fokozataitól függően egyre jobban növeli a szárnyak felhajtóerejét... A fékszárnyakat általában leszálláskor teljesen kiengedik – ez a repülőgép terhelésétől és az aktuális széltől is függ –, ami elősegíti a gép nagyobb mértékű lassulását úgy, hogy a felhajtóerő elégséges marad ahhoz, hogy a gép ne adja le az orrát, az áramlás ne váljon le a szárnyakról, vagyis ne essen át.”

A repülőgéptípusokhoz a gyártók meghatározzák az eljárásokat a fékszárny hibája esetére. Ha a fékszárnyat nem sikerül kibocsátani, a repülőgép a szokásosnál nagyobb sebességgel kell, hogy leszálljon, ami temészetesen azt jelenti, hogy nagyobb távolság szükséges a földetérés után a biztonságos megálláshoz.

Az iho/repülés szakértője szerint az A320 esetében a szokásos 130-135 csomós megközelítési sebességhez attól függően kell plusz sebességet beállítania a pilótáknak, hogy a fékszárny milyen helyzetben akad el. Az, hogy egyáltalán ne jöjjön ki egyetlen fokozatra sem, nagyon kevésé valószínű, ezesetben kellene a sebességet hatvan csomóval növelni, leszállási úthosszra pedig száraz beton és működő sugárfordító esetében a szokásos 900-1000 méter helyett több, mint dupláját kalkulálni. Egyébként a fékszárnyproblémák nem túl ritkák, és a pontos előírások ilyen esetben is lehetővé teszik a biztonságos leszállást.

Luton pályája 2160 méter hosszú, Stansted  05/23-as pályája viszont több, mint három kilométeres.