Metrónk megszűnő modern műalkotásai

A koszlott állomásokon már fel sem emeljük a tekintetünket, többek között már ezért sem vesszük észre azokat a műalkotásokat, amelyekkel mindennapi esztétikai élményünkről próbáltak gondoskodni annak idején a metrót tervező építészek. A B1-blog most összefoglalót közölt a megmaradókról és a bontandókról, ezek közül mi most a megmaradókat vesszük szemügyre.

Bár a metró funkcionalista világától alapvetően idegen kellene, hogy legyen mindenféle „rárakott” képzőművészeti alkotás, a tervezők mégis mintha nagyobb gondot fordítottak volna erre annak idején, mint például egy időtálló, egységes, arculatba illeszkedő információs rendszer kialakítására, vagy strapabíró, funkcionális bútorozásra. Lett egy félócska inforendszer, egy nem túl átgondolt arculat, Nemcsics István négy állomásra kiterjedő, a tengerben cseppként ható színdinamikai rendszerével, de kárpótlásként rázúdítottak egy rakás műalkotást is a metróra. A 3-as metró vonalán összesen húsz szobor, dombormű, zománckép és mozaik mellett sétálunk el nap mint nap. A metróvonal felújítása után ezek közül négy már biztosan nem kerül vissza a helyére, mert elbontják, és új, a tulajdonos által megjelölt helyre fogják szállítani.

A köztéri szobrok, műalkotások adatait a Köztérkép internetes szoboradatbázis tartalmazza, itt bárki gyorsan megtalálhatja az érintett műalkotásokat.

A Forgách utcai megállóban a központ felé haladó oldal északi kapuján szegeződik az utasra két szem műanyagdomborműve. Ifjabb Madarassy Walter készítette a „Kétszemközt” című műalkotást 1990-ben. Figyeljük meg a szemek színezését, és kapjunk rögtön a zsebünkhöz! Érvényes-e még a bérletünk, érvényesítettük-e a vonaljegyünket?

Madarassy másik domborműve az újpesti végállomáson van: a Puzzle. A darabok különböző árnyalatai a vonal összes megállójának színjelzésein is visszaköszöntek volna – ha nem csak egy négymegállós töredékrendszer valósul meg.

A vonal déli szakaszán, a Pöttyös utcai megálló előterében helyezkedik el Metky Ödön Mama-című szobra, 1984-ből. Az előzőekkel szemben klasszikusabb műalkotásról van itt szó. A szobrász állítólag saját édesanyjáról mintázta a szobrot. Pöttyös utcai elhelyezését pedig valószínűleg a József Attila utcai lakótelep közelsége indokolta. A szoborral tisztítás és restaurálás után már nem találkozhatunk a metróállomás előterében, de új, kültéri környezetben viszontláthatjuk majd.

A vonal minden bizonnyal legismertebb alkotását már a rekonstrukció első fázisa érinti a következő hónaptól: Szász Endre két pannója úgy tűnik, megmenekül, de az állomáson már csak egy másolata marad. Ki más is szerepelhetne a Dózsa György úti megálló tíz méteres falburkolatán, mint a kezében fáklyát tartó Dózsa György? Szomorú tény, hogy a mű megmentése már 2010-ben is tervben volt, az akkori kezdeményezés azonban elakadt.

Szerencsére a M3 metróvonal rekonstrukciós projektje kötelességének érzi a a vonal művészeti és kulturális értékeink megőrzését, gondozását, így a többi alkotás a restaurálás, a hiányzó elemek pótlása után az eredeti helyszíneken marad, vagy a metróvonal más állomásain láthatjuk viszont őket.

* * *