Sakk-matt, a titokzatos… Amit az új orosz harcigépről tudni lehet

Kelecsényi István   ·   2021.07.22. 09:00
218851433_10225943443763149_2301700891023330118_n

A moszkvai repülőszalon szenzációjáról továbbra sem árultak el sokmindent, például az is kérdés, hogy a kiállított gép makett-e, vagy belőle lesz a repülőképes prototípus.

Moszkvában valami készül… vagy egy héten át tartotta izgalomban az aviatikai közösséget a korábbi szórványos információk után a jelentés egy vadonatúj orosz harci gép bemutatásáról a MAS repülőszalonon. A Rostec konszern és leányvállalatai is számos teaser trailerrel és tweettel jelentkeztek a portáljukon és a különböző közösségi médiákon. Ezeken a videókon még maga a gép nemigen látszott, de megjelentek bennük az Egyesült Arab Emírségek, India, Vietnam és Argentína pilótái, és a hír, hogy többszáz külföldit épp erre a prezentációra hívtak meg, megint csak azt jelezte, hogy az oroszok a nagyvilág érdeklődésére számítanak az új gép körül, vagyis feltételezhetően elsősorban az exportpiacot célozták meg a típussal.

De miféle típus? Miután Zsukovszkij repülőterén egy fekete ponyvákkal letakart repülőgép vontatásáról lehetett képeket megtekinteni, a nyitónapon végre lehullott a lepel, bemutatkozott Oroszország második alacsony érzékelhetőségű harci repülőgépe, legalábbis annak koncepcionális első, még nem repülőképes, de mock-up-nál több példánya, a Sakk-matt. Ez nem egy buta szójáték, a gyártó adta a nevet, legalábbis, ezzel reklámozza a Szu-57-nél könnyebb harcászati repülőgépét. Hivatalos jelzése: LTSz – Legkij Takticseszkij Szamaljot – Könnyü Taktikai Repülőgép. A bemutatott szerkezetre a kék 75-ös számot festették, talán játékos utalásként a Szu-57-esre, de egyes források valóban Szu-75-ösként jelölik a típust.

Alekszej Bulatov, az LTS főtervező-helyettese azt mondta, hogy az LTSz egy kísérleti prototípus, egyelőre nem repülő konfigurációban, földi tesztelés céljából, de azt tervezik, hogy repülőképes modellé finomítják.

A gép még lepel alatt...

A nagyszabású ünnepségen részt vett Vlagyimir Putyin az Orosz Föderáció elnöke is. „Alig valamivel több, mint egy éve dolgozunk a projekten. Ilyen gyors fejlesztési ciklus csak a fejlett számítógépes technológiák és a virtuális tesztelés segítségével volt lehetséges” – mondta Jurij Szljusar, az Egyesült Repülőgépgyártó Vállalat (UAC) vezérigazgatója az eseményen.

A gyártó szerint a repülőgépet már felkészítették a tesztelésre, ami azt jelentheti, hogy a bemutatott prototípust láthattuk, de azt is, hogy az első repülőképes példányt vagy már gyártják, vagy a közeljövőben készítik el. Szljusar kifejtette, hogy a repülőgép a Rostec kezdeményezése, a vállalat saját pénzeszközeinek felhasználásával. Megrendelés még nincs a típusra. Persze Oroszországban elég kevés cég gyárt le saját kockázatra egy repülőgépet, és Putyin elnök sem passzióból nézte meg a típust. A repülőgépről azt is bejelentették, hogy egyelőre ugyan nincs orosz megrendelés, de terveznek pilóta nélküli, valamint navalizált, tehát haditengerészeti hordozóra alkalmas változatot.

Jurij Boriszov miniszterelnök-helyettes szerint Oroszországnak van egy biztos megrendelője az új könnyű vadászgépre. „Már van, készítünk neki egyet” -fogalmazott. A biztos megrendelő alatt egy külföldi légierőre gondolt. (Ez lehet egyébként az Egyesült Arab Emirátusok, amellyel még 2017-ben kötöttek finanszírozási megállapodást, meg nem nevezett repülőeszköz fejlesztés céljából.)

A Checkmate (Sakk-matt) ötödik generációs, egyhajtóműves, szuperszonikus vadászrepülőgép lesz, lopakodó (alacsony érzékelhetőségű) tulajdonságokkal, belső fegyvertárolókkal és rövid felszállási képességgel. A Rostec szerint a repülőgép maximális sebessége 1,8 Mach, hatótávolsága 2800 kilométer, hasznos teherbírása pedig 7400 kilogramm.

Látványos prezentáció az orosz államfőnek és a lehetséges külföldi vevőknek is (fotók: Vedomosztyi)

Az alacsony érzékelhetőségre törekvés a repülőgép szerkezetének és a hajtómű levegő-beömlőnyílásnak a kialakításán is érzékelhető. Az egyelőre belső terelők nélkül látható szuperszonikus (DSI) beömlőnyílás alacsony sebességnél és nagy állásszögnél kétséges, hogy mennyi levegőt biztosít a hajtóműnek, amelyről annyit tudni, hogy 14,5–16 tonnás tolóerőosztályba tartozó gázturbina. Ez a besorolás a jelenleg a Szu-57-esben használt AL-41F1 turbina teljesítményének felső, illetve a jelenleg még fejlesztés alatt álló, teljesen új Izdeliye 30 alsó határa.

A repülőgép terhelhetőségét maximális 8 g-re tervezték, amely alacsonyabb, mint a Szu-35Sz harci repülőgép vázának 9 g terhelhetősége. Ez tükrözheti azt a tényt, hogy a tervezés inkább az alacsonyan érzékelhetőség és a hatótávolság, mint a manőverezőképesség volt a cél.

A fegyverzetet egy központi alsó, és két oldalsó belső rekeszekben hordozható. A bemutató során a hordozott három nagy hatótávolságú és két rövid hatótávolságú légiharc rakéta mellett a levegő–föld támadófegyverek széles választékát is kínálják. A három, látóhatáron túli harcra is alkalmas légiharcrakéta valószínűsíthetően a RVV-BD levegő-levegő rakéta, a nagyon nagy hatótávolságú R-37M exportváltozata. A kisebb légiharcrakéták, amelyek a pilótafülke alatti oldalsó fegyvertárolóban lennének, feltételezhetően az RVV-SD-k, az R-74 exportváltozatai. Levegő–föld fegyverzetnek a H-38MLE levegő–föld rakéta, H-58USzHKE lokátorok elleni rakéta, GROM E-1 és E-2 levegő–föld támadófegyverek (van belőlük siklóbomba és hajtóművel ellátott rakéta is) KAB-250LG-E LGB (lézerirányítású bomba), a K08BE (500 kilogramm) és K029BE (1500 kilogramm) műholdas irányítású bombák és talán Sz-8, Sz-13 nem irányítható rakéták lehetségesek. A bemutató során, a szárnyakon pilonok nem voltak, de valószínűsíthetően a lopakodó képesség rovására felszerelhetőek lesznek és akkor oda is lehetséges lesz akár fegyverek, akár ledobható üzemanyag póttartályok függesztése.

A nem túl nagy átmérőjű orr-rész és az érdekes kialakítású beömlők

A repülőgépen nem volt látható az F-35-ös EOTS-hoz (Electro-Optical Targeting System), azaz Elektrooptikai Követőrendszerhez hasonló orrész alatti szenzorrendszer, de a pilótafülke előtt a Szu-57 101-KSz-VC nevű infravörös követőrendszeréhez hasonló, elektrooptikai rendszert építették be. A pilótafülke jelenlegi berendezése alapján széles látószögű HUD-dal (Head Up Display) és az F-35, illetve a JAS-39E-hez hasonló széles nyomásérzékelős monitorral és néhány hagyományos műszerrel lesz kialakítva. Az EOTS-hoz hasonló rendszert ígérnek a fejlesztők.

A nem közölt típusú, aktív elektronikusan letapogatott radar (AESA) 30 célpontot tud követni és hat célpont egyidejű leküzdésére hivatott, miközben ellenséges elektronikus ellenintézkedési környezetben működik. Ez fele akkora érték, mint a Szu-57 orr részében lévő H036 Bjelka lokátornak

A radar része lesz egy mindenre kiterjedő szenzorcsomagnak, amely passzív eszközöket is tartalmaz, valószínűleg hasonlóan a Szu-57-esen találhatókhoz. A bemutatott repülőgép törzsorr része jóval kisebb, és keskenyebb, mint akár a Szu-57, akár a MiG-35 orr-része, ez korlátozza az AESA antennarács méretét, ami viszont a hatótávolságot és érzékelhetőséget befolyásolja.

A pilótafülke a jelenlegi kialakítás szerint

A fejlesztés a Rostec szerint egy évet vett igénybe, ami nagyon csekély idő, még ha manapság előtérbe kerülő 3D számítógépes bázison is készült el. Az LTSz tervezett ütemterve szerint a technológiai demonstrátor első repülése 2023-ban lesz, ami szintén megdöbbentően gyors fejlesztési sebességet feltételez. A repülőgép „árcédulája” még inkább meglepő, a 30 millió dollár alatti összeg, amit a bemutatón mondtak, nagyon optimistának tűnik. A Lockheed Martinnak a közelmúltban sikerült több száz példány megépítése után 80 millió dollár alá szorítania az F-35A fajlagos bekerülési költségét. Az európai „kacsák” (Eurofighter, JAS-39E, Rafale) ára sem sokkal alacsonyabb.

A kérdés, még, hogy ki a gyártó? A Rostec az RSzK MiG-et és a Szuhojt is magába olvasztó Egyesült Repülőgépgyártó, amit többet között azért hoztak létre Putyin elnök rendeletére, hogy felgyorsítsák a Szu-57 gyártását és hadrendbe állítását, a MiG-35 exportpiacának keresést, a Szu-27 jelenlegi reinkarnációinak eladását, és hogy felszámolják a repülőgép-iparban létező párhuzamos működéseket. Hogy a tervezőirodák a Rostec konszernen belül, hogyan fognak versenyezni, lesz-e egyáltalán verseny, és az új repülőeszközöknek mi lesz a típusjelzése, erről még nem lehet tudni. Feltehetően a gép a Szuhoj Tervezőirodában viselte a „projekt T-75” kódot. Alekszej Bulatov azt mondta, a tervezőiroda javasolta, hogy a repülőgép „hazai” változatának a Szu-75-ös nevet adják.

Alig egy év tervezés-fejlesztés után...

Összességében a Rostecnek talán sikerült a lehetetlen, talán sikerült egy „lopakodó MiG-21-est” összehozni, amely kelendő lehet az exportpiacon, ott, ahova politikai okok nem szállíthatnak amerikai és európai gyártók. És persze lehet ez akár a Szu-57 kiegészítése, és Oroszország is hadrendbe állíthatja a második alacsony érzékelhetőségű harcászati repülőgépét.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek