Szent Ilona: biztonságos landolás a semmi közepén
Reménykeltő járat, 757-200-as. Hogyan lehet felkészíteni a pilótákat bármiféle időjárásra? Mert kitérő nincs a közelben…
Ilyen rossz hírű reptér kevés akadt a világon, mint amikor az első „komoly” gép leszállt ezen a mindentől messze fekvő szigeten, Napóleon száműzetésének helyszínén: nos megfelelően elszigetelt helyet találtak neki, ha az első repülőgép is csak 2015-ben ért földet a mindössze ötezer lakosú, az Egyesült Királysághoz tartozó földdarabon.
A repülőtér átadása után, 2016-ban próbajáratokkal kísérleteztek, és ekkor alakult ki Szent Ilona negatív megítélése, amikor egy az afrikai szárazföld felől érkező első Comair 737-800-as ismerkedett az egyébként nem is olyan vészesen rövid, 1850 méteres pályájával, aminek azonban csak 1650 méter a leszállásra igénybe vehető hossza.
De nem is ez az igazi probléma, hanem az, hogy az akkor kialakult közvélekedés szerint az érkező gép személyzetének két lehetősége van:
- vagy a 20-as pályán landol, amelyet kelet felől a King és a Queen, vagyis a Király és a Királynő nevű sziklák szegélyeznek, és ezek mögött épp a földetérési zónában keletkezhet szélnyírás,
- vagy a másik pályairányból közelít, ami viszont nagy valószínűséggel hátszeles leszállást jelent.
Ehhez adódik az, hogy a pálya egy magas földnyelven adódik, vagyis a túlfutás komoly következményekkel jár, és még egy „apróság”: szokásos távolságban kitérő reptérrel nem számolhat az érkező.
Azonban, mint később kiderült, a reptér rossz hírét nem annyira a szakemberek, mint inkább a brit sajtó szenzációra bazírozó orgánumai keltették, az a bizonyos próbajárat a 737-800-assal nem azért nem szállt le elsőre, mert bajban volt a személyzet, hanem mert így tervezték: egy átstartolás, egy touch-and-go és aztán a földet érés. Ezzel együtt a landolás nem biztos hogy könnyű, mert ugyan a mérésekből az is kiderült, hogy szélnyírás ritkán adódik, erős turbulencia persze annál gyakoribb.
Ezzel együtt 2017-ben megindultak a menetrend szerinti járatok, a landolásra használható pályahosszból megint levettek valamennyit, hogy a legturbulensebb zónát elkerülhessék a gépek, amelyek a próbajárat 737-esénél egy kategóriával kisebbek: az Airlink Embraer E-190-esekkel repül ide a namíbiai Windhoek felől, 76 utassal.
Nemrég azonban fontos áttörés történt, először ért földet Szent Ilonán az a típus, amely valójában a repülőtér létesítésekor a kezdeményezők terveiben szerepelt, és amellyel – valamivel kisebb terhelés mellett – ha nem is leszállás, de átszállás nélküli összeköttetés létesülhet az anyaország és a sziget között, ez pedig a Boeing B-757-ese, ez a nagy hatótávolságú keskenytörzsű kéthajtóműves.
A fontos eseményt paradox mód a COVID tette szükségessé, a járvány miatt Angliában rekedt 51 utast hozott a Titan Airways gépe Stanstedről a Kanári-szigeteken és Ascension szigetén át Szent Ilonára, hogy onnan 92, a szigeten rekedt britet vigyen végre haza. A repülés jó alkalom volt arra, hogy ezzel a méretes madárral is lepróbáljanak mindenféle megközelítést, mindkét irányból, több átstartolással és leszállással.
A Titan egy másik gépe – a flotta legkisebbje, egy A318-as – megint csak több közbülső leszállással – egészségügyi felszerelést hozott korábban a szigetlakóknak. Mindeközben a különös kis reptér egyre inkább kedvelt közbülső leszállóhelye lett azoknak az üzleti gépeknek, amelyek Dél-Amerika felől repülnek Afrika irányába, vagy még tovább, Ázsiába, mert így nem kell messze északra kerülniük az átkeléshez.
Ami pedig valóban biztonságossá teszi a leszállást: mint ahogy a Simple Flying beszámol róla, Szent Ilona kormánya, illetve a repteret kezelő St. Helena Airport Ltd. az elmúlt években alapos adatgyűjtés révén különféle időjárási helyzetekre különféle modelleket dolgoztak ki, és ezt most már egy lézeres megfigyelő rendszerrel egészíthetik ki.
A LIDAR aktuális adatai és a létező modellek pedig lehetővé teszik, hogy a repülőteret közelítő repülőgép személyzete meglehetősen pontos eligazítást kapjon, hogy a leszállás mely fázisában milyen szélre, turbulenciára vagy esetleg szélnyírásra számíthat, vagyis a pilóták igazán felkészülten nézhetnek szembe az időjárás kihívásaival.
Most már tehát csak az kellene, hogy lefusson a járvány, és miután helyreáll a Windhoek–Szent Ilona-járat, legyen értelme gondolkodni egy London–Szent Ilona menetrend szerinti járat indításáról. Merthogy a repülőtér építése is azon a feltételezésen alapul, hogy ez a mindentől távol eső apró sziget sok turistát vonzana, mint a Brit Birodalom egy különös maradványa valahol messze a dél-atlanti vizeken.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
