Új köntösben a GYSEV M42 001-es mozdonya

Az 1995-ben bevezetett zöld-sárga színvilág Európa vasútjain ma már egyértelműen a soproni székhelyű osztrák–magyar vasúttársaságot azonosítja. A teherkocsik kivételével a GYSEV járművei a jellegzetes fűzöld-közlekedésilámpa-sárga színkombinációban pompáznak. Csupán egy kakukktojás akadt, de csak 2006 decemberéig: a MÁV-tól 2001-ben megvásárolt M42-es sorozatú dízelmozdony, amely a Ganz-Hunslet és a Ganz-Ansaldo kooperációjában (lásd keretes írásunkat) készült 1994-ben. A mozdony megvásárlása óta a MÁV érvényes színterve szerinti festésben közlekedett, de átfestése többször is szóba került, a festési dokumentációk és tervek is az íróasztalfiókban pihentek már egy ideje.

Egyedisége miatt a jármű a MÁV-nál mostohagyerek volt, nehéz helyzetét ráadásul tetézték a különféle rendszerek kiforratlanságából – ne feledjük, prototípus járműről van szó – fakadó üzemzavarok. A legtöbb gondot a segédüzem hidrosztatikus hajtásrendszere okozta, amivel a MÁV és a GySEV műszaki szakemberi is alaposan megküzdöttek. A Szörnyella becenevet magáénak tudó mozdony egy évtizednyi üzem után – állomási tartalék, vonali átállítós és tehervonati szolgálat – megérett az alapos felújításra, melynek során a soproniak számára is sok fejtörést és bosszúságot okozó segédüzemét alaposan átalakították, valamint a forgóváz is átesett a szükséges felújításon. A legszembetűnőbb változás a mozdony új megjelenése, hiszen tavaly december óta már zöld-sárga színt visel magán, így már ez a gép sem lóg ki a többi Repce közül.

A Ganz-Hunslet Vajda Péter utcai telepéről 1994-ben gördült ki az utolsó magyar gyártmányú – Ganz-Hunslet és Ganz-Ansaldo kooperációban készült – dízelmozdony, amely a vasúti keresztségben az M42 sorozatjelet kapta. Eredetileg a DVM 14 gyári jellegű gép a MÁV M44-es sorozatú dízelmozdonyát volt hivatott kiváltani, hiszen az előd idestova már negyven esztendeje szolgált a MÁV hálózatán. A Bobókéhoz hasonló feladatot – tolató- és vonali átállító szolgálat – szántak a gépnek. Tervezésekor a MÁV-nál a hasonló szerepben remekül bevált V46-os villamos mozdony volt a kiindulási alap. A kismértékben módosított kéttengelyes forgóvázak és a mozdony alvázának kialakítása mind-mind a V46-ost idézi, de a mozdony gépterének burkolati elemei, valamint a vezetőállás is a Szöcskéére emlékeztet. A hidrosztatikus segédüzemi hajtás, a panel felépítésű fékberendezés, valamint az elektronikus járművezérlés a kor színvonalának megfelelő volt.

Erőátvitele váltakozó-egyenáramú, ami annyit jelent, hogy a dízelmotorral meghajtott szinkrongenerátor által termelt villamos áram a főüzemi vezérelt egyenirányítókon keresztül jut el a forgóvázakban található marokcsapágyas vontatómotorokhoz. A mozdony tervezésekor még hazai gyártású dízelmotor beépítése volt a cél, de megfelelő erőforrás híján az M42-es végül a Deutz MWM TBD BV8 típusú, 640 kW teljesítményű dízelmotorját kapta. A MÁV és a gyártók foglalkoztak ezen sorozat aszinkron hajtásrendszerű változatának tervezésével is, de a DVM 15-ös csupán a rajzasztalon készült el.

Az M42 001-es állagba vételétől kezdve folyamatosan Budapesten szolgált: a körvasúton és annak állomásain dolgozott, leggyakoribb felbukkanási helye Rákospalota-Újpest volt, honos fűtőháza pedig a rákosi. A mozdonyt villamos fékberendezéssel is ellátták, ami nagyon hasznosnak bizonyult a tolatószolgálat ellátása közben, de gyakorta fékmozdonyi szerepkört is betöltött a kisebb teljesítményű járművek mérései során (például az interpici motorkocsik vontatási jellemzőinek mérései). A jármű prototípus volta számos problémát okozott, leggyakoribb a segédüzemi berendezések hidrosztatikus hajtásának meghibásodása volt. Sajnos a vasút akkori – elsősorban anyagi – helyzete nem tette lehetővé, hogy az M42-es igazi sorozattá nője ki magát. A MÁV 2001-ben a GYSEV-nek adta el a 001-est, így az utolsó, Magyarországon gyártott dízelmozdony hosszú próbaüzem után, 2001. november 5-e óta tartozik a soproni fűtőház állagába.

Megjelent az Indóház 2007. márciusi számában

Hogy merre járt a cikk megjelenése óta a mozdony? Felségterületét elhagyva többször vállalt bérmunkát a MÁV-nak. Szállított fővizsgás személykocsikat Szolnokról és Dunakesziből, segédkezett tolómozdonyként feszültségmentesítések idején.