Ülősztrájk a repülőtérért

iho   ·   2013.08.23. 11:30
cim

Augusztus 26-án reggel nyolc órától, a város Polgármesteri Hivatala és a rendőrkapitányság főbejárata előtt, napi 24 órás ülősztrájkot tart meghatározatlan ideig a Pele Egyesület Dunakeszi repülőterének megmaradásáért – tette közzé egy közösségi oldalon az egyesület alelnöke.

Az ülősztrájk két-két fő váltott részvételével, sátorral, mobilvécével zajlik, azután, hogy az egyesület korábban nem kapott a kért útvonalra engedélyt a városi rendőrkapitánytól a tervezett autókonvojos demonstrációra.

Az ülősztrájk a közlemény szerint tiltakozás az önkormányzat „halogató, a repülőteret és a repülést ellehetetlenítő taktikája és megtévesztő kommunikációja” miatt. Az egyesület alelnöke, Fári János a bejelentésben hangsúlyozza: „a repülőtér területét nem lehet más célra használni, természetvédelmi okokból; az a meglévő páratlan természeti értékek részleges, vagy teljes pusztulását okozná. Egyedül a repülés, mint hasznosítási forma biztosítja a természet legcsekélyebb mérvű zavarását. Más hasznosítás ennél jobban zavarná, vagy eltüntetné ezen értékeket”.

Beindult a szezon, majd a városvezetés letiltotta a repülést <br>(fotók: Kolos Ferenc)

Mint arról az iho/repülés is beszámolt, a júliusi testületi ülésen feltehetően a jelenlévő és tiltakozó egyesületi tagok és más városiak, valamint a repülőklubok képviselői nyomására is, az önkormányzati képviselők váratlanul leszavazták azt a javaslatot, amely a repülőtér területének jelentős részét az UTE rendelkezésére bocsátotta volna egy tízpályás focicentrum létesítéséért. A voksoláson azonban az elutasítás végülis nem azzal az indokkal született meg, hogy meg kell menteni a repülésnek a repülőteret, hanem azzal, hogy a fővárosi sportklub ne teremtsen konkurenciát a helyi sportegyesületnek.

Mindeközben Molnár György, a a Dunakesziért facebook-csoport kezdeményezője társaival együtt aláírásokat gyűjt annak érdekében, hogy ne a testület, hanem helyi népszavazás döntsön a repülőtér sorsáról. Az UTE focipályái mellett ugyanis létezik egy most is érvényes tervezet arról, hogy a reptér egy részét egy uszodát is tartalmazó sportkomplexum számára vegyék el, illetve az is közvetlenül veszélyezteti a repülőteret, hogy az önkormányzat hónapokkal ezelőtt beépíthetővé sorolta be a reptér és a lóversenypálya területét is. Molnár friss facebook-bejegyzése szerint „ha a mező területére erőltetik a sportközpontot, az azt jelenti, hogy mégiscsak sanda szándékok állnak a háttérben a mezővel kapcsolatban, és mint ahogyan az országban mindenhol történt az emberek közös vagyonával, a mezővel is az történne, hogy végül pár ember tulajdonába jut”.

Vajon viusszatérhetnek-e valaha a vitorlázórepülők Dunakeszire?

Ami a repülőtér használóit illeti, a sportrepülők továbbra is ki vannak tiltva Dunaklesziről. Mint ahogy arról is hírt adtunk, a polgármester június végén küldött levelet az Opitz Repülőklub vezetésének, és ebben ismét szabálytalan, üzembentartói engedély nélküli repülésekkel vádolta meg az egyik sportklubot, a másik, az üzemeltető Malév Repülőklub feljelentésére hivatkozva.

A júliusi, a reptér „azonnali halálának” elkerülését jelentő testületi döntést eddig nem kísérte semmiféle intézkedés a repülési tilalom feloldására. A magyar vitorlázórepülés egyik legfontosabb bázisa tehát továbbra sem működik, a vitorlázórepülő csúcs-szezont az itteni pilóták kénytelenek más repterek vendégeként kihasználni. Az Opitz Klub hiába hivatkozott arra, hogy valójában nem a sportrepülők, hanem a polgármesteri hivatal vétett a törvények ellen, amikor egy még zajló eljárás elsőfokú ítéletével ellentétesen döntött a repülőtér üzemeléséről.

A repülés leállítását a Malév Klub is elítélte, elnökének levele szerint a polgármester által szabálytalannak minősülő repüléseket eddig semmilyen hatóság nem ítélte szabálytalannak.

Kapcsolódó hírek

Nagyvasút Vasút

Ha százötven vagy ötven éve képesek voltunk vasúti járműveket gyártani, akkor most is képesek vagyunk

Tevan Imre   ·   2024.09.18. 08:30

Az iparpolitikai támogatást is maga mögött érezve a Magyar Vagon célja a cégcsoport konszolidációja, majd a meglévő tudásra építve, akár nemzetközi együttműködések segítségével a képességek folyamatos fejlesztése, hogy az értékteremtési folyamat végén hajtással is fölszerelt vasúti járműveket állítsanak elő saját termékként.