Valahol Magyarországon

Zöldi Péter   ·   2017.11.03. 11:15
gyongyos_kitergyar_szili_inga_mellekvonal_kislid

A kedves olvasók ezen írás nyomán valószínűleg nem fognak tömegesen visszagondolni legutóbbi gyöngyösi utazásukra, különösen nem a vámosgyörki átszállásra és a tizenhárom kilométernyi sztaduk-sztadukolásra a Mátra fővárosát és a 80-as fővonalat összekötő... Min is? Mellékvonalon? Ahhoz képest túl combos. Fővonalon? Ahhoz pedig túl gyenge. De hiszen villamosított! Valóban, ha a jelen állapotokat nézzük, ezen a vonalon kérdőjelezhető meg leginkább a villamosítás értelme (a Galgamácsa–Vác vonalat nem számoljuk most ide, hiszen a teherforgalomban szerepe van, mint ezt a legutóbb ott megfigyelt laminátkás tartályszerelvény is bizonyítja).

Szilis inga igyekszik Vámosgyörk felé (a képre kattintva galéria nyílik Vörös Attila és a szerző fényképeiből)

Gyöngyös a vasúti csatlakozás ellenére egyértelműen autóbuszváros, a központban elhelyezkedő, kiválóan pozicionált, kapacitása határán üzemelő buszpályaudvarral, ahol még olyan nyalánkságokat is meg lehet figyelni, mint a Szeged-Szentes-Kékestető útvonalon közlekedő, emelt díjas autóbuszjárat.

Legyintenénk, ilyenre a vasút soha nem lesz képes. A vasút horizontján a Szili által húzott-tolt kétkocsis Bhv-szerelvény a megfelelő eszköz a 33 ezer lakosú (ekképpen például Váccal azonos méretű) város kiszolgálására. A pénztárnál szavazó utasok számát tekintve a szerelvény bőven túlméretezett, egy szóló Bézé megbirkózna az áradó utastömegekkel, de a vasúti hagyományokat követve itt másképpen takarékoskodnak: a reggel órás ütemmel induló menetrend napközben kétórássá hígul, hogy aztán estefelé megint órássá váljon, az utolsó vonat előtti kétórás lyuk kivételével. Ez még akkor is óriási hiba, ha a szerelvény eközben nem áll Vámosgyörkön, hanem a 80-as vonalon más fontos feladatot teljesít.

Mindeközben a buszpályaudvaron a félórás ütem számít általánosnak a Budapest és Gyöngyös közötti viszonylatban, de található negyedórás követés is. Távol álljon tőlünk, hogy ezen fintorogjunk, jó, hogy a közösségi közlekedés erős itt, pusztán az érthetetlen, hogy a vasutat ennyire nem érdekli egy harmincezres utazási piac. Az állomásra tekintve itt is elmondható, ami más magyar állomásokon, hogy a város szélén fekszik, de itt a város széle nagyon közel van a központhoz, az buszpályaudvartól tízperces könnyed sétával megközelíthető, ráadásul egy viszonylag nagy laksűrűségű lakótelep is felfűződik az útra.

A váróterem viszonylag rendben van. Elgondolkozunk, vajon mire szolgálhatott a négy bezárt pénztárablak

Gyöngyös problémája az Északi-Középhegység lábánál tipikus: az észak-déli irányú dombok közé beékelődő településeket nem tudja a kelet–nyugati irányú fővonal jól feltárni, ezért van a város Egerrel együtt vasúti lélegeztetőgépen. De miközben a vasút évről évre erőfeszítéseket tesz az egri probléma megoldására (sikertelenül), Gyöngyös esetében minden marad a régiben. Nyilvánvaló megoldás lenne a jelenleg Hatvanban végződő elővárosi forgalom határának idáig történő kiterjesztése, ezt a harminchárom kilométert csak meg tudnák futni azok a hatvani személyvonatok. Ezzel szemben áll a kőbe vésett szabály, hogy a kijelölt elővárosi fordulóállomás Hatvan, jóllehet Gyöngyösön másfélszer annyi potenciális utazót lehetne elérni.

Akár közösperonos átszállás is lehetne, némi gyomirtózás után...

Nem tudjuk nem ide citálni a németországi Eschwege példáját. A Hatvan-méretű, 19 ezer lakost számláló települést kiszolgáló vasútvonalat először a német–német határ vágta el, nem messze a várostól. Vasútállomása így fejállomássá vált, párkilométeres mellékvonallal rákötve az észak-déli fővonalra. Az évtizedek alatt folyamatosan csökkentő utasszámokra a vasút természetesen reagált, a kétezres évek végén megszüntették az ottani Vámosgyörk (Eschwege West) és az ottani Gyöngyös közötti személyforgalmat. Tizenöt évnek kellett eltelnie, mire egy magánvasút-társaság fantáziát kezdett látni az ügyben, Vámosgyörknél deltavágány épült, új motorvonatokat állítottak üzembe, amelyek Eschwege-Gyöngyös végállomásán azonnal fordulnak, miközben a városi buszokkal közös peronon végrehajtották az utascserét. Ezzel a vasúti karácsonyfa-járattal a fővonali forgalom folyamatossága és a zsákváros kiszolgálása egyaránt megvalósult, ma akkora utasszámokat mérnek itt, mint a régi jó vasúti békeidőkben.

A gyöngyösi állomáson járva, a valamikori rakodórámpa mentén a vonatot váró buszt és a villamosított, rozsdásodó rakodóvágányokat látva nem tudtunk szabadulni egy mátraaljai Eschwege víziójától...

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek