Veszélyes repterek 3. rész<br>Tocontin, a mélytányér

Közép-Amerika egyik legrégibb, mondhatni legpatinásabb reptere egyben a legnotóriusabb is a régió nemzetközi légikikötői közül, legalábbis az volt évtizedekig. Ahogy az itteni baleseti statisztikákat nézegeti az ember, eléggé egyértelmű, hogy nemigen volt az aviatikának olyan korszaka, amelyben ne történt volna valamiféle súlyos incidens ezen a 02/20-as pályán, pedig a régebbi gépeknek kevesebb volt a pályaigényük.

A másik feltűnő dolog viszont az, hogy 2008 óta nem történt komolyabb, gépvesztéssel, pláne emberéletek elvesztésével járó baleset ezen a reptéren. Úgyhogy Tegucigalpa-Tocontin története arra is jó példa, hogy ha a reptérkezelő elszánja magát, akkor nagy erőfeszítések árán ugyan, de biztonságosabbá lehet tenni még egy olyan „mélytányér-jellegű” placcot is, mint Honduras fővárosának repülőtere.

A mélytányér azt jelenti, ahogy egy korábbi cikkünkben szakértő szerzőnk fogalmazott, hogy a pálya megközelítése mindenképp elég magas hegyek között fordulózgatva történik, ráadásul a fő használatos pályairány felől még egy erős dombvonulat is nehezítette a pilóták dolgát. Vagyis a gépek nem süllyedhetnek egy hosszú, szokásos mód 12 mérföldes végső egyenesen a pálya felé, hanem egy balfordulóból kell leszállni, és a süllyedés sem lehetett egyenletes: a küszöb előtti domb fölött átrepülve úgymond „be kellett ejteni” a gépet a vonulat mögé, ami viszont sok esetben azt eredményezte, hogy a leszállósebesség túl nagy lett. A megközelítés utolsó szakaszának és a landolásnak az izgalmai jól érzékelhetők ezen a még az átalakítás előtt készült látványos felvételen.

Márpedig a pálya ma sem épp hosszú: 2021 méter, amely az ide repülő típusok paramétereibe belefér ugyan, de ha nem sikerül időben, vagyis a küszöbön vagy attól nem messze letenni, majd megfékezni a gépet, akkor ijesztő mód közeledik a túlsó küszöb és az amögötti hegyes, sziklás rész.

A legsúlyosabb baleset, amely a reptér adottságaival összefüggésben bekövetkezett, egy Continental 727-es pusztulása 1989-ben, a legutóbbi pedig 2008-ban a TACA egy A320-asának túlfutása volt, az előző halálos áldozatainak száma 131, az utóbbié „csak” öt, közülük ketten a földön haltak meg, amint az utasszállító a túlsó küszöbön átrohanva egy forgalmas út töltésébe ütközött. A sérültek száma 81 volt.

Az azóta történt, 2010-re befejeződött mintegy 300 méteres pályahosszabbítás nem tűnik túl hosszúnak, de ez szerencsésen egybeesett egy komoly földmunkával: eldózerolták azt a dombot, ami a 02-es küszöbnél olyannyira veszélyessé tette a leszállást. Errefelé lehetett meghosszabbítani az aszfaltot, igaz, a küszöböt nem helyezték át, de a reptér mai fotóin is jól látszik, hogy a pilóták, biztos, ami biztos alapon, most is inkább a küszöbnél, sőt, talán egy kicsit előtte teszik le a gépet.

Ugyanakkor a megközelítés a magas hegyek miatt továbbra is eléggé kalandos, amit egy olyan baleset jelez, amely nem a reptéren, hanem a környékén történt 2011-ben: egy L-410-es, két légcsavaros-gázturbinás kis utasszállító, alacsony felhőalap, erős szél és turbulencia közepette eredetileg a 20-as pályára érkezett volna, de átstartolt, a 02-es pályára próbált áthelyezkedni, de ennek megközelítésekor túl alacsonyra került, és egy erdő-borította hegyoldalnak ütközött, a gépen lévő tizennégy ember életét vesztette.

Sorozatunk korábbi részei:

• Veszélyes repterek 2. rész Paro, bújócska a völgyekben
• Veszélyes repterek 1. rész Lejtős pályák hegyoldalban

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!