Vót

Mi az a tíz év?! – hördülnek fel, akik már nem gyerekek. Mégis, az elmúlt évtizedben rengeteg dolog változott a vasúton, néhány pedig időtlen életét éli azóta is. De mi történt 2007. február 9-én, pénteken?

Az idő hasonló volt a mostanihoz: borongós, 8–10 fok. Bátaszék környékén akkoriban a tehervonati kiszolgálás úgy működött, hogy Dombóvár és Bátaszék között hétfőn, szerdán és pénteken fordult meg a tolatós tehervonat (idén már csak heti egyszer jár...). Akkoriban még az 50-es vonal mindhárom állomásán lehetett dolga: Hidas-Bonyhádon és Máza-Szászváron rendszeresen kellett tolatni, Mágocs-Alsómocsoládon már ekkor is elvétve volt csak rakodás. Később a takarékosság jegyében előbb a mázai farakodás, majd pár év múlva a bonyhádi kiszolgálás is megszűnt.

A dombóvári szergejes vonat csak Bátaszékig járt, néha őt küldték el Pörbölyre és a bátaszéki iparra (téglagyári iparvágány) kocsit cserélni. Volt viszont tartalék is az állomáson, egy klasszikus Kisdácsia, amit épp 2007 év elején cseréltek le végleg remot gépre. Az 1324-es Dácsia elkészülte után egyből Dombóvárra került, de ideje nagy részét Bátaszéken töltötte. Ez a gép járt fel a 46-os vonal tolatósával egészen Tolna-Mözsig, de főleg Szekszárdon volt munkája. Minden hétfőn, szerdán és pénteken közlekedett a tolatós, érdekesség: a Szergej maximum véletlenül várta meg, hogy a Dák visszaérjen, a kocsik legtöbbször két napig ácsorogtak még Bátaszéken a következő menetig...

Tíz éve ilyenkor a még festékszagú 1324-est fotóztam körbe Szekszárdon. Egy nap alatt kicserélte a megyeszékhely mostanában egy hónapra elegendő kocsiállományát. Még egy fás kocsi is összejött Tolnáról!

* * *