Vót: egy kör Nógrád megyében
A visszaemlékezés kezdődjön a tíz évvel ezelőtti Nógrád megyével. Ugyanis 2007. februárjában úgy döntöttem, egy iskolai tanítási napon látogatást teszek a közeli megyében. Ebben az időszakban az északi országrész sok kellemes pillanatot tartogatott a buszbarátoknak: laprugósok mindenfelé kiegészítve több, különleges történetű Ikarusszal, prototípusokkal. Az elmúlt évtizedek ikonikus falujáró 266-osaiból nyilvántartásaim szerint akkoriban több mint harminc volt még forgalomban. Ráadásul az üzemeltető gondoskodott arról, hogy az említett járművek a régebbi volán korszak emlékét hordozzák magukon: a kék-fehér sávos helyközi flottaszín helyett – pár kivétellel – sárga fényezésükkel és fehér lökhárítóikkal messziről feltűntek. A Nap a felhők mögött maradt, a szórt fény lehetőséget adott arra, hogy több irányból is megörökítsem a kiszemelt járműveket, helyszíneket.
Utamat hajnalban Árpád híd autóbusz állomáson kezdtem, az újpesti pályaudvar akkoriban még nem volt a mai állapotában. Autóbuszunk egy E95 típusú egyedi Ikarus volt, amely az akkori 2/A jelzésű autóúton érkezett Vácra, majd rövid pihenő után indult tovább a nógrádi emelkedők irányába. Az első megálló, ahol leszálltam, Rétság volt, itt fél órám volt arra, hogy dokumentáljam a helyszínt és a járműveket. A váci állományból akkoriban még javában a kétajtós 260-as Ikarusok szállítottak utasokat, de itt találkoztam az első, a Nógrád Volán különleges járműveit képviselő 263.04 típusjelzésű Ikarussal is. Az 1991-es évjáratú autóbusz eredetileg kuvaiti exportra készült, végül hazánkban maradt. A hagyományos szóló Ikarusnál egy méterrel hosszabb jármű különlegessége a fóliázott oldalablakok, DAF motor, illetve automata váltó.
Egy hagyományos 256-os szuperbusszal mentem tovább, amellyel hamarosan Balassagyarmatra érkeztem. Az akkoriban, a város központjában elhelyezkedő autóbuszállomáson elfogyasztott finom disznótoros reggeli és forró tea után hirtelen azt sem tudtam, melyik laprugóssal kezdjem a dokumentálást. Az autóbusz-állomány ebben az időszakban bővült több, Alfa Busz Kft. által Volvo alvázra épített Regio típusú autóbusszal is, amelyek ekkoriban szinte vadonatújak voltak. Az autóbusz-állomást sikerült utolsó évében lefotóznom, ugyanis még 2007-ben a Városháza mögül az Ipoly partjára költözött, ahol egy tizenhat kocsiállásos, utastájékoztató berendezéssel ellátott pályaudvart adtak át.
Három óra tartózkodást követően Salgótarján felé indultam tovább. Egy rövid szécsényi pihenő után Nógrádmegyer útirányon át értem el a nógrádi megyeszékhelyt. A hatvanas-hetvenes évek modern építészetét magán viselő belváros központjában található a vasúti megállóval összekötött autóbusz-állomást is magába foglaló intermodális csomópont. A helyközi és távolsági járműveket fogadó létesítmény ekkor átépítésének utolsó, befejező szakaszában tartott, emiatt az autóbuszok a közeli útkereszteződés közelében kialakított ideiglenes kocsiállásokról indultak.
A fotózást kora délután fejeztem be, visszaútra a vonatot választottam. A szerelvény rövid pásztói tartózkodása ideje alatt a vasútállomás melletti parkolóban több 266-ost, illetve az akkoriban Mátra Volán alvállalkozóként szolgáltató Color Tours Kft. egyik öreg 256-osát sikerült megörökítenem. Végül hatvani átszállással a Keletibe érkeztem.
* * *Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
