Az üzemeltetők a fenntartható, megbízható, biztonságosan üzemeltethető, alacsony költségszintű megoldásokat keresik

Az élettartam-növelő műszaki beavatkozás elsősorban az üzemidő meghosszabbítását, a teljesítmény gyarapodását, a szolgáltatási színvonal emelkedését jelenti. Gazdasági szempontból a megoldás azért ígéretes, mivel az újjármű-beszerzésnél alacsonyabb a költségszintje.

A vasúti jármű fenntartással, karbantartással és felújítással foglalkozó piaci szereplők egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a modern vasúti jármű fenntartási stratégiák keretében az állapot alapú vizsgálati rendszerek alkalmazására. Ezek a járműjavítók a modernizációval kapcsolatos szolgáltatások széles körét nyújtják a felújítási megoldásoktól kezdve egészen a diagnosztikai feladatok elvégzéséig. Az üzemeltetők pedig egyre inkább a fenntartható, megbízható, biztonságosan üzemeltethető, ugyanakkor alacsony költségszintű megoldásokat keresik. Az energiamegtakarítás, a költségcsökkentés, a kevesebb karbantartás, a környezeti hatások mérséklése és a megbízhatóság növelése ugyanis minden esetben fontos szempontnak tekinthető.

Külföldi példákat sorolva, a West Japan Railway Company (JR West) nemrég mutatta be legújabb távolsági járatát, a Ginga West Express-t (a Ginga szó magyarul annyit tesz: Tejút). A modernizált távolsági vonat, amely egy történelmi vonaton alapul, érdekes koncepció a stílusos utazáshoz. Az átfogóan modernizált vonat Shimane prefektúrában, Izumo és Oszaka között kínál az utasoknak napjaink színvonalának megfelelő komfortot, méghozzá mérsékelt áron. A West Express hat kocsija szemet gyönyörködtető fabelsőt kapott, az utasok választhatnak a sztenderd ülőhelyek, a business class, valamint a speciális kialakított fekvőszakasz privát szférája között, a szerelvény második kocsiját pedig kizárólag a női utasok számára tartják fent. A minőségi szolgáltatást nyújtó első Tejút Nyugati Expressz tavasszal indult el, száz utassal a fedélzetén.

Május első felében Rangunba (Mianmar) megérkeztek a Japánból vásárolt vasúti személykocsik. A korábban a japán hálózaton futó kocsikat a mianmari vasút újítja fel.

A szóban forgó vagonmodernizáció 32 járművet érint, ezek felújítására úgy kerül sor Mianmarban, hogy a műveletet a japán fél anyagi támogatásával oldják meg. Korábban Mianmar már felújított öt vagont, ezek sikeresen át is mentek a teszteken, jelenleg pedig Rangun vonalain járnak. A vasúttársaság célul tűzte ki a menettartam csökkenését, az ingázók a korábbinál jóval gyorsabb eljuttatását a célállomásra, és erre a modernizált, jobb futásjóságú kocsik kínálhatnak megoldást. Jelenleg 110 percig tart, amíg a körvasúton végigmegy a vonat, ezt tervezik jelentősen lerövidíteni. A projekt keretében az engedélyezett üzemi sebesség is növekedni fog – a jelenlegi 48-ról 60 kilométer per órára. A kínálati menetrend révén a várakozási idő is jelentősen lerövidül, az utasok várhatóan mindössze 10–12 percet kell várniuk csúcsidőben a következő vonatra. A járműfelújítási projekt 2018-ban kezdődött, és várhatóan 2022-ben fejeződik be. A teendőket a Myanmar Railways költségvetéséből, valamint a Japán Nemzetközi Együttműködési Ügynökség kölcsönéből finanszírozzák.

Az észak-angliai érdekeltségű Arriva Rail North flottájának napirenden lévő felújítási programja nem csak számos munkahelyet teremtett, hanem az országrész gazdaságának hatékony működéséhez is hozzájárul. A vasúttársaság jelenleg 268 személykocsit újít fel – a korszerűsítési program hozzávetőlegesen 100 millió fontba kerül. A járművek modernizálását országszerte nyolc gépészeti telephelyen végzik, 180 munkahely megtartását támogatva, illetve 105 új munkahelyet létrehozva.

Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban a Metrovagonmas-Service szerződést írt alá 15, 2015-ben gyártott vagon felújításáról és ezek kiszolgálásáról. A munka magában foglalja a motorok, a futóművek, az elektromos berendezések, a világítás, a videórendszer, a klímaberendezés és más elemek karbantartását, valamint ezek bejáratását. Ebben a példában az az igazán érdekes, hogy a korszerűsítés nem csak magát a járművet érinti – az átlagos utas egy ilyen fiatal járműnél aligha fogja észrevenni a különbséget „előtte” és „utána” –, hanem valójában egy szolgáltatási ökoszisztémáról van szó, lévén egy korszerű jármű üzemeltetését megnehezíti a régimódi karbantartás. A szerződés értelmében a Metrovagonmas-Service beszerzi a javításokhoz szükséges berendezéseket, biztosítja a szükséges technológiai eljárásokat és kiképezi az azeri személyzetet. Így már a jövőben a helyi raktár az Metrovagonmas-Service segítségével képes lesz a mai kornak megfelelő javítási és ellenőrzési feladatokat elvégezni, ezzel növelve a hatékonyságot.

Az SBB a közelmúltban jelentette be a billenőszekrényes ICN (Intercity Tilting Train) vonatok modernizációs koncepcióját: 2029-ig 44 ilyen elővárosi vonatot újítanak fel mintegy 400 millió svájci frank költséggel. Az SBB nagysebességű RABDe 500 sorozatát az ezredfordulóra fejlesztették ki, 2000. május 28-án debütált az első szerelvény. A korszerűsítési program keretében a vonatok további húsz évig maradhatnak forgalomban úgy, hogy a modernizáció során az IC2000 korszerűsítési program elemeit használják fel: átépítik belső terüket, korszerű, jelenidejű tájékoztató rendszer látja el információkkal az utasokat – a  wifi, az akadálymentesítés és a beépített hálózati csatlakozók is a sztenderd normáknak felelnek meg. A felújító, élettartam hosszabbító művelet az SBB Yverdon-les-Bains műhelyében végzik el, a projekten 110-en dolgoznak. Az első felújított jármű várhatóan 2022 végére készül el. A 220 kilométer per óra sebességű, ívben bedőlő szekrényű vonatszerelvényeket 1999 és 2005 között az Adtranzból és a Fiat-SIG-ből, később a Bombardier Transportationből és az Alstomból álló konzorcium szállította. A RABDe 500-asokat elsősorban a Genève Aéroport–Biel/Bienne–Bázel/St. Gallen útvonalakon, és az észak–déli vasúti folyosón használják.

Visszatérve az Egyesült Királysághoz, a South Western Railway 110 millió fontot fektet járműveinek, többek között a meglévő Desiro motorvonatainak felújításába. A vasúttársaság flottájában kiemelkedő a 444-es és a 450-es osztályú Desirók szerepe – ezek a motorvonatok a kezdetek óta már több millió mérföldet tettek meg, ezért elkerülhetetlen élettartam-hosszabbító felújításuk. A Desirók 50 millió fontba kerülő modernizációjának célja nemcsak az utasok utazási környezetének javítása a belső terek felújítása révén, hanem a szokásos üléskiosztások korrekciója is: így a korábbinál többen utazhatnak Nagy-Britannia egyik legforgalmasabb vasúti hálózatán, többek között a London–Portsmouth viszonylaton. Az első osztályon pedig megjelennek a bőrüléseket, továbbá innovatív indukciós töltési lehetőség áll az utasok rendelkezésére.

Összességében az Egyesült Királyság vasúti személyszállító társaságai 2020-ban több mint ezer új és felújított kocsi üzembe állítását tervezik a 2017 és 2025 közötti időszakra tervezett, nyolcezer vasúti járművet érintő modernizációs program keretében. A Rail Delivery Group, az Egyesült Királyság vasúttársaságainak szövetsége adatai szerint ebből a múlt év végéig 2569 új személykocsit állítottak forgalomba a TransPennine Express, a Merseyrail, az LNER, a Grand Central, a West Midlands és a South Western Railway hálózatán. A fejlesztések eredményeként fejlődnek a vasúti szállítási kapacitások, a vasútvállalatok a járatsűrítés mellett további járatok is indíthatnak.

Sorozatunk fő kérdését, vagyis azt, hogy az üzemeltető a járműfelújítás, vagy új jármű beszerzése mellett dönt-e, érdemes komplex műszaki gazdasági szempontok mentén kell megközelíteni – válaszolta kérdésünkre Surányi Sándor okleveles gépészmérnök, a Ganzplan Hungaria Kft. ügyvezetője. Ezek a következők:

1. A meglévő, felújítandó járműpark életkora, műszaki állapota.

2. A járműpark által kiszolgált közlekedési igények.

3. Üzemeltetés, karbantartás élőmunka és költség igénye.

4. A beruházáshoz kapcsolódó pálya és környezet (megállók, állomások, biztosító berendezés-vonatbefolyásolás, maximális sebesség) felújítása vagy korszerűsítése.

5. Környezetvédelmi szempontok.

6. A rendelkezésre álló forrás mértéke.

Surányi Sándor azt is leszögezte, a vasúti járművek tervezett élettartama általában harminc, harmincöt év. Az üzemeltetés és a rendszeres karbantartás minőségétől függően a tervezett élettartam felénél, kétharmadánál érdemes megtervezni és megvalósítani egy nagyjavítást, amelynek során az elkopott, elavult, nehezen beszerezhető alkatrészeket, rendszereket új korszerű alkatrészekkel rendszerekkel pótolják. Ekkor van lehetőség az új igényeket megvalósító szempontok figyelembevételére is. A teljesség igénye nélkül ezek közül néhány: dízel jármű esetén a korszerű dízelmotor alacsony károsanyag kibocsátása; villamos hajtás esetén korszerű visszatáplálást megvalósító hajtás, fék, rendszer; korszerű utastájékoztató rendszer beépítése, kényelmi szempontok megvalósítása új ergonomikus, könnyen tisztán tartható ülések, klímaberendezés beépítése.

„A felújítás kontra új jármű vétele alapvetően az említett motivációk mellett gazdasági kérdés” – állapította meg Surányi Sándor. „Amennyiben a jármű állapota szükségessé tesz egy értéknövelő nagyjavítást, és annak költsége egy hasonló igényeket kielégítő új jármű bekerülési árának legfeljebb negyven–hatvan százaléka, akkor érdemes a felújítással foglalkozni, ha a felújított jármű tervezett élettartama legalább tizenöt, húsz év. Ezzel egy nagyobb költségű beszerzést lehet elhalasztani. Természetesen a fentieken kívül még számos fontos szempont is szóba jöhet.”

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!