Ez vasútfeszt volt a javából!

Az elmúlt hétvégén zajlott a modern vasút kétszáz évét ünneplő, The Greatest Gathering elnevezésű rendezvény az Alstom derby-i üzemében, több mint száz kiállított járművel és több tízezer látogatóval.

A magyarul „A legnagyobb gyűlés”-nek fordítható elnevezéssel ellátott esemény igazán egyedi programokat kínált, kiváltképp, hogy a Litchurch Lane-i egység, mely az Egyesült Királyság legrégebbi, máig üzemelő vasúti járműgyára, csaknem ötven évet követően először nyílt meg a publikum előtt 2025 augusztus elseje és harmadika között. A háromnapos rendezvény a Stockton és Darlington közötti vasútvonal kétszáz évvel ezelőtti megnyitását ünneplő, Railway 200 elnevezésű, az egész 2025-ös éven átívelő ünnepségsorozat része – a vasúti pálya 1825. szeptember 27-ei átadását tekintik a modern vasút születésének.

A tárlaton száznál is több, a múlt, a jelen, és valószínűleg a jövőt is meghatározó vasúti járművet állítottak ki – a teljes repertoár ide kattintva érhető el. Az esemény a csodás gépeken felül más érdekességek is kínált: többek között szakmai beszélgetéseket, dokumentumfilm-vetítést a Thomas, a gőzmozdony című, méltán népszerű animációs sorozat világméretű rajongótáboráról, de kerti vasúttal is lehetett utazni, az arra fogékonyak vásári körhintákon szédülhettek el, zenei produkciók léptek fel élőben, a korgó gyomrúak pedig számos street food közül válogathattak. Az érdeklődés hatalmas volt, a szervezők telt házat jelenthettek.

Az alábbiakban egy rövid betekintést adunk a kiállított mozdonyok néhány különlegesebb példányáról, a teljesség igénye nélkül.

A newcastle-i Robert Stephenson and Company volt a világ első olyan társasága, melyet kifejezetten mozdonyok gyártására hoztak létre. A cég számos ország első mozdonyát építette meg, majd végül 1989-ben az Alstomba olvadt bele.

A Robert Stephenson and Company által létrehozott Locomotion No. 1 gőzmozdony a modern vasút létrejöttével egyidős: kétszáz éve, 1825. szeptember 27-én először pöfögött végig a Stockton–Darlington vasútvonalon (S&DR). A 6,6 tonnás szerkezet mindössze 15 mérföld (24 kilométer)/órás sebességre volt képes. A történelmi jelentőségű mozdony alapvetően az idén ötvenéves, yorki Nemzeti Vasúti Múzeumban (NRM) látható.

A tárlat egyik különlegessége a huszadik század első felében tevékenykedő London and North Eastern Railway (LNER) vasúttársaság főgépészmérnökéről, Sir Nigel Greasleyről elnevezett, A4-es sorozatú gőzmozdony – a gépekkel annak idején a keleti parti fővonalon továbbítottak expresszvonatokat. Az 1937-ben épített, 4-6-2 tengelyelrendezésű, 60007 pályaszámú géppel 1959-ben sebességrekordot is elértek: 112 mérföld (180 kilométer)/órás tempóval száguldottak vele.

A formás gőzöst 1966-ban nyugdíjazták a mindennapi szolgálatból, azóta azonban többször is felújították, jelenleg a Sir Nigel Greasley Mozdonyalapítvány tulajdonában áll. 2022-ben felszerelték a korszerű fővonali közlekedéshez szükséges berendezésekkel, azóta a Severn-völgyi vasútvonalon továbbít nosztalgiavonatokat.

A Ffestiniog & Welsh Higland vasút 0-4-0TT sorozatú, Prince („Herceg”) elnevezésű gőzmozdonya a keskeny nyomközű vasutak kétlábas (610 milliméteres) rendszerét képviseli. A jármű azon hat gőzös egyike, melyeket a George England and Co. 1863 és 1867 között épített a walesi vasúttársaságnak. Először 1881-ben újították fel, 1890-ben új, nyitott fülkével látták el, két év múlva pedig már teljes fülkét építettek hozzá, ekkor új kazánt, valamint a kazán felett található nyeregtartályt is kapott. Az állandó forgalomból 1936-ban nyugdíjazták, viszont 1955-ben ismét felújították és 1968-ig dolgozhatott, ekkor egy bő évtizednyi pihenő következett. 1980-ban olajtüzelésűre alakították át, 2013-ban építették vissza széntüzelésűvé.

A dízel-elektromos Class 37-esek első példányát 1959-ben építette az English Electric (EE) a Newton-le-Willowsi Vulcan öntödében, a brit nemzeti vasút British Rail (BR) akkori flottakorszerűsítési tervének részeként. A 18,75 méter hosszú, százhét tonnás, hattengelyes, 140 kilométer/órás legnagyobb sebességre képes gép 1960. december 2-án állt forgalomba a kelet-londoni Stratford mozdonyszínhez állomásítva. A D6700 pályaszámú mozdony máig üzemképes.

A D3802 pályaszámú Class 08-as a hidrogénhajtásúvá átalakított dízelmozdonyok prototípusának számít az Egyesült Királyságban; az 1959-es évjáratú, eredetileg dízel-villamos gépet a HydroShunter elnevezésű program keretében korszerűsítették, az amerikai Vanguard támogatásával. A mozdonyt egy nagyméretű vontatási akkumulátorból és egy hidrogén-üzemanyagcellából álló hidrogén-hibrid erőforrással látták el, így hidrogén-elektromos módban, zéró kibocsátással is képes közlekedni.

A Stadler legkorszerűbb hibridmozdonya az első három hajtásmódú gép Nagy-Britanniában, a kiállított példány a Rail Operations 93 003-asa volt.

A jármű felsővezetékről (25 kilovolt ötven hertzes váltakozó áramú rendszerről), kiegészítő dízelmotorral, vagy lítium-titán-oxid (LTO) akkumulátorokról is képes üzemelni, első esetben 4600, dízelerőforrásról pedig kilencszáz kilowatt teljesítményt tud leadni. A modern megoldásnak köszönhetően a Class 93-as jelentősen csökkentheti a kibocsátást mind a személy-, mind a teherszállítás terén. A vonókészüléke is hibrid: hagyományos csavarkapoccsal vagy automatikus csatolókészülékkel is hozzá lehet kapcsolni más járműveket.

A modern járművek egyik képviselője a szigetországot az európai kontinenssel összekötő, nagysebességű Eurostar-járatok élén dolgozó Class 373-as vonófejek 3999-es azonosítójú példánya. Az Alstom által 1996-ban a franciaországi Belfort-ban gyártott, villamos erőgép háromszáz kilométer per órás tempóval képes hasítani, több áramnemről, és vonatbefolyásoló berendezéssel, ezzel zökkenőmentesen közlekedhet az Egyesült Királyság, Franciaország és Belgium között.

A kiállított jármű különlegessége, hogy tartalékként szolgál, csak a stabilan dolgozó egységek karbantartásakor ugrik be, így ritkán látható – és szinte gyári állapotú: mindössze alig 38 ezer kilométer van benne.

Ezen mozdonyokon felül megtekinthető volt még többek között:

• a Furness-vasút 20-as számú gőzöse, ami a Nagy-Britannia legrégibb, ma is üzemelő gőzmozdonya;
• a híres Flying Scotsman („A repülő skót”) gőzös;
• az Alstom-gyártású, Class 390-es sorozatú, Pendolino Progress motorvonat;
• egy, a hetvenes évekből származó, Class 43-as dízel vonófej is.

(Nyitóképünk forrása: The Greatest Gathering Facebook-oldal)