Mi lesz veled Tisza pályaudvar?

Fritz Gergely   ·   2013.03.15. 18:00
05_kk

Évek óta húzódik Szeged teherpályaudvarának haláltusája. Legutóbb 2011. november 19-én számoltunk be egy rövidebb írásban a pályaudvar bontásának megindulásáról. A cikk egy akkor kiadott NKH-határozat alapján készült, a művelet azonban mégsem indult meg – a mai napig minden a helyén van. Az azonban már biztos, hogy jelenlegi formájában nem marad fenn az egykor szebb napokat is látott létesítmény, az elmúlt években több terv is készült a terület hasznosítására.

Elhagyatott pályaudvar<br>A képre kattintva fotógaléria nyílik<br>(a külön nem jelölt képek a szerző felvételei)

A legfrissebb és igen átfogó tanulmány 2012. november 4-én jelent meg Szeged vonzáskörzeti közlekedésfejlesztési terve címen, amelyet a város önkormányzata készítetett. A munka részletesen tárgyalja Szeged közlekedésének múltját, s érinti a jelenlegi rendszer hiányosságait.

Az Indóház tértől keletre eső területen elfekvő Tisza teherpályaudvar régóta nem tölti be eredeti funkcióját. Az állomás az M43-as autópálya építésekor, utoljára 2010-ben látott nagy forgalmat, akkor egymást érték a délegyházi bányából érkező anyagvonatok. Hajdan a Rola-terminál is ott működött (a berendezések még megvannak), ám a belvároson áthaladó erős kamionforgalom miatt, főként a környéken lakók tiltakozását követően a terminál Kiskundorozsmára települt át. Az autópálya átadása óta jobbára csend honol a területen, egy ideig a dorozsmai iparvágányok egyikén megrakott teherkocsikat mérlegelték a Tiszán, a közelmúltban viszont ez is megszűnt: a mérést áthelyezték Kiskunfélegyházára.

Amikor még javában folyt a nagyüzem: az 513-as Bobó a mérlegnél 2009 májusában<br>(fotó: Kozma Attila)

Természetesen ez nem volt mindig így. Az egykor szebb napokat is látott Tisza teherpályaudvar válsága elsősorban Trianonig, valamint a második világháború végéig nyúlik vissza. Szeged gazdasági fejlődését, továbbá vasúti infrastruktúráját a szomszédos, Trianon óta Romániához tartozó temesvári térség határozta meg. A gazdasági kapcsolatok, így a vasúti teherforgalom az 1858-ban megnyitott vasúti Tisza-híd 1944-es lebombázásával végleg ellehetetlenült, a szegedi fővonal zsákvonallá vált. (Nem véletlen, hogy Románia uniós csatlakozása óta hazánk és a román fél is többször felvetette a híd újjáépítésének lehetőségét.) Azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Szegeden nem működik jelentős ipari létesítmény, amely a vasúti fuvarozásban fellendülést hozhatott volna. Az M5-ös autópálya megépülését követően közúton még gyorsabban meg lehetett közelíteni a várost, továbbá a kedvezőbb költségű közúti szállítás lassan a még meglévő kötött pályás fuvarokat is háttérbe szorította. (Nem tartozik szorosan a Tisza pályaudvarhoz, de mindezek ékes bizonyítéka a város szempontjából ma is fontos Pick húsüzem, amelynek iparvágánya évek óta ki sem látszik a gazból.) Sajnos a gabonaszállítás is igen időszakos, legutóbb 2012 nyarán, ám akkor is csak egy irányvonat erejéig tört meg a csend a Tiszán, a Train Hungary magánvasút égisze alatt érkezett egy szerelvény Szlovénia felől. Lényegében Szeged az autópálya-építés időszakos dömpingjét leszámítva nem bonyolított le jelentős vasúti teherforgalmat az utóbbi időszakban, a legtöbb irányvonat Algyőre, Hódmezővásárhelyre (esetleg Szikáncs és Makó felé), vagy Orosházára tart, tehát csak érinti a várost.

Szergej kővonatával az M43-as autópálya épülésének időszakában, 2010 nyarán<br>(fotó: Kozma Attila)

A Tisza pályaudvar az előbbiek tekintetében funkció nélkül maradt az évek során, a 19. század második felére kiépült, s egymást jól kiegészítő vasúti infrastruktúra rég elvesztette egykori szerepét. A város önkormányzata ezért úgy döntött, hogy a kihasználatlan területet annak kedvező adottságai miatt hasznosítani fogja. Az új célok, amelyek a XXI. század kihívásainak megfelelő szegedi közlekedést, valamint a város gazdasági fejlődését meghatároznák, a tram-train, az új Tisza-híd, az új autóbusz-pályaudvar, valamint a tudományos és klinikai központ létesítése. A város a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklusba tartozó keretből kívánja majd lehívni a szükséges források nagy részét. A kiemelt projektekről 2012. szeptember 28-án határozott a szegedi közgyűlés.

Gőzös pöfög át az egykori szegedi Tisza-hídon<br>(forrás: Képek a régi magyar vasutakról és vonatokról, Közdok, 1991)

Egy új Tisza-híd építése már régi terv, ugyanis részben tehermentesítené a belvároson áthaladó főbb tömegközlekedési útvonalakat, továbbá orvosolna egy régi hiányosságot: pótolná a hiányzó kötött pályás összeköttetést. A város jelenlegi közlekedési struktúrájában a Tisza erősen elvágja egymástól Szegedet és Újszegedet, ezáltal a makói térségből érkező 121-es számú vasútvonalat is. Mivel a vasúti híd hiánya miatt az Újszeged–Makó vasútvonal egyre kisebb funkciót tölt be, s utasai inkább buszra szállnak, a vonal fejlesztése a jelenlegi felállásban nem lenne kifizetődő. A Hódmezővásárhely–Szeged tram-train összeköttetés megépítése így tovább folytatódhat Makó felé, ezáltal ismét vonzóvá tenné a kötött pályás eljutást. Távlati célként pedig egy Arad–Szeged–Pécs–Rijeka nagysebességű vasútvonal építését rögzítették.

Az Újszeged–Makó vonalat jelenlegi állapotában a lassú elhalás fenyegeti

A Tisza pályaudvar tehát a jelenlegi helyzetet tekintve nem kerülheti el az elbontást. A Közlekedési Hatóság megkeresésünkre közölte, a 2011-es bontási kérelemmel kapcsolatos eljárás kapcsán hiánypótlást kellett benyújtani. Azonban a bontási engedély kiadása nem kötelezi a magyar vasúttársaságot annak végrehajtására, csupán annak lehetőségét adja meg a megszabott határidő lejártáig.

Ami területet illeti: a tervek korábban arról szóltak, hogy a biopolisz program keretében a Tisza pályaudvar helyére bővülhetne a tudásközpont. Ez azt jelentené, hogy az egyes kutatásfejlesztő cégek, így a tudásiparra alapozó üzemek is ott verhetnének tanyát, illetve esetlegesen a klinikai tömb bővülése is elképzelhető lenne. Továbbá tervként fogalmazódott meg az is, hogy a Mars téri autóbusz-pályaudvar új helyét szintén a szóban forgó terület szomszédságába helyezzék át, mintegy intermodális csomópontot teremtve (a pályaudvar mellett közvetlenül a Tisza csörgedezik). Ezzel összefüggésben a terület feltárására egy tehermentesítő út építése is a tervek között szerepel.

Utoljára testes tehervonat 2012 nyarán járt a Tiszán, akkor a 145-ös Szergej állította be a rakodóra a hosszú szerelvényt<br>(fotó: Kozma Attila)

Nem kétséges az sem, hogy a tervek igen nagyívűek, átfogóak, a csongrádi megyeszékhelyen egyes pontjai már egy évtizede napirenden vannak, megvalósításuk pedig napjainkig tolódik. Ugyanakkor kiemelendő, hogy az unió kiemelten támogatja a kötött pályás közlekedés fejlesztését, az önkormányzat hajlandósága megvan, s van rá esély, hogy a régóta dédelgetett tervek megvalósuljanak. Hogy ez előbb vagy utóbb lesz-e, egyelőre talány, annyi viszont bizonyos lehet, hogy a beruházásokkal kapcsolatos konkrét döntésekig nem bontják el a pályaudvart. Addig a vasúti forgalom fenntartható.

Kapcsolódó hírek