Száznegyven éves vonalon robogtak nemrég
A Partium peremének vasúti kiépítése, mint terv igen korán felmerült, még 1859-ben a Tiszavidéki Vasút kapott engedélyt az első erre haladó, Nyíregyháza–Vásárosnamény vasútvonalra. A távolabbi céljuk a Partium, és ezen keresztül Erdély lett volna, ám az elképzelések akkor még nem valósulhattak meg. Később Debrecen és Szatmár városai nyomására újból előtérbe kerültek a tervek, az engedélyt végül a Magyar Északkeleti Vasút kapta meg 1868-ban a Debrecen–Szatmárnémeti–Máramarossziget vonalra. Az Alföldet a Kárpátokkal összekötő (és Királyházánál a Szerencs–Beregszász–Máramarossziget vasútvonalhoz csatlakozó) vasút Nagykároly–Szatmárnémeti közötti, 36 kilométeres szakaszát 1871. szeptember 25-én adták át a forgalomnak.
Trianon után ez a vonal is az új határokon kívülre került, a forgalom irányítását a román vasút vette át. Ez a szakasz – a többi gyűrűs irányú összekötő vonallal együtt – a kisantant Magyarországot elkerülő kereskedelmi forgalmában vállalt hatalmas szerepet. Az 1938–41 közötti határkorrekciókkal a Magyar Északkeleti Vasút teljes hálózata is visszatért a MÁV kezelésébe.
Ha Csíkban hatvanhárom, a Partiumban hatvanöt évet vártak a „magyar vonat” újbóli eljövetelére, először (a menetrend szerinti, ám román mozdonnyal vontatott magyar szerelvényeket leszámítva) a 2010-es Kárpátalja Expressz futott végig a „részek” sínein.
