A Man-sziget kincsei

Négy évvel ezelőtt épp egy Nagy-Britanniát és Írországot bejáró, kéthetes vonatozós túra megtervezésével foglalatoskodtam, amikor a vasúthálózati térképek tanulmányozgatása közben feltűnt, hogy a két ország között nagyjából félúton található egy nagyobb sziget, amelyen egy 914 milliméter nyomtávú vasútvonalakból álló hálózat van feltüntetve. A térképen látszott, hogy különböző jellegű vasútüzemekről van szó; az egyik mellé például az volt írva, hogy Horse Tramway, vagyis lóvasút. Mi a fene? Utánanéztem, és egyből elhatároztam, hogyha cipőkanállal is, de bele kell szorítani a programba a sziget meglátogatását, bűn lenne kihagyni.

A Brit-szigetek földrajzi középpontjában elhelyezkedő, 85 ezer fő lakosú Man-sziget nem része az Egyesült Királyságnak és az Európai Uniónak sem, a brit koronafüggőségek közé tartozik és a fizetőeszköze is az angol font. Odajutni legkönnyebben hajóval lehet, Angliából Liverpool és Heysham kikötőjéből indulnak naponta többször is járatok, míg Dublin és Belfast felé csak hetente egy-egy járat közlekedik.

A sziget fővárosában, Douglasban 1876-ban indult meg a lóvasúti közlekedés, amely a második világháború időszakát leszámítva a mai napig üzemel. Természetesen manapság már elsősorban turisztikai célból, egy alig három kilométer hosszú, a tengerparti sétánnyal párhuzamosan futó kétvágányú szakaszon zajlik a közlekedés. Márciustól novemberig reggel kilenc órától este hét óráig mindkét irányban húsz percenként indulnak az általában egy lóerős erőforrásból és egy kocsiból álló szerelvények. De egy-egy rendezvény vagy nagyobb igény esetén sűrűbben és akár több ló által vontatott emeletes kocsik is közlekednek.

A vonal déli végpontja a kikötő magasságában van, a másik vége pedig Derby Castle-nél, ahol a járműtelep és az istálló is található. Jelenleg nagyjából 23 kocsi és 45 ló áll rendelkezésre, de egy adott napon ennek csak töredékét használják, illetve több, már használaton kívüli jármű is található a telephelyen.

Annak ellenére, hogy ez a világ utolsó eredeti formájában megmaradt és rendszeresen üzemelő lóvasútja, sorsa meglehetősen bizonytalan. Sajnos évről évre komoly veszteséget termel, és 2016 januárjában jelentette be az üzemeltető, hogy ennyi volt, 140 év után bezár a bazár. Ekkor több ezer ember írta alá azt a petíciót, amelyben kérték az illetékeseket, próbáljanak valami megoldást találni rá, hogy tovább működhessen eme páratlan közlekedési forma. A csatát akkor megnyerték, és ha csökkentett üzemidővel is (csak áprilistól szeptemberig), de az év nyarán is beindult az üzem. Idén április 26-án tervezik megnyitni a szezont, aki nem szeretne lemaradni róla, az mielőbb látogasson el oda.

A Manx Electric Railway egy 27 kilométer hosszú interurbán, magyarán szólva városközi villamost takar, amely 1893-ban kezdte meg működését Douglas és a sziget északkeleti részén található Ramsey városa között. Az üzem érdekessége, hogy a mai napig a megnyitás idején, illetve az azt követő néhány évben forgalomba állított járművekkel tartják fent a forgalmat. A járműállomány legfiatalabb tagjai idén 113, míg a legidősebbek értelemszerűen 126 évesek, de természetesen az idők során több komolyabb felújításon is átestek. A beavatkozás során több motorkocsi párnázott üléseket és fűthető utasteret is kapott, de a pótkocsiknál megmaradt a fapados élmény.

Bár 30–40 kilométer per óránál gyorsabban nem hasítanak a villamosok, óriási hangulata van az utazásnak, a jármű hangja és a táj magával ragadó. A déli végállomás és a járműtelep Douglasban, a lóvasút telephelye mellett található, de hogy biztosan odataláljon mindenki, a kocsiszín mögötti domboldalon hatalmas betűkkel, hollywoodi stílusban hirdetik magukat.

A Fell-rendszerű vasút tulajdonképpen a fogaskerekű vasutak elődje, egy brit mérnök fejlesztette ki 1863-ban. A lényege, hogy a két sínszál között nem fogasléc, hanem egy harmadik sínszál van, amelynek síkja magasabban helyezkedik el, mint a két szélső sínszálé. Ehhez a középső sínszálhoz oldalirányból kapcsolódnak a függőleges tengelyű hajtott kerekek, tehát ezzel a megoldással tulajdonképpen az adhéziós felület lett megnövelve. Hasonlóan működik a fékezés is, a fékpofák oldalról vannak nekiszorítva a sínszálhoz, így jön létre az extra fékhatás lejtmenetben.

Ilyen elven működő vasutat összesen öt helyen építettek a világon. Először a francia Alpokban 1865-ben, majd Olaszországban, Brazíliában, Új-Zélandon, és 1895-ben a Man-szigeten létesült ilyen vonal. Manapság már kizárólag utóbbi, vagyis a kilenc kilométer hosszú és 620 méteres szintkülönbséget leküzdő Snaefell Mountain Railway üzemel. A járműállomány itt is eredeti, 1895-ben épült favázas kocsikból áll, de ezek csupán lejtmenetben használják az extra fékhatást biztosító középső sínszálat, függőleges tengelyű kerékpárjaik nem hajtott kivitelűek.

A vonal alsó végpontjánál, Laxey állomáson csatlakozik a Manx Electric Railwayhez, itt található a telephely is, ahol korábban hat jármű lakott, de a 3-as pályaszámú motorkocsi 2016. március 30-án a felső végállomásról megfutamodott, és meredek pályán felgyorsulva az egyik ívben kisiklott. A favázas jármű a balesetben teljesen összetört. Az említett felső végállomás 2036 láb, vagyis 621 méter magasan található, ez egyben a sziget legmagasabb pontja is.

Ezek után valószínűleg nem meglepő, hogy a klasszikus vonatot, némi túlzással a nagyvasutat képviselő vasútüzemben kizárólag 1873 és 1926 között gyártott gőzmozdonyokkal továbbítják a személyvonatokat. A sziget vasúthálózata fénykorában 74 kilométer hosszú volt, de manapság már csak egy 25 kilométer hosszú szakaszon járnak a vonatok Douglas és a sziget déli részén lévő Port Erin városa között. A vontatott járműállomány oldalgombolós kocsikból áll, vagyis minden sor üléshez külön ajtó tartozik a jármű mindkét oldalán. Az állomásokon alakjelzők üzemelnek, ezek a vízszintes pozícióból lefelé elmozdulva mutatják a szabad jelzést. A vonali közlekedés pedig jelzőbotokkal van biztosítva: minden állomásközhöz külön jelzőbot tartozik, tehát ha több állomásnyi távolságot halad a vonat két kereszt között, akkor több jelzőbotja is van a mozdonyvezetőnek.

Bár nekem e négy vasútüzem megtekintésére volt csak lehetőségem, de található a szigeten még két kisebb is. Az egyik a 610 milliméter nyomtávú, és alig egy kilométer hosszú Groudle Glen Railway, amit lelkes vasútbarátok tartanak fent és üzemeltetnek, jellemzően tavasztól őszig vasárnaponként közlekedik. A másik a szintén 610 milliméteres nyomtávú, Laxey állomás közvetlen közelében található bányavasút. Itt lehet egy kört vonatozni, illetve kiállításokkal mutatják be, hogy is zajlottak a munkák annak idején.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!