A T1 tűzoltóhajó
A tűzoltók általában autóikkal jutnak el egy-egy káreset helyszínére. Ez nincs másként a fővárosban sem, ám a földrajzi adottságok miatt egy különleges jármű is segíti a budapesti tűzoltók munkáját. Ez pedig nem más, mint a tűzoltóhajó. Jelenleg a Szent Flórián és egy lakóhajó alkotja a tűzoltóság flottáját. Korábban a Prometheus, előtte pedig a T1 hajó szolgálta a Duna védelmét.
Hazánk első tűzoltóhajója a Szent Flórián nevet viselte. A Ganzban gyártott hajó nem sokáig szolgálhatta hazáját, hiszen szolgálatba állítása után nem sokkal, 1944 végén Nyugatra hurcolták. A hajó három évvel később tért haza, és Vörös Október néven, 1948-tól a Tűzrendészet Országos Parancsnokságának felügyelete alatt dolgozott. Ezt a hajót váltotta tizenhárom évvel később a T1.
A T1 tűzoltóhajót a balatonfüredi hajógyárban építették, és 1961-ben, a Vörös Októbert leváltva állt szolgálatba. A hajó orr-részének erősített, bordázott kivitele lehetővé tette, hogy a hajó öt-tíz centiméter vastagságú, ötven százalékban zajló jéggel fedett vízen is közlekedni tudjon. A kis merülésű (1,25 méter) hajótest kedvezett a haladási sebességnek, ám a huszonnyolc méter hosszú és öt méter széles T1-et a két turbófeltöltős, tizenkét hengeres, V hengerelrendezésű vízhűtéses Ganz–Jendrassik dízelmotor állóvízben csak 25-30 kilométer per órás sebességre tudta felgyorsítani. A motorok egyenkénti teljesítménye 1500 percenkénti fordulaton négyszáz lóerő volt.
A két főmotor egy-egy, 4500 liter per perc teljesítményű egylépcsős centrifugálszivattyút működtetett. A szivattyúk meghajtása a motor főtengelyéről közvetlenül, körmös kapcsolóval volt lehetséges. A szivattyúk által tizenkét atmoszféra nyomással szállított vizet gyűjtőcső vezette a hajó fedélzetére. A két gyűjtőből egyaránt 14-14, hetvenötös nyomócsonkon lehetett az oltóanyagot kijuttatni. A hajó hátsó fedélzetén, a két gyűjtő között volt elhelyezve egy kétezer liter per perc teljesítményű vízágyú.
A hajó segédüzemi berendezéseinek (áramfejlesztő, légkompresszor, fenékszivattyú) energiaellátásáról egy különálló, negyvenöt lóerős, kéthengeres, vízhűtéses motor gondoskodott. A T1 további tűzoltó szakfelszerelését képezte egy Pécs és egy B1 típusú mobil URH rádió adó-vevő készülék, egy Bibo-5 típusú, kézezer liter per perc teljesítményű búvárszivattyú, húsz hetvenötös és tíz ötvenkettes nyomótömlő, ezekhez való sugárcsövek, osztók, valamint két 200/2-es kézi habfejlesztő szerelvény. A hajó négyszáz liter habképző anyagot is szállított.
A T1 tűzoltóhajón mindig legalább öt fő teljesített szolgálatot. A hajót már akkor is változatos eseményeknél vetették be. Oltottak vele hajótüzet, part menti tüzeket, igénybe vették part menti tüzeknél vízszivattyúként, de haszálták műszaki mentésekhez, hajóról és vízből mentéshez, kutatáshoz egyaránt. Segítséget nyújtott árvízvédelmi munkáknál, vízbe esett tárgyak, járművek partra vontatásakor.
A hajósok kölcsönösen segítették egymást a tűzoltóság búvárszolgálatával, és rendszeresen részt vettek például az augusztus huszadikai vízi parádékon is. A B1 rádiónak köszönhetően a hajó alkalmanként a mobil átjátszó szerepét is betöltötte. A hajó huszonegy éven át, 1982-ig szolgálta a főváros lánglovagjait. A T1-et a Prometheus váltotta, 2000-től pedig egy kicsi, de mégis korszerű hajó, a Szent Flórián látja el hazánk hajózható vizeinek védelmét.
