Beechcraft Bonanza: nincs banzáj, hiszen doktorgyilkos?
A hatüléses egymotorost idestova nyolcvan éve gyárták, de akkor miért kapta a baljóslatú „doktorgyilkos” ragadványnevet?
A Beechcraft Bonanza vérbeli tartós fogyasztási cikk, amennyiben 1947-es bemutatkozása óta egy rövid időszak elteltével folyamatosan gyártja a wichitai (Kansas) Beech Aircraft Corporation. Napjainkig több mint 17 ezer példány készült a Bonanzák három (négy) alváltozatából, ami tekintélyes mennyiség, egyben a típus időtállóságát, rangját, elismerését is tükrözi.
A Bonanzák egyik jellemzője a sokoldalúság. A kezdetben is már kiegyensúlyozott teljesítményű, hatüléses (egy pilóta, öt utas) típus az évtizedek során műszaki tartalmát tekintve folyamatosan fejlesztve jutott el a felhasználókhoz, alkalmazkodva a változó technológiához és piaci igényekhez. A kezdeti szériaváltozat egy 165 lóerős Continental E-185 vagy E-185-1 motorral látták el. A későbbiekben a motor teljesítményét 285 lóerőre emelték. Jellegzetes, V-alakú „függőleges” vezérsíkja, a vee-tail sokak szerint esztétikus, de mindenféleképpen feltűnő megjelenést kölcsönöz a kisgépnek. Praktikus és tágas belsővel jellemezhető kabinja szintén hozzájárult tartós népszerűségéhez.
Nem függetlenül a bekövetkezett balesetektől, 1982-ben a V-farkú Bonanzákkal (Model 35) leállt a Beech Aircraft, de a biztonságosabbnak ítélt hagyományos, függőleges vezérsíkkal ellátott Model 33 gyártása 1995-ig folytatódott. Napjainkban is gyártják az 1968-ban bemutatott Bonanza Model 36-ost, a 33-as hosszabb géptörzsű, függőleges hátsó vezérsíkú változatát.
De mégis, mi végre a baljós árny, a vee-tail Bonanzákra aggatott „villás farkú orvosgyilkos” címke? Nos, az Beech Aircraft eredeti Bonanzáinak V-elrendezésű vezérsíkja a kor esztétikai felfogásának megfelelően eleganciát kölcsönzött a gépnek, és az előnyös megjelenéshez az alsószárnyas építési megoldás is hozzájárult. Ezen túlmenően 326 kilométer/órás utazósebességével és 1326 kilométeres hatótávolságával a Bonanza gyorsan az amerikai belföldi nyaralásokhoz és üzleti utazások használt kedvelt típussá vált – a módosabb réteg (például a felkapott orvosok is) ugyanis stílusos és hatékony közlekedési eszközt keresett, amit imígyen meg is talált.
Csakhogy a 35-os modell komoly műszaki ugrást jelentett a kor hasonló kategóriájú gépeihez képest. Behúzható futója és a V-farok fejlettebb irányítási készséget feltételezett a pilótától, mint például a kortárs, hagyományos futójú, klasszikusan függőleges vezérsíkú Cessna 140-es esetében. Márpedig a gazdag amatőr, túlzottan magabiztos, ellenben gyakorlatlan pilóták hibái megbosszulták magukat. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a „doktorgyilkos” jelző azért erősen túlzás: az Aircraft Owners and Pilots Association, vagyis a Repülőgép-tulajdonosok és Pilóták Szövetsége vizsgálata megállapította, hogy Egyesült Államokban 1982 és 1989 között az egymotoros, orrkerekes, behúzható futójú repülőgépekkel bekövetkezett balesetekben a Bonanzák aránya kisebb volt más típusoknál. Kiderült viszont, hogy a repülőgépen szokatlanul gyakran fordultak elő hasraszállások, vagy a futómű váratlan visszahúzása már a földön; mindezt arra lehetett visszavezetni, hogy a futók kezelőszervét könnyen össze lehetett téveszteni a szárny kormányfelületét működtetővel. Bár tapasztalt és meggondolt pilótának a V-farok sem jelenthetett gondot, a vee-tail bizonyos feltételek/körülmények mellett valójában nem felelt meg a típustanúsítási szabványoknak.
A zene halálának napja
Buddy Holly, a rock and roll és a rockabilly úttörője is egy Beechcraft Bonanza fedélzetén lelete halálát, miután a gép 1959 februárjában lezuhant. Az tragédiát később „a zene halálának napjaként" emlegették. Az énekes-zeneszerző és bandája 1959 elején a Winter Dance Party turné keretében az amerikai Közép-Nyugatot járta. Eleinte azt tervezték, hogy autóbusszal bumliznak koncertről koncertre, ám később Holly megváltoztatta az elképzelést, és a hosszas, kényelmetlen, fárasztó buszozás helyett a Clear Lake-i fellépés után egy kisgépet bérelt, hogy zenésztársaival a iowai Mason City repülőteréről az észak-dakotai Hectorba repüljenek – ez volt ugyanis a legközelebbi légikikötő a következő fellépés helyszínéhez, a minnesotai Moorheadhez. Az N3794N oldalszámú Beechcraft Bonanza éjfél után egy órával, gyenge havazásban, rossz látási körülmények (alacsony felhőzet) szállt fel, körülbelül 250–300 méterig sikeresen gyűjtötte a magasságot, majd hirtelen magasságot veszett, és a néhány kilométerrel a reptéről északra lezuhant. A gépen tartózkodó három utas és a pilóta is életét vesztette. A baleset körülményeinek kivizsgálása során megállapították, hogy a Bonanza a pilóta hibájából csapódott a földbe. A 21 éves Roger Peterson egyrészt elhibázott manőverbe kezdett az emelkedés során, másrészt a gépen még egy olyan, a horizontot jelző giroszkóp volt, ami fordítva jelenítette meg a földet és az eget. De ami a legfontosabb: a Bonanza ott és akkor nem is repülhetett volna. A pilóta ugyanis nem kapott megfelelő időjárási adatokat és a repülés későbbi szakaszára vonatkozó meteorológiai előrejelzéseket a várhatóan romló körülményekről, amelyek befolyásolhatták volna a döntését, azaz aznap vállalja-e a küldetést, vagy sem.
Bár az ikonikus V-tail Bonanza korszak 1982-ben véget ért, a modell utóélete tanulságos: a Doctor Killer címke ugyanis mindmáig arra figyelmeztet, hogy a pilótáknak tiszteletben kell tartaniuk választott repülőgépük sajátos, egyedi aviatikai tulajdonságait.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
