Duna

A vízi közlekedés fejlesztése alapja lehet a tömeges méretű foglalkoztatásnak.

Sorozatunk újabb részében végére járunk a tengeri hajók építésének, és megemlékezünk a magyar tengerhajózás utolsó éveiről.

Folyam-tengeri hajózásos történelmi búvárkodásunkban legutóbb az 1959–1966 között épült hajókról emlékeztünk meg. De hogyan fejezték be pályafutásukat ezek a vízi járművek?

Korábban az 1950-es évek végéig követtük nyomon a magyar ipar által gyártott folyam-tengeri hajók fejlődését. Ekkor – 1958 decemberében – új, továbbfejlesztett hajó típus készült a korábbi tapasztalatok alapján; ebből lett a Hazám sorozat.

Sok korábbi légiparádéval ellentétben most dél felől északra tartott a felvonulás a levegőben – a szél átalakította a programot, de így sem unatkozott senki a partokon.

Az első három Duna-tengerjáró megépültével nem zárult le a sorozat építésének története: lássuk, hogyan teljesített a magyar tengerihajó-építő ipar a háborús években.

Tarlós István nyilatkozata szerint hírlapi a kacsa a katamaránok vásárlása. A dunai hajózás mellett többek között a BKV helyzetéről és jövőjéről is beszélt.

Tengerhajózás tenger nélkül: az első nagy világégés után a politikai és gazdasági értelemben is szűk határok között rekedt Magyarország megtalálta annak a módját, hogy termékeit eljuttassa a világpiacra.

A Fővárosi Közgyűlés következő ülésén napirendre veszik, hogy a BKV járműflottáját hajókkal egészítsék ki. Nem ez az első ötlet, már több hajót is terveztek erre a célra.

Sokan szeretnének augusztus huszadikán ismét légi és vízibemutatót látni. Szerzőnk felhívással fordult az illetékesekhez, az iho.hu számára pedig összefoglalta az eddigi történetet.