Az ember nyáron óhatatlanul lelassul egy kicsit. A szabadságok, az iskolai szünet kényelmes időszakát azonban – a negyvenfokos kánikulán kívül – több érdekes esemény is színezte. A szeptemberi számot lapozgatva ábrándozhatunk tovább az egyáltalán nem eseménytelen nyárról.
Az Indóház augusztusi számának megjelenése előtt halomra dőltek az évszázados melegrekordok, némi megtorpanás után a nyár erősen tartja magát. Könnyed ám mégis elgondolkodtató, igazi nyári hőségbe való cikkekkel jelentkezünk e hónapban.
Gondolná az ember a harminc fokot közelítő korai hőségben, hogy húsvétkor még havazott? A hónak csak halvány emlékei vannak a fejekben – és májusi lapszámunkban is.
Megelőlegeztük olvasóinknak a tavaszt a márciusi szám beharangozójában, ígérjük, a továbbiakban nem vesszük el a meteorológusok kenyerét. Kikelet helyett márciusi telet kaptunk, így csak bizakodva tekinthetünk az április elé.
Naptár szerint még tél van, de a lap megjelenésének napján meleg, napfényes, tavaszi idő csábította sétára, utazásra, esetleg vonatfotózásra az embereket. Februári lapszámunk is már a közeledő tavasszal kecsegtet.
Mazsola, Zetor, Gokart – az állomások, mellékvonalak, iparvágányok fürge munkásai. Csillaguk leáldozóban, néha komoly túrákat kell tenni, hogy egyet-egyet lencsevégre kaphassunk.
Megjelent az Indóház immár nyolcadik évfolyamának utolsó lapszáma is. A szokás szerint bővített kiadásban ismét csemegézhetünk a hosszú téli estéken régi és új, kicsi és nagy vasutak között.
A vénasszonyok nyarának egy csapásra vége lett, jönnek a hűvös, esős napok, ilyenkor a legjobb a fűtött szobában az Indóházat olvasni. És esetleg meghallgatni a Guns N' Roses November Rain című számát.
Sok diák olvassa magazinunkat, nekik „ilyen szép, napos délelőtt” bizony fájdalom újra a padba ülni. Nem akar búcsúzni a nyár, az Indóház szeptemberi száma mégis az őszt juttatja eszünkbe.