Csináljunk légitársaságot – miből is?

Bármennyire is kétségesnek látszik egy új, hálózati légitársaság felállítása ma Magyarországon, azért gondolkodni érdemes rajta. Persze nem gondolom, hogy bármelyikünk is akármikor abban a helyzetben lenne, hogy maga tudna ilyesmit csinálni, de azért talán érdekes lehet elmerengeni azon, miből is lehetne egy ilyen vállalkozást gründolni. A „Csináljunk légitársaságot”-sorozat mostani részében ezzel foglalkozunk.

Egy régi vicc szerint a legbiztosabb módja annak, hogy valakiből milliomos legyen, az, hogy először legyen milliárdos, majd alapítson egy légitársaságot... Nehéz dolog ez mindenképpen, még akkor is, ha valóban van egy milliárdos nagybácsi a családban. Mert ő ugye azért milliárdos, mert még nem próbált meg légitársaságot alapítani... Amit ezzel mondani szeretnék, hogy az alant leírtak akkor is érvényesek, ha elvben van fedezet a kezdeményezésre. Mert akik a pénztárcát kezelik, azt csak akkor nyitják ki, ha biztosak lehetnek benne, amit kérünk, nem csak légvár vagy túlzott hazafiasságon alapuló ködös álom.

Lássuk be, egy légitársaság minden, csak nem jó befektetés. Tőkeigénye nagyon magas, a befektetett tőke hozama sokkal alacsonyabb, mint más iparágakban, az ipar ciklikus volta miatt a nyereségtermelő képesség is ingadozik, és nem utolsósorban, a repülés hihetetlen mértékben ki van téve a gazdasági helyzet változásainak, amire ráadásul semmi befolyása nincsen. Szóval ide pénzt nem könnyen adnak...

Mi is egy légitársaság? Nem nemzeti szimbólum, nem a nemzeti büszkeség tárgya... Egy légitársaság vállalkozás, amelynek feladata, hogy a tulajdonosnak nyereséget termeljen... Na jó, legalábbis ne termeljen veszteséget. Legalábbis hosszabb távon ne. Mi ennek a vállalkozásnak a terméke? Ülőhelyek... Igen, ezeket a helyeket (amelyeket bizonyos gondosan kiválasztott helyekre menő repülőgépekben helyezték el) próbálja a cég eladni. Mint ilyen, a légitársaság terméke az egyik leggyorsabban romló termék a piacon. Ha valaki krumplit vagy paradicsomot termel, és nem sikerül az első nap mindet eladnia, visszamehet másnap is, és ha már fonnyadt kicsit a paradicsom, leárazva még egy hét múlva is próbálkozhat... Egy ülőhely a repülőgépben, ha üresen marad, eladhatatlan romlott paradicsommá változik, abban a pillanatban mikor a gép ajtaját bezárják. Az üres ülésen keletkező bevételkiesést soha nem lehet pótolni.

Ennek ellenére, ha nem is gyakorta, de azért hallani, hogy itt ott új légitársaság alakul, egyik másik még sikeres is. Ők hogyan csinálják? Íme, egy betekintés a „titkokba”, persze a teljesség igénye nélkül.

A Ryanair története jól ismert. Ők, mint férj és feleség a spórolt pénzből indítottak egy teherjáratot Írország és Hollandia között, friss virágokat szállítottak az ír piacra. Felismertek egy hiányt és erre megadták a megfelelő választ. Ezzel megalapozták azt a képet, hogy ők tudják, mit kíván a piac és azt is tudják, hogyan lehet az igényt hatékonyan kielégíteni. A többi történelem. Persze ilyen mesébe illő kezdés csak elvétve lehetséges...

Az első és legfontosabb követelmény, hogy az alapítást kívánók hitelessége még az AAA+-értéket is meghaladja. Szó nincsen arról, hogy ilyenfajta formális értékelő skála létezne a valóságban. A hitelességet ki kell érdemelni és azt méretlenül adják annak, aki kiérdemelte. De egy pillanat alatt el is lehet veszíteni, ahogyan azt láttuk már a történelemben.

Kell azután egy jó üzleti terv. Ez evidencia, de fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ebben leírjuk, hogy mit is akarunk csinálni, hogyan, mikor, mivel, milyen versenytársakkal szemben, amit csinálni akarunk miért más, mint amit mások eddig csináltak és mindezt hogyan gondoljuk finanszírozni. Sokan elkövették már azt a hibát, hogy az üzleti tervbe álmokat fogalmaztak meg, talán arra gondolva, hogy az üzleti tervet értékelő befektetők úgysem értenek hozzá. Nem okos dolog az sem, ha az üzleti tervből az sugárzik, hogy a versenytársak mind hülyék, bezzeg mi... Ugye erre is volt a közelmúltban példa. Mi a BluSky Services körében gyakorta kapunk felkérést, hogy egy-egy nagyobb cég átvétele, megvétele, vagy egy új cég alapítása kapcsán értékeljük az üzleti terv egyes részeit. Ilyenkor együtt dolgozunk a többi szakértővel és higgyék el, az álmok vagy a nemzeti melldöngetés nagyon gyorsan kihull a rostán, mint ahogy az is, ha valaki a konkurenciát lenézi. Az ilyen terv finanszírozására pénz soha nem lesz.

Az igazi, jó üzleti terv alkalmas arra is, hogy jövőbeni partnereket szerezzünk a vállalkozáshoz. Ezek egyike másika akár pénzzel is beszállhat, de jellemzőbben kaphatunk tőlük egy nyilatkozatot, hogy amennyiben elindul az új társaság, ők milyen formában gondolnak kooperálni vele. Utasokat hoznak, árut szállítanak. A lényeg, hogy közös érdek alapján mindenki jól járjon. Ne felejtsük el, hogy a világon semmi nincsen ingyen. A közelmúlt szerencsétlen magyar légitársaság-kezdeményezése kapcsán, meghallva az esetleges arab befektetőkről szóló híreket, egyes Facebook-kommentelők már arról írtak, hogy „ingyen lesz a keró...” Nehéz mit mondani az ilyen szintű ostobaságról, de mindenesetre kerülni kell az ilyenfajta reményekre alapozást. Az előre megnyert partnerek még semminek nem a biztosítékai, de amikor a befektetőkkel tárgyalunk, meglétük segít abban, hogy terveinket komolyan vegyék.

Ahogy a bevezetőben már írtam, a pénzemberek kemény fiúk és nem hatja meg őket semmi, kivéve annak bebizonyítása, hogy a befektetésüknek lesz értelme. Az egyik fontos szempont, amit mindenképpen vizsgálnak, hogy a tervbe vett vállalkozás mennyire veszi komolyan önköltségeinek alacsonyan tartását. A hazai munkahely-teremtés, bizonyos feladatok nemzeti keretben tartása nekik semmit nem mond, kivéve, ha ezek egyúttal a legköltséghatékonyabb megoldást kínálják az adott minőségi szint garantálása mellett. Erre lehet azt mondani, hogy szemét, érzéketlen pénzemberek, de egy valamit ne felejtsünk el. Egy sikeres magyar vállalkozás, amely hosszú távon is versenyképes, sokkal többet ér, mint egy nemzeti szempontból példaképnek állítható valami, ami aztán gyorsan el is tűnik. Akárhogy is nézzük, a pénzemberek és a mi kis vállalkozásunk érdekei pontosan egybe esnek.

Itt persze logikusan merül fel a kérdés: miért ne lehetne az államtól kérni inkább pénzt? Akkor minden lehetne nemzeti... Nos számtalan példa van arra, hogy mi történik, ha a megalapozott üzleti szempontok helyett az államra bízzuk a légitársaságunkat. Annak idején az egyik angol légitársaság kis híján tönkre ment, mert elavult angol gépeket kellett vásárolniuk... Az Air France a mai napig nyögi a túlzott politikai befolyást és az Airbus Group (sok, sok átszervezés után) még mindég képtelen igazi cégként működni.

Az állam politikai érdekei és a légitársaság üzleti érdekei korántsem esnek mindig egybe. Márpedig veszteséges járatokat fenntartani csak azért, mert ez politikai érdek (erről a tönkrement Sabena tudna sokat mesélni), a legjobb recept a katasztrófára.

Ráadásul az Európai Unióban nincs mód kedvezmények nyújtására vagy keresztfinanszírozásra, így az állami tulajdonos minden hátránya érvényesül – minden előny nélkül. Ne tévesszen meg senkit, hogy a közelmúltban az EU engedélyezett bizonyos tőkeinjekciókat egyes állami kézben lévő cégeknek. Ez nem hosszú távú megoldás és a gazdaságtalanul működő cégeket végső soron nem menti meg.

A kérdés, van ezek után remény? Sikerülni fog-e megnyerni a befektetőket, hogy finanszírozzanak egy új magyar légitársaságot? Az államot felejtsük el, mert abból semmi jó nem származik...

Induljunk ki abból, hogy téves az a nézet, miszerint minden országnak saját légitársaságra van szüksége. Nem a légitársaságra van szükség, hanem hogy az adott ország légi úton megfelelően elérhető legyen. Ha a piac létezik, ha azt még extra vonzóvá is teszik, a szolgáltatás megjelenik, hiszen a meglévő cégek ebből élnek. Mi ennek az üzenete?

Hogy téves az a nézet, miszerint egy Budapest központú új magyar légitársaságra van szükség. Olyan légitársaságra van szükség, amely egy meglévő piaci igényt tud kielégíteni gazdaságosabban és hatékonyabban, mint bárki más. És ha ez nem pont Budapesten van? Semmi baj. Kezdeni sokféleképpen lehet...

Szóval még egyszer a kérdés. Van remény?

Igen van. De vannak feltételei is. El kell fogadni, hogy a légitársaság is csak egy vállalkozás, és úgy is kell működnie. Hogy nem lehet politikai focilabda. Hogy a légitársaság megy oda, ahol az üzlet van, és nem a fordítottjára vár. Ha nem azon az alapon ítélik meg, hogy hol adózik, hanem hogy mennyire versenyképes és költséghatékony. Egy ilyen elképzelés megfinanszírozása nem reménytelen.

Minden más csak délibáb. Az lehet nagyon magyar, de realitása semmi nincs.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!