Csődben vagyunk, fegyverkezünk
Több forrásból származó információ szerint a görög védelmi minisztérium hamarosan dönthet egy jelentős beszerzésről: 60 darab Eurofighter Typhoon Tranche 3-as vadászbombázóról. Az üzlet értéke a becslések szerint csaknem 4 milliárd euró. A dolog pikantériája: a védelmi tárca eddig kimaradt a megszorító intézkedésekből. Kis demagógiával élve: bár görög barátaink lassan megismerkednek az adózás és a számla fogalmával, és a nővérek is kevesebbet keresnek, de fegyverre mindig lesz pénz. Mindig?
Ehhez persze kell az Európai Unió pénzügyi segítsége: a száztízmilliárd euró kölcsön nélkül az ország nem tudná elkerülni az állam csődjét. A kölcsönök legnagyobb forrása Németország, és mily meglepő, a német haditechnikai export egyik legfontosabb és legnagyobb célpontja éppen Görögország. Így a német adófizetők pénzének egy része gyorsan vissza is térül, támogatva a hazai hadiipart és az ott dolgozókat.
Egyéb tételek is szerepelnek a listán: francia FREMM-osztályú fregattok (2–4 darab, 300 millió euró hajóegységenként), lőszerek a Leopard 2A4 és 2A6HEL nehéz harckocsikhoz, vagy éppen a katasztrófákban megsemmisült két AH-64 Apache harci helikopter pótlása.
A jelek szerint az ország történelmének talán legsúlyosabb pénzügyi, gazdasági és társadalmi válsága sem képes felülírni az ősi, görög–török ellentétet és az ebből fakadó fegyverkezési kényszert. Hiába NATO-szövetséges a két ország, mindketten erős gyanakvással tekintenek a másikra – és a soktucatnyi tengeri sziget körüli határvitákat vagy éppen a kettészakadt Ciprust sem szabad elfelejteni. Egy időben meglepően sok hajtómű állt le „műszaki hibák” miatt az Égei-tenger felett, amikor a görög és a török légierő felfegyverzett vadászgépei találkoztak a légtérben.
A görög elképzelések szerint a márciusban érkező, újabb nyolcmilliárd eurós EU-kölcsönből lehetne megteremteni a fegyverbeszerzések, így az esetleges Eurofighter Typhoon-vásárlás költségvetési fedezetét. Lépni kell, hiszen Törökország 2002 óta az F–35-ös program partnerországa, és a tervek szerint 116 gépet állít majd hadrendbe. Az új generációs amerikai vadászbombázó azonban már tényleg elviselhetetlenül drága Görögországnak, így maradhatott a B-terv, a szintén költséges, de az F–35-öshöz képest még mindig olcsóbb Typhoonok hadrendbe állítása.
Azt is meg kell azonban jegyezni: arról szó sincs, hogy a görög légierő elavult gépekkel repülne. A légierő gerincét a Lockheed Martin F–16C/D Falconok adják (Block 30: 28 C és 4 D, Block 50: 31 C és 8 D, Block 52+ 57 C/D Block 52+ Advanced: 28 C/D), melyek mellett nagy számban állnak még hadrendben a Dassault Mirage 2000 különböző változatai is (Mirage 2000EGM/BGM: 17/3 darab, Mirage 2000-5 Mk.2: 25 darab).
2010-ben a görög védelmi költségvetés az ország GDP-jének 3 százalékát jelentette, csaknem 7 milliárd euróval. A védelmi tárca 500 milliót faragott le ebből 2011-ben, a beszerzésekre koncentrálva. Változatlan maradt ugyanakkor a létszám, így a légierő 33 ezer katonával dolgozik ma is. Kérdés, hogy a márciusban az újabb, égetően szükséges 80 milliárdot biztosító Európai Unió mennyire lesz boldog attól, hogy az EU-s adófizetők pénzét Görögország német és amerikai repülőgépek, helikopterek beszerzésére költse.
