CST, a földalatti logisztika: scifi vagy megoldás?

Az ötlet alapjában nem új, de mindenképpen figyelemre méltó. Már sok évtizededdel ezelőtt voltak, akik a gyors és biztonságos áruszállítást, a nagyvárosok közlekedési zsúfoltságát enyhítendő, a talajszint alatt képzelték el. Cargo Sous Terrain – szállítás a felszín alatt; franciául.

Természetesen nem lehet mindenhol alagutakat furkálni, mert vannak közművek és a mélyvezetésű vagy kéreg építésű metró- vagy villamosvonalak és az épületek stabilitását sem lehet veszélyeztetni.

Mégis, a svájciak egy külön alagútrendszert terveznek kiépíteni a nagyobb városok közt – leginkább a belföldi közúti fuvarok kiváltására – ráadásul átrakás nélkül, akár háztól házig mehetne az áru, ugyanazon az önvezető fuvareszközzel. Másrészről az időjárás szinte egyáltalán nem befolyásolná a szállítóeszközök közlekedését.

Az első tanulmányok kidolgozása már 2014-ben elkezdődött, nemcsak az építési költségek, hanem a megtérülés és jövedelmezőség szempontjából egyaránt. A rendszer egy háromsávos, de mindössze hat méter átmérőjű alagutakból állna, 20–30 méterre a talajszint alatt, ahol a két szélső sávon haladnának az önvezető járművek, míg a középsőn előzhetnének. A szállítási sebesség 30 kilométer/óra lenne, míg az expressz rakományoknál 60 kilométer/óra. Ez a kamionokhoz képest elég lassúnak tűnik, de a folyamatos, az év szinte minden napján, éjjel-nappal üzemelő áruáramlás már versenyképes lehet. Az elektromos áramot környezetbarát módon, Svájc esetében jellemzően vízierőművekkel állítanák elő. A járművek speciális liftekkel jutnának fel-le a logisztikai termináloknál, ahonnan a felszínen is folytathatnák útjukat a belvárosi területekre, majd visszatérnének újabb fuvarért. Az első, hetven kilométeres szakaszt – a térképen narancssárgával jelölve – a tervek szerint 2031-ben adnák át a forgalomnak, míg a teljes hálózat idővel elérné az 500 kilométert. Jelenleg 33 milliárd svájci frank költséggel számolnak. A tervezett hálózat elhelyezkedése sem véletlen: becslések alapján, Svájc északi és nyugati részén a teherszállítás volumene harmincöt százalékkal fog növekedni 2030-ig. Azonban nemcsak az áruellátás, de a nagyobb városok hulladékainak elszállítása szintén megoldható lenne, a lakott területektől távolabb fekvő, feldolgozó üzemek irányába.

Már az első szakasz átadásával, legalább húsz százalékos tehergépjárműforgalom-csökkenéssel számolnak az autópályákon, míg a teljes rendszerrel negyven százalékkal lehetne kisebb a felszíni teherforgalom, a városi áruterítésben körülbelül harminc százalékos teherforgalom-csökkenéssel számolnak. Az ötletgazdák természetesen különféle – hűtős, tartályos, ponyvás – cserefelépítmény-rendszerben is gondolkodnak.