Dízelmotor, zárt pálya és veszélyes áruk

Nagyjából ezzel a három dologgal foglalkoztunk az év első hónapjában.

A tanárunk kiosztott pár lapot, s felrajzolt pár dolgot a táblára, de konkrét dolgok nem történtek. Bemutatott egy motormetszetet is működés közben, hogy jobban értsük a dolgokat, hogy mi hogyan mikor és merre mozog. Nem kívánok kitérni a porlasztók működésére, sem az égéskamrák fajtáira, mert ezek mind olyan dolgok, amikhez minden valamire való vasutas ért valamennyire, ám sajnos ez az alapvető tudás az osztálytársaimból hiányzott, így oda jutottunk egy hét alatt, hogy elmaradt a vizsga a dízelmotorokból.

Spärrfärd, avagy zárt menetek. Ez a rész a forgalmi utasításnak ama részével foglalkozik, amely a zárt menetekről szól. Itt az utasítás részletesen szabályoz minden mozgást, ami zárt pályán történik. Mi is a zárt pálya? Az amit lezárnak és egyéb céllal, például munkavégzés, karbantartás, felújítás vagy ideiglenes műszaki ellenőrzés. Ilyenkor az adott szakaszon tetszőleges irányban mozoghatunk, és végezhetjük dolgunkat vasúti járművünkkel, vagy épp kétéltű járművünkkel. Konkrét jelzések, jelző eszközök, vagy berendezések nem tartoznak a fejezethez, a mozdony tetszőleges helyre lehet sorozva. Igazából csak két nyomtatvány tartozik ide, amiknek a kitöltését gyakoroltuk az iskolában.

Közben tettünk egy kis osztálykirándulást is egy M – manuális – pályán is, ahol megnéztünk egy régi biztberrel szerelt állomást, valamint egy nyíltvonali rakodót, valamint mivel épp alkalmas volt az idő, gyakoroltuk a váltósepregetést.

Veszélyes áruk, avagy mit hogyan csomagoljunk. Akár ez is lehetne a címe a résznek, mert ezzel foglalkoztunk az órákon a legtöbbet. Az oktatónk felsorolta a különböző kategóriákat, előszedte a veszélyes áruk jelöléseit, és naphosszat arról beszélgettünk, hogy melyik csomagoláson melyik szám mit jelent, és mire kell figyelni. Lényeges dolog, hogy törvény szabályozza ezen dolgokat, így tehát még a mozdonyvezetőnek is érvényes RID/RIDS vizsgával kell rendelkeznie. Az órákon egyetlen egy kérdést tettem fel az oktatónak, de sajnos erre nem tudott érdemben válaszolni, pedig úgy érzem, hogy nekem mint mozdonyvezetőnek tudnom kéne, hogy mégis hány védő kocsival válasszam el a benzinnel rakott vasúti tartálykocsit a mozdonytól. A végén még egy szép vizsgánk is volt ebből az egész dologból, de az is csak arról szólt, hogy ki tudjuk-e keresni a vastag nagy könyvből a különböző adatokat.

Gyakorlatilag egy viccnek tartottam ezt az egész hónapot, mert nem éreztem azt, hogy okosabb is lettem volna valamivel, de mindegy, mivel hamarosan jön az első felügyelet alatti vezetés, és nekem már minden gondolatom a vezetőállás körül forog.

Egy kis ízelítő a dízelmotor-óráról – érdemes megfigyelni a tanár beszédét.