Kína tengeri ereje – és gyengesége
Érdekes elemzést közöl egy amerikai blogger Kína haditengerészetének új büszkeségéről, a Liaoning reőpülőgép-hordozóról, amelyről igen látványos légifelvételeket közölt a fegyvernem az első, több mint egy hónapig tartó gyakorlatáról hazatérőben.
Mint arról az iho/repülés is beszámolt, az eredeti Varjag néven készülő hordozó építése a Szovjetunió felbomlása után szakadt félbe, majd a kilencvenes évek végén az ukránok Hongkongba adták el úszó játékkaszinónak, aztán megkezdődött az átépítése a kínai haditengerészet számára. 2011-ben futott ki először, és 2012-ben szálltak le az első gépek a fedélzetén, majd abban az évben adták át a haditengerészetnek.
Noha a Kína hivatalosan hadrafoghatónak minősítette, a külföldi szakértők azt írták, hogy egy ilyen bonyolult és hatalmas rendszer esetében évekig tart, amíg elérik a valóságos harckészültséget. A mostani fotók nyilván ennek demonstrálására szolgálnak.
A képeken a Liaoning ugyanolyan impozáns hajókötelék vezéreként hasítja a hullámokat, mint az amerikai hordozók és azok kísérete. A War is Boring bloggere azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a kínai harccsoport részeként a hordozó mellett három romboló, három fregatt, három tengeralattjáró és egy partraszálló hajó látszik, addig a hasonló amerikai fotókon a harccsoport részeként ott vannak az üzemanyagtöltő hajók, a javításhoz szükséges dokkhajó, és a hadifelszereléseket szállító járművek.
Vagyis ami a blogger szerint hiányzik a kínai harccsoportból, az épp az a logisztika, ami egy repülőgéphordozót a világ bármely tengerén komoly ütőerővé teszi, amely állandó pótlást és tartalékot jelent a harci tevékenység támogatására, és ami nélkül bármennyire is impresszív egy tíz hajóból álló flottaegység, nem távolodhat elé számottevően a honi kikötőktől.
Két fontos momentumot említ még bejegyzésében a szerző, az egyik, hogy Kínának ugyan korlátozott számban vannak logisztikai célú hajói, de ezek most Kelet-Afrika partjainál vesztegelnek és a kalózok ellen harcoló kínai flottaegységeket tartják Kínától messze működésben. A Liaoning ugyanakkor még sosem távolodott el igazán a kínai partoktól, említi a második tényezőt.
Noha a kínai források is úgy írnak a hajóról, mint amely a tesztidőszakát tölti, megjelenése a harccsoport élén nyilván erősen demonstratív jellegű, akár azt is jelezheti elsősorban a Kínával területi vitában álló Japánnak, hogy Kína rendelkezik elég erővel az általa követelt szigetcsoport megvédéséhez. Az is kétségtelen, hogy a vitatott szigetek körzetének eléréséhez nem kell túlságosan nagy távolságra eltávolodnia a hordozónak Kínától.
A blogger azt is megjegyzi, hogy a Lianonig gépeiről készült fotókon sosem látható komoly fegyverzet, és mivel a hordozón nincs katapult, hanem nekifutásos sísánc-starttal emelkednek fel róla a J-15-ösök, ez erősen behatárolja a fegyverzetüket, vagy a hatótávolságukat.
A China Defense Blog viszont arról is beszámol, hogy a Szu-33-asok bázisán fejlesztett és a hordozóra telepített J-15-ösök némelyike olyan, a két hajtómű között függesztett külső üzemanyagtartállyal repül, amelyből tömlős csatlakoztatással fel tud tölteni más gépeket. Vagyis feltehetően ez a válasz arra a problémára, hogy a harci gépek vagy teli tartályokkal, vagy teli fegyverzettel tudnak csak elstartolni.
