Kis ország, kis( )vasút
A világ legrégebbi (és egyik legkisebb, mindössze 61 négyzetkilométeres) köztársaságában közel 4 évig tartó építést követően, 1932-ben adták át az olasz tengerparti nagyváros, Rimini nagyvasúti állomásáig tartó vonalat. A nehéz terepadottságok miatt a vonalat (más itáliai keskenynyomtávú vasutakhoz hasonlóan) 950 milliméteres nyomtávolsággal, összesen 32 kilométeres hosszúságban készítette el a Società Anonima delle Ferrovie e Tramvie Padane (FTP, Padániai Vasutak és Villamosok Rt.).
A viszonylag rövid távon leküzdendő 540 méteres szintkülönbség megkönnyítésére 3000 volt egyenárammal villamosítva épült meg a San Marinót körülvevő Olaszország finanszírozásában. San Marinón belül 12 alagút (jónéhány fordító- és patkóalagút) és 6 nagyobb viadukt létesült.
A vasúton négytengelyes villamos motorkocsikkal és a hozzájuk kapcsolható személy- és teherkocsikkal bonyolították le a forgalmat az Olasz Államvasút (FS) üzemeltetésében. Érdekesség, hogy csak első és harmadosztály állt az utasok rendelkezésére. A járművek a San Marinó-i nemzeti színeknek megfelelő kék-fehér fényezést kaptak. Alig 12 évnyi működést követően a második világháborús bombázások következtében 1944. júliusában leállt a forgalom a vasúton. A járműveket a bombázások elől az alagutakban állították le, ezek egyben óvóhelyül is szolgáltak a környék lakossága számára.
A háború után a vasutat nem állították helyre, az ötvenes-hatvanas években pedig a pályát is felszedték, és a korábbi nyomvonalon utakat építettek. Egyes szakaszokon bicikliút is épült, máshol raktárként hasznosították az alagutakat.
Meglepő módon az egyik alagútban rekedt motorkocsit 67 évig ott hagyták, majd civil kezdeményezésre, tavaly decemberben elszállították Rómába felújításra, hogy a vasút átadásának nyolcvanadik évfordulójára működőképes állapotban visszaszállítsák San Marinóba, ahol mintegy 650 méternyi pályát és felsővezetéket helyreállítottak.
A július 21-én hivatalosan is újraindított rövid vonalacska lényegében a San Marinó-i végállomás előtti patkóalagútban húzódó és a két végén hozzá kapcsolódó, cirka 50, illetve 100 méter körüli felszíni pályából áll.
Ottjártunkkor a kurta vasútnak külön menetrendje nem volt meghirdetve, igény szerint lehetett vele utazni.
A vonal egyik viaduktján egy további motorkocsi van kiállítva, illetve számos korábbi állomásépület jelenleg is használatban van. A vasút teljes újraépítésére (vonalkorrekcióval) sok terv született, azonban vélhetően még sokat kell várni arra, hogy Riminiből ismét vonattal érkezhessünk San Marinóba.
A vasút megnyitásával kapcsolatos, olasz nyelvű oldalak:
Assoziazione Treno Biancoazzurro – egy helyi vasútbarát egyesület honlapja;
Blog videókkal az újjáépítésről;
Helyi hírek történeti videókkal
