Kőalsó, ahol bármi megtörténhet
Naponta több száz személyvonat jár erre, a heti néhány tehervonat így igazi különlegességnek számít. A Szob felől Cegléd irányába és vissza igyekvő szerelvények sokszor éjjel, már sötétben járnak, ilyenkor jön jól egy jól kivilágított peron. A Kőbánya alsói megállóhelyen annyi fény épp akad, hogy sötétedés után is, némi minőségi kompromisszummal, de értékelhető dokumentumképeket lehessen készíteni.
Mi kell egy ilyen képhez? Fény, sok fény, ami éjjel nincs. Így kompromisszum, sok kompromisszum. Pláne mozgó vonatnál a záridőt ügyesen kell optimalizálni: ne rázkódjon be a kezünktől, ne mozduljon be a vonat, de jusson elég fény az érzékelőre. A nagylátószög szintén nem ajánlott, teleobjektívvel maga a vonat bemozdulása kisebb lesz. Az erős fényszórók miatt azonban erős telével csupán három fehér paca látszik, úgyhogy itt is el kell gondolkodni... A kép adatai: záridő: 1/80 másodperc, 4-es rekesz, ISO6400-as érzékenység, 70mm-es gyújtótávolság. Az objektívnek sajnos 4-es a legnagyobb rekesze, ezen nem kellett sokat gondolkodni. 1/80 másodpercnél hosszabb záridővel már vagy a vonat, vagy a kezem miatt a fényképezőgép a 70-200-as objektívvel bemozdult volna. 50 mm alatt pedig úgy gondoltam, hogy a vonat fog bemozdulni. Az ISO6400 a fényképezőgépem majdnem maximuma, ha nem kell óriásplakátra, akkor itt még elviselhető minőséget állít elő.
Egy napi fotónak elmegy, meg egyébként is, az MMV nagyon ritkán vetődik a 100a belső budapesti szakaszára.
