Kontinenst váltanak az új-zélandi Ganz-motorvonatok
A Ganz-Mávag 1979 és 1982 között negyvennégy, EM/ET sorozatú villamos motorvonatot exportált Új-Zélandra 33 millió új-zélandi dollár értékben, új-zélandi tejtermékekért, elsősorban vajért cserébe. A szerződést új-zélandi részről Robert Muldoon, az ország akkori miniszterelnöke, magyar részről pedig Dunajszki András, a Ganz-Mávag vezérigazgatója írta alá.
Az 1067 milliméteres, keskeny nyomközű, kétrészes, motor- és vezetőállásos pótkocsiból álló szerelvényeket a New Zealand Railways (NZR) 1982 júniusa és 1983 márciusa között helyezte üzembe EM1004-1528/ET3004-3528 pályaszámokon a szigetország fővárosának, Wellingtonnak az elővárosi vonalain. A negyvenhárom méter hosszú vonatok időjárásálló kocsiszekrénye a Dunai Vasműben előállított acélból készült. A gyors utascserét kocsinként és oldalanként két-két kétszárnyú ajtó segíti. A három részre osztott utasterű motorkocsiban és a pótkocsiban harminchat és huszonnégy üléses utastermeket, a motorkocsi vezetőfülkéje mögött pedig rakodóajtóval ellátott poggyászteret és egy tízüléses kis utasteret alakított ki a gyártó. A motorkocsi mindkét forgóváza hajtott. A 400 kilowatt teljesítményű vontatómotorokat a British Rail villamos motorvonatainál bevált, széles körben alkalmazott és bevált típusból fejlesztette ki a GEC. Az 1500 voltos egyenáramról üzemelő járművek maximum száztíz kilométer per órás sebességgel tudnak közlekedni.
Az NZR 1993-as privatizálását követően a Ganz-szerelvények a wellingtoni székhelyű Tranzrailhez kerültek, ekkor kapták jelenlegi kék-sárga festésüket. A járműveket 1995 és 2002 között korszerűsítette az NZR-utód Tranz Metro, az utastér új üléseket és világosabb festést kapott. Az elmúlt évtized közepén az ollós áramszedőket félpantográf egységekre cserélték le, valamint felső fényszórókat is beépítettek. 2006 őszén a vonatokat üzemeltető Greater Wellington Regional Council (GWRC) új motorvonatokra írt ki tendert, de emellett ismét felmerült az addigra négymillió kilométer futásteljesítményű motorvonatok korszerűsítése is. 2010 végére egy egységet át is építettek a várható költségek felbecsülésére, a GWRC azonban 2012-ben lefújta a projektet és inkább új járművek beszerzése mellett döntött. A vonatok jó részét napjainkra kivonta a forgalomból a GWRC, azonban nemrég egy dél-afrikai, vasúti járművek bérbeadásával foglalkozó cég negyvenkét szerelvényt megvásárolt.
Az International Railway Journal arról ír, hogy a járművek közül februárban harmincnégyet szállítottak át az MV Pangani elnevezésű teherhajóval az afrikai kontinensre. A vonatokat ott megszabadítják hajtásuktól, majd mozdonyvontatású szerelvényekként fognak forgalomba állni Tanzániában és Zimbabwében. A Tanzániába kerülő vonatok új, méteres nyomtávú forgóvázakat kapnak, ezt követően Dar-es-Salaam repülőtéri vasútvonalára kerülnek. A zimbabwei járművekkel a főváros Harare és a szomszédos Mozambik állam indiai-óceáni tengerpartja között futó vonalat szeretnék újjáéleszteni, mivel a viszonylaton jelenleg körülbelül ötszáz busz közlekedik naponta.
A magyarországi szülőhelyű vonatok helyére a GWRC nyolcvanhárom FP/FT-szerelvényt szerez be a Hyundai Rotem és a Mitsui konzorciumától. A vasúttársaság háromszor (2007-ben, 2008-ban, majd 2013-ban) is adott le rendelést a Matangi (maori nyelven „szél”) elnevezésű vonatokra; az első példányok 2010-ben álltak forgalomba, a legutóbbi tender járművei 2016-ban érkeznek Új-Zélandra.
A maradék nyolc Ganz-vonat a következő Matangi-adag érkezésekor, várhatóan 2015 közepén indulhat el interkontinentális útjára. Két szerelvény marad Új-Zélandon: az egyiket nosztalgiaüzemre fogják hasznosítani, a másik viszont évek óta egy baleset miatt már csak alkatrészbányaként funkcionál – számol be a Railway Gazette.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
