Koreai fordulat: verseny-e a verseny?

iho   ·   2013.09.28. 13:00
cim

Váratlan fordulatot vett a mostani időszak legfontosabb harcigép-beszerzési ügylete: a dél-koreai DAPA, vagyis Szöul katonai beszerzésekkel foglalkozó hivatala gyakorlatilag a döntés előtt bejelentette, újraindítja az F-X III tendert. A szokatlan eljárás nemcsak a fordulat vesztesét, hanem a szakmai közvéleményt is erősen meglepte, és komoly kétségeket támasztott az eljárás iránt is.

A 83 gépet számláló F-4 Phantomflotta és a 158 F-5-ös lecserélése valóban több mint időszerű, nemcsak a koreai gépek korát tekintve, hanem abból a szempontból is, hogy a térség politikai-stratégiai viszonyai alaposan felforrósodtak a két Korea, Japán és Kína „négyszögében”. Az elöregedett típusok helyett Szöul három komoly változatot fontolgatott, az egyik az európai Typhoon, a másik az amerikai F-15-ös egy külön Korea igényei szerint módosított változata, végül pedig a mostanság a hadrend felé menetelő F-35-ös. Utóbbi azonban azért nem tűnt esélyesnek, mert ugyanannyi gépre nézve a beszerzési ára jóval magasabb volt, mint a meghirdetett 7,7 milliárd dollár.

A lecserélendő típusok egyike, a robusztus Phantom

A három jelölt közül egyedül a Boeing tudott ez alá menni, ráadásul mellette szólt, hogy a déli légierő a típus korábbi, ugyancsak a koreai igények szerinti K-változatából hatvanat üzemeltet. Már korábban felvetődött, hogy Szöulnak fontos lenne a lopakodó képesség. Nos, ha teljesen nem is, de részlegesen sikerült a Boeing mérnökeinek az F-15-ös alacsony(abb) észlelhetőségű változatát felkínálni a koreaiaknak. Ez a gép ugyanis a törzs belsejében képes hordani a fegyverzetét, alacsony visszaverődést biztosító speciális külső réteget kapott, a legfrissebb elektronikai rendszerekkel szerelték fel, és megváltoztatták a függőleges vezérsíkok dőlésszögét, ami megint csak nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a nagy teljesítményű és már sokszor bizonyított gép SE (Silent Eagle, Csendes Sas) változata megfelelő átmenetet jelentsen a koreaiak által használt jelenlegi flotta és az ötödik generációs harci gépek kategóriája között.

A Csendes Sas: a fegyver az illeszkedő póttartály helyén lévő tárolóból kerül elő

Hogy valami nem teljesen megy simán és a logikus mederben a tender körül, az akkor vált érzékelhetővé, amikor a koreai légierő tizenöt, már nem aktív főtisztje váratlanul memorandumot intézett a beszerzési ügynökséghez, amelyben kifejtik, hogy miért nem jó választás az F-15SE. Az aláíró tábornokok között egyébként jónéhány tagja volt azoknak a bizottságoknak, amelyek az F-15K beszerzése mellett döntöttek annak idején, és most sokak számára volt furcsa, ahogy ugyanannak a gépnek az új változata ellen lépnek fel. A másik érdekes momentum az volt, amiről az iho/repülés is beszámolt: a Lockheed, egyébként a Pentagonnal együtt, nyilvánosságra hozta azokat a revideált adatokat, amelyek szerint az F-35-ösök példányonkénti beszerzési ára a későbbi sorozatok esetében már egyáltalán nem lesz olyan csillagászati összeg, mint amiről beszéltek a Lightning-II kritikusai, a koreaiaknak szánt korábbi ajánlat viszont a kezdeti gyártási periódus magasabb költségű gépeire vonatkozott.

A két kínai lopakodó: miattuk akar Szöul...

Nos, ezek után hangzott el a DAPA bejelentése, miszerint nemhogy új tendert fognak kiírni, hanem hogy annak győztese egy ötödik generációs harci gép kell, hogy legyen. Vagyis az F-35-ös: az új tender azonban nyilván azt jelenti, mivel az F-35-ös még így is sokkal drágább az F-15-öshöz és a Typhoonhoz képest, hogy meg kell változtatni a beszerzés összköltségét, miközben kisebbre kell szabni a beszerzendő darabszámot is.

A Boeing a Flightglobal kérdésére írásos nyilatkozatban jelezte, mélységesen csalódott a döntés miatt, tekintve, hogy a tender eredeti kiírásait a lehető legszigorúbban követte. A szaksajtó pedig az első elemzésekben máris eléggé szkeptikusan fogadta a szöuli érveket: az semmiképp nem állja meg a helyét, hogy az észak-koreai fenyegetésre válaszul szükséges feltétlenül ötödik generációs gép beszerzése. Érthetőbb a másik érv, miszerint közben a térségben más hatalmak, jelesül Japán és Kína viszont nagyon is tervezik ötödik generációs repülőgépek üzemeltetését: Kína a saját fejlesztésű J-20-ast és J-31-est, Japán pedig ugyancsak az F-35-öst. A szaklap szerint azonban ezekkel az érvekkel elég nehéz lesz Szöulnak bebizonyítani, hogy az új tender tisztességes eljárást és valódi versenyt jelent.

...mindenképp ötödik generációs gépet, vagyis F-35-öst?

Az Aviation Week szerint ha Szöult a J-20-as megjelenése aggasztja, kérdés, miért nem változtatott a tender kiírásán az alatt a néhány év alatt, amióta tudni lehet a kínai gép fejlesztéséről? A lap szerint az F-15-öst mérsékelt ára és az F-35-öshöz képest nagyobb harci kapacitása még mindig versenyben tarthatná, ráadásul jóval hamarabb szállíthatná le a gépeket Dél-Koreának, mint a Lockheed az F-35-ösöket.

A lap amúgy arra emlékeztet, hogy a francia Dassault hasonló kivételezett eljárások miatt hagyta faképnél a szöuli harcigép-beszerzést még az előző évtized elején, igaz, akkor speciel épp az F-15K-val szemben alulmaradva. Mindenesetre az Aviation Week a történtek után azt is megkérdőjelezi, verseny volt-e a verseny valójában.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek