MLSZKSZ: nyakon kell csípni az engedélyekkel visszaélő külföldi fuvarozókat

Ehhez azonban tovább kell fejleszteni a közúti árufuvarozók kötelező előzetes engedély-ellenőrzési rendszerét, a BiReget.

A január 1-jével bevezetett BiReg informatikai rendszer közúti fuvarozókat érintő része kulcsszerepet játszik a magyar fuvarozói piac és a tisztességes verseny védelme terén. A rendszer célja, hogy megakadályozza a nemzetközi engedélyekkel, az úgynevezett bilaterális, illetve CEMT-engedéllyel kapcsolatos visszaéléseket és kiszűrje az EU-n kívüli országok engedélyekkel trükköző fuvarozóit. Az Európai Unió területén az EU-n kívüli országok fuvarozói ugyanis kizárólag ilyen, egy adott ország viszonylatában éves szinten korlátozott számú engedély alapján vállalhatnak fuvarfeladatot. Az engedélyekkel folyamatosak voltak a visszaélések az elmúlt években: egy-egy engedélyt akár több tízszer is felhasználtak a külföldi fuvarosok, akik a magyarok elől vették el a munkát és adót sem fizettek Magyarországon. Egyes becslések szerint a magyarországi fuvarok negyven–ötven százalékát vitték el ilyen módon évi több milliárd forintos piaci és költségvetési veszteséget okozva ezzel.

A Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége (MLSZKSZ) ezért rendkívül fontosan tartja a BiReg elindulását, ugyanakkor úgy látja, hogy az akkor tudja elérni a célját, ha a rendszer jelenleg fejlesztés alatt álló, az árukat fogadó és útjára indító magyarországi le- és felrakóhelyek számára készülő része a szakmai szempontok figyelembevételével készül el. Ennek érdekében tovább kell fejleszteni a BiReget annak érdekében, hogy azok hatékonyan segíthessék az ellenőrzést, a logisztikai le- és felrakóhelyeket érintő részét pedig úgy kell kialakítani, hogy az elérje a célját: vagyis hogy hatóságok gyorsan fel tudjanak lépni a visszaélésekkel szemben, mivel a BiReg csak így lehet valóban hatékony, amely mindeközben az érintett cégekre is csak elviselhető terheket ró majd.

Az MLSZKSZ szerint:

• Egyértelművé kell tenni. kinek kell bejelentést tennie a rendszerben. Ehhez módosítani kell le- és felrakóhelyek engedélyellenőrzését előíró jogszabályt, mert nincs egyértelműen definiálva, mi számít le- és felrakóhelynek, és kinek kötelező az adatot rögzítenie a BiRegbe.
• Tisztázni kell, hogy melyik hatóságot kell értesíteni – egyértelművé kell tenni, hogy ha az árut kezelő le- és felrakóhelyek az engedélyekkel kapcsolatban valamilyen problémát észlelnek, akkor melyik hatóságot kell értesíteniük (rendőrség, vám, közlekedési hatóság). Ha ugyanis ennek eldöntését a bejelentőre bízzák, és így a bejelentés nem a megfelelő – és az ellenőrzéshez kellő számú és felkészültségű állománnyal rendelkező –, gyorsan reagálni képes hatósághoz érkezik be, a szabálytalan közúti fuvarozó számonkérés nélkül lépheti át az országhatárt. Az MLSZKSZ szerint egy olyan elemző háttéralgoritmus fejlesztésére lenne szükség (a vámhatóság a kockázatelemzéseknél ezen a téren nagy tapasztalattal rendelkezik), amely az előzetes fuvarozói engedélyrögzítés és a le- és felrakóhelyi adatközlés alapján pillanatok alatt képes kielemezni, hogy az éppen beolvasott engedély rendben van-e, vagy hatósági beavatkozást igényel.
• A lehető leggyorsabb legyen a bejelentési-adatfelviteli folyamat. Fontos, hogy az adatrögzítési folyamat egy–két percnél ne igényeljen többet, és a folyamat egyszerű, könnyen megtanulható legyen. Például az engedélyen legyen QR-kódos azonosítási lehetőség, illetve az engedély és a vontatójármű rendszámának lefényképezése elegendő legyen az azonosításhoz.
• Értesíteni kell az ellenőrzés eredményéről az árut kezelő le- és felrakóhelyeket. Ha nem kapnak visszajelzést a le- és felrakóhelyek az engedély ellenőrzésének eredményéről, nem várható el tőlük, hogy a szabálytalankodó közúti fuvarozót megakadályozzák a fuvarfeladat teljesítésében. Ha le- és felrakóhely időben, például öt percen belül visszajelzést kapna elektronikusan a hatóságtól arról, hogy a fuvarozásra jelentkező gépkocsi fuvarengedélyével problémák vannak, akkor ezt időben jelezni tudja a fuvart szervező megbízónak. Ha és amennyiben ezt a gépkocsit megrakják, akkor feltehetően, valahol útközben részese lesz egy hatósági ellenőrzésnek, aminek eredményétől függően, akár jelentős többletköltségek merülhetnek fel (például áru átrakása egy másik fuvareszközre), késésekre is számíthat és kár is érheti a rakományt. Így a megbízónak lehetősége lesz intézkednie, ezzel minimalizálhatók a károk.
• Nem szabad az árut kezelőkön ellenőrzési feladatokat számon kérni. Legyen világos, hogy a le- és felrakóhelyeknek nincs ellenőrzési feladatuk. Az ellenőrzési jogkört a le/felrakóhelyek adatrögzítési közreműködésével a hatósági szervek gyakorolják (vám, rendőrség, közlekedési hatóság). A le- és felrakóhelyek csak azért legyenek büntethetők, ha nem regisztrálnak a BiReg rendszerbe és nem működnek közre az adatrögzítési folyamatban.
• Legyen felkészülési és tesztidőszak a rendszer éles üzeme előtt. A bevezetés előtt legyen legalább hatvan napos tesztidőszak, amikor is a piaci szereplők kipróbálhatják, felkészülhetnek, elsajátíthatják az informatikai rendszer működését.

A közúti fuvarozásban érdekelt minden szereplő és a magyar kormány közös érdeke, hogy a BiReg-rendszer jól működjön, és az eddig Magyarországnak és a logisztikai piacnak komoly károkat okozó visszaélések megszűnjenek. Az MLSZKSZ ezért arra kéri az Innovációs és Technológiai Minisztériumot (ITM), hogy szervezzen rendszeres szakmai konzultációt a rendszer fejlesztésének előrehaladásáról az érintett érdeképviseletekkel, és ennek keretében azt is vizsgálják meg, hogy a rendszer bevezetése milyen hatással lesz a le- és felrakóhelyek működésére.

(X)

(Nyitóképünk illusztráció)