Prága-Budapest: 75 év!
Hozzáértő kívülálló számára már az is kicsit gyanús lehetett, hogy a szokásos ATR helyett egy Boeing szállt le Ferihegyen a CSA déli egy óra körül érkező prágai járataként. Ráadásul nem is akármilyen Boeing: a 737-500-as a társaság két retrófestésű gépének egyike volt, amelynek oldalán – hogy a feeling tökéletes legyen – a már nem létező Csehszlovákia neve szerepelt. Aztán, hogy a gép a kettes előtérre való begurulása előtt a reptéri tűzoltók gyönyörű vízfüggönyét kapta megtiszteltetésül, az már nyilván jelezte a landolás ünnepi mivoltát, majd az állóhelyen ékeskedő torta végképp megtetézte az ünnepi hangulatot. Pedig nem is ez volt az egyetlen torta aznap.
A cseh nemzeti légitársaság éppen ma 75 éve indította el első járatát Budapestre. Az ünnepi alkalom pedig nyilván önmagában is megérdemelt egy kis felhajtást, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy a cseh kollégáknak azért kicsit több céljuk is lehet ezzel a príma PR-alkalommal, mint hogy megemlékezzenek az amúgy valóban komoly évfordulóról.
Amint a társaság emberei az iho/repülésnek elmondták, az első gép, ami Budapesten Prágából landolt, egy Aero-A-14-es volt: bármilyen hihetetlen, egy első világháborús veterán felderítő, illetve annak a csehek részéről továbbfejlesztett és gyártott variánsa. A Barndenburgot, más néven Brandit magyar pilóták is repülték a világégés idején, szállítógépként pedig a pilótán kívül egy utast, vagy némi postát hozhatott Budapestre.
Ahogy a CSA kereskedelmi elnökhelyettese Jiri Marek elmondta, a két főváros között a légitársaság az elmúlt háromnegyed évszázadban több mint kétmillió utast és több mint 18 millió kilogramm teherrakományt fuvarozott, az eddig teljesített ugyancsak több mint húszezer járattal. Szép számok: egyébként, ha mondjuk megdupláznánk őket a Malév és elődei járataival és teljesítményével, tán nagy vonalakban kirajzolódna a két jeles főváros közti élénk légi kapcsolat teljes képe.
Igen, nyilván nem én voltam az egyetlen, akinek az ünnepség résztvevői közül azért az egykor volt magyar nemzeti légitársaság neve is állandóan ott ketyegett az agyában. A CSA, teljesen érthető és el nem ítélhető mód, egyike azoknak a cégeknek, amelyek megpróbálnak alkalmazkodni az új helyzethet, egyszerűbben szólva profitálni a magyar társaság bukása után adódó lehetőségekből. Nem hiába emlegette a CSA budapesti képviselője, Tóth Attila, hogy milyen jelentősége van a napi öt csatlakozási lehetőségnek Budapest felől és Prágán keresztül – szinte bárhová Nyugat-Európába, a Baltikum vagy akár Oroszország felé, vagy akár onnan. Nem hiába emlegette sűrűn a Prágán túli pontokat, desztinációkat.
A CSA mostani budapesti szereplése egyben tulajdonképp udvarias érzékeltetése annak, hogy a Malév kiesésével az a príma továbbutaztatási fordítókorong, ami eddig Budapest lehetett, mondjuk a Balkán vagy akár Törökország felől Nyugat-Európa felé, az mostantól Prága szeretne lenni, és az ebből profitáló légitársaság számít a magyarországi piac meghódítására is. Persze komoly versenytársai is vannak, például leginkább Bécs, de az üzletpolitika a csehek részéről nem is lehetett más, mint hogy ők ajánljanak szuperjó csatlakozási lehetőségeket a magyar utasoknak is más tájak felé.
Mindeközben Ferihegynek nyilván becsülnie kell minden járatot, ami a magyar légitársaság kiesése után valamelyest hozzájárul a veszteségek csökkentéséhez. A Budapest Airport részéről Kam Jandu vezérigazgató-helyettes is jelezte, a mostani körülmények között bizony kevés az ünnepelni való. de ő is őszintén kívánta, hogy a budapesti légikikötőben a következő hetvenöt évben is ugyanilyen sűrűn érkezzenek és induljanak a cseh nemzeti légitársaság gépei.
