Rejtett kincseink 1. – Patakhíd a felsőpetényi határban

Zöldi Péter   ·   2013.11.30. 13:59
00

Közkeletű vélekedés, hogy az országunk viszonylag szegény kulturális emlékekben. Ha e megállapítást az ipari-közlekedési kultúra nyomaira szűkítjük, még szomorúbb a helyzet, hiszen e terület távol áll a nagy tömegek érdeklődésétől, ízlésétől, ebből fakadóan ezeknek az emlékeknek a leltározása, feltárása is viszonylag későn indult meg. A pusztulásnak és az oktalan pusztításnak e téren több ideje volt, mint a „klasszikus” kultúrtörténeti emlékek esetében.

Felsőpetény – elnézést a helyiektől – nem különösebben vonzó település a Naszály-hegy északi oldalán a távolba hullámzó nógrádi lankák között. Az olvasóknak elsősorban az állandóan a megszüntetés és a turisztikai használatbavétel között ingadozó agyagbányai iparvasút lehet itt ismerős, mellyel a falu határában vegyesen kitermelt agyagot és homokkövet a bánki vasútállomáson kiépített átrakóba szállították.

Felsőpetény nem csomóponti jellegű település, egy útra fűződik rá, mely Nőtincs felől érkezik és a falu határában, az agyagbánya főbejárata előtt torkollik bele a Bánk és Galgaguta közötti országútba.

Az útcsomóponttól Bánk felé indulva, néhány száz méter után kisebb töltés keresztezi a Lókos-patak széles, megművelt völgyét, elvadult, öles fákkal benőtt úttal, olyan egyenetlenségekkel, mely alapján feltételezhető, hogy több évtizede semmiféle kerekes jármű nem járt erre. A töltés északkeleti irányban a kisvasút vágányát keresztezve az országútra ér ki, ellenkező irányban egy bozóttal benőtt horhosban felfut a dombtetőre, majd nyoma vész. A töltés és a Lókos-patak metszéspontjában áll az öreg kőhíd, csodálatunk tárgya, négy méter körüli fesztávval, és az út – ahogyan valamirevaló hídnak viselkednie kell – meredeken szalad fel a hátára, majd lefelé róla a túloldalon.

Lombhullás után az országútról is látható a híd<br>(fotók: Zöldi Adorján)

Készülhetett volna itt egy gerendahíd, három-négy, a patakon átvetett, legallyazott fatörzzsel, rászögelt deszkázattal, az útnak is egyenesebb futást biztosítva, de nem. Tekintélyes, az öt métert is elérő magasságban halad át a kis patak felett a hídpálya, láthatóan fontos helyet, irányt jelölhetett ki a múltban, meg kellett adni a módját a hídverésnek.

A romos északi oldal

Az építmény méltóságát növeli kőből falazott mellvédje, mely mindkét hídfőben szélesen, hívogatóan kitárul, csak középen, az átkelés helyén szűkül össze, drámaian hangsúlyozva a híd funkcióját. Ismerős, barokkos, ám a közép-európai „áteresz-építészetben” több száz éven át alkalmazott, meggyökerezett forma, mely tehát nem ad támpontot a műtárgy építési idejét illetően.

A déli oldal eredeti pompájában

a támfalak vízzel érintkező részén is megbomlott a faragott homokkőburkolat, mögötte előtűnt a nyers kőfalazat. A hajdani mester (kőfaragó?) tudását dícséri, hogy olyan pontosan ékelte össze a boltozat köveit, hogy azok részben még így, a levegőben lógó félboltívként is megállnak – ki tudja, meddig?

A boltozat egy része még áll, az útpályát benőtte a fű

A késő őszi lombnélküli időszaknak köszönhető, hogy a híd egyáltalán megmutatkozott az országutat falként követő bozótos ágai között, az én melegebb részében vélhetően láthatatlanul húzódik meg a völgy mélyén, csalánnal, tüskével védve. A zöldülő őszi vetés előterében látványként is egyedülálló, vörösesen ragyogó építményből pusztulása ellenére sugárzó harmónia csak növeli a rejtély súlyát – milyen közlekedési hálózat része lehetett ez a híd, melybe – mai állapotát, félrevetettségét látva – ennyi értelmetlennek tűnő munkát fektettek 2-300 évvel ezelőtt? A „lelet” közelében megkérdezett gombászók, kerékpárosok, futók mindenesetre csak a vállukat vonogatták a hídra vonatkozó kérdésekre. Talán a nagyobb térség viszonylag nagy „hídsűrűsége” miatt hiányzik az erre való érzékenység, hiszen a szomszédos Romhány egyik fő látnivalója a szintén a Lókos-patakon épült, Nepomuki Szent János szobrával díszített átkelő, az azután következő Becskén pedig szintén többszáz éves Galga-híd található.

A térség jelenlegi úthálózata a híd helyének jelölésével

Van azonban egy momentum, amely felveti, hogy a térség közlekedési hálózata korábban másképpen működhetett, és Felsőpetény valójában csomóponti szerepet  játszott a Bánk, Alsópetény és Nőtincs felé vezető utak elágazásában. Ehhez – nem szokatlan módon – a térség légifotóját kell segítségül hívni. Ezen látható, hogy a híd Felsőpetény főutcájának, a Rákóczi útnak a meghosszabbításában áll, mely a hídon áthaladva a Bánkra vezető országút hajlatába is szervesen csatlakozhatott. Ez az út ma már nem létezik, csak a mezsgyéből és az erdőfoltból lehet rá következtetni. A híd és Felsőpetény között kereszteznie kellett a Lókos-patak menti dombsor gerincét, mely igen meredek hosszelvényt eredményezhetett.

Az egykori úthálózat feltételezett rendszere, ahol a híd még szerephez juthatott

Valószínűsíthető tehát, hogy a közvetlen, rövid, ámde emelkedőn átvezető utat feladva épült meg a jelenlegi, végig a Lókos-patak völgyében futó, a patak kanyarulatait követő, hosszabb, de sík jellegű út. Az útvonal módosulása után Felsőpetény elveszette csomóponti helyzetét, mi pedig gazdagabbak lettünk egy pusztuló kőhíd romantikájával.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek