Új orosz utasszállító új orosz hajtóművel: a Putyin-program szimbóluma

iho/repülés   ·   2020.12.16. 09:00
Erstflug-der-MC-21-310-am-15-12-2020

A PD-14 először repültette az MC-21-est. Remények és paraméterek, a gép típusengedélye jövő év végére várható. Melyik keskenytörzsű melyiknek lesz a konkurenciája?

Még a típusjelzés is némiképp megváltozott: sok helyen továbbra is MC-21-300 szerepel, de az új, ötödik példányról az UAC honlapján már mint MC-21-310-esről olvashatunk, a nagy különbség: az új orosz hajtómű, a PD-14-es, amely egy Il-76-os tesztgép szárnyai alatt nyerte el két éve az orosz hatóság típusengedélyét, és most az új orosz utasszállítót emelte magasba.

A repülés az irkutszki gyártóközpont repülőteréről egy óra huszonöt percig tartott, a hivatalos közlemény szerint a programban előírt összes feladatot végrehajtották, a pilóták elmondták, hogy a hajtóművek minden repülési üzemmódban egyenletesen dolgoztak, a siker pedig magának a gépnek a megalkotása mellett a másik legfontosabb orosz repülőgépipari program, vagyis a hajtómű-fejlesztés eredménye. Ahogy a típusengedély elnyerésekor az ipari minisztérium fogalmazott: „megszületett az első, modern orosz polgári sugárhajtómű”. Ekkor egyébként 2019-re tették az MC-21 első repülését a PD-14-esekkel.

Egy új repülőgép tervezése és megépítése kemény feladat, új hajtóművel pedig még kockázatosabb.

Legutóbb a 777X egy-másfél éves késése volt a példa, amit az új GE-hajtómű problémái okoztak. Az MC-21 eddigi négy tesztpéldányát az amerikai Pratt & Whitney PW-1400-asokkal szerelték és repültették: mint az A320neo család kezdeti korszakából is tudjuk, ennek a hajtóműnek is bőven voltak gyermekbetegségei.

A PD-14-ről, a kilencvenes évek óta az első orosz polgári fejlesztésű hajtóműről egyelőre csak a gyártó adatait ismerjük, eszerint legnagyobb tolóereje felszálló üzemmódban 14 tonna, az előzőleg ebben a kategóriában orosz típusokon használt PS-90-hez képest 15 százalékkal alacsonyabb a fogyasztása. A PW-k GTF, vagyis áttételes fan-technológiájával nem rendelkezik, és egy másik adat: a modern hajtóművek egyik legfontosabb paramétere, a kétáramúsági fok a PD-14-esnél 8,5:1, a PW1000/1400 esetében, ugyancsak gyári adat szerint 12,5:1.

Hogy a hajtómű valóságos tulajdonságai hogyan alakulnak, például a tényleges teljesítmény, a megbízhatóság, a fogyasztás, a karbantartási igények, a zaj- és károsanyag-kibocsátás, nyilván később derül majd ki.

Az orosz ipari miniszter szerint az (eddig lekötött) 630 sorozatgyártású MC-21-es fele repül majd a PD-14-essel és a másik fele az amerikai hajtóművel. Korábbi hírek szerint, az első ötven szolgálatba álló gép még mindenképp az amerikai hajtóművet használja majd, ezzel nyerheti el az MC-21 a - most a jövő év végére ígért – orosz típusalkalmassági engedélyt, és megkezdődhet az első gépek átadása az első orosz megrendelőnek.

Ugyanakkor a PD-14 repülése az orosz konstrukció szárnya alatt mondhatni

szimbóluma a Putyin elnök által néhány éve meghirdetett programnak, miszerint minden magas technológiát képviselő orosz termékben el kell érni az orosz részegységek száz százalékát.

Az MC-21 esetében is folyik ebben az irányban a fejlesztés, de egyelőre a gépnek olyan fontos komponenseit szállítják nyugatról, mint a repülésvezérlő rendszer (Thales).

A híradások egy része említi, hogy az orosz hajtómű használata abból a szempontból is fontos, hogy az amerikai eredetű technológia körül meglehetősen nagy a bizonytalanság az Egyesült Államok, illetve a nyugatiak Oroszországgal szembeni szankciói miatt. Közben az oroszok a kínaiaknak is felajánlották a PD-14-est, ha nekik is gondjaik lennének az amerikai hajtóművek beszerzésével a C919-eshez.

Mindkét gép fejlesztése a nemzeti büszkeségnek, illetve annak a reménynek a jegyében zajlik, hogy mindkét gép konkurenciája lesz az Airbus és a Boeing keskenytörzsű típusainak.

Ugyanakkor egyfelől sokan remélik, hogy Biden elnökségével a kereskedelmi konfliktusok valamelyest elcsitulnak, másfelől pedig az is feltételezhető, hogy

az igazi ütközés épp az orosz és a kínai konstrukció között várható, mert mindkettő a feltörekvő piacokon akar tért nyerni, mindkettő azzal, hogy olcsóbb lesz, mint a neo, vagy a MAX.

Miközben a nyugati sajtó nagyjából egyetért abban, hogy noha az MC-21-es a hagyományosan kiváló orosz aerodinamikai tudásháttér eredményeit hordozza, és a korábbi orosz típusokhoz képest a sárkány fontos részei – szárnyak, vezérsíkok – kompozitból készülnek, egyik keleti típus sem hozott úttörő technológiai fejlesztést.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek