Luxus és kényelem, vasúton

A BBC egy a napokban megjelent cikkében arról ír, hogy a tömegközlekedésre specializálódott, londoni PriestmanGoode tervezőstúdió társalapítója, Paul Priestman szerint a vasúton való utazást gyakran lesajnálják a repüléshez képest. A vasúti formatervezésre eleddig sokkal kevesebbet költöttek. A trend azonban lassanként megváltozni látszik. Habár a vonatok a náluk sokkal gyorsabb és technológiailag is fejlettebb sugárhajtású repülőgépeknél jóval hamarabb meghódították a kontinenseket, napjaink korszerű vasútja közel áll ahhoz, hogy vonzerő és látvány szempontjából még meg is előzze a légiközlekedést. Még ha a repülés általában gyorsabb menetidővel is szolgál, rövidebb távokon a vasút helyzeti előnyt élvezhet. Egyrészt a pályaudvarokon sokkal egyszerűbb felszállni egy vonatra, mivel csak igen ritkán futhat bele az utas a repülőtereken általánosnak számító, körülményes be- és kicsekkolásba, valamint biztonsági ellenőrzésbe. Jelentősen befolyásolja az utazásra fordított időt a kiszolgáló infrastruktúra, vagyis a pályaudvarok és a repülőterek elhelyezkedése is: a városok szélén, vagy még távolabb elhelyezkedő légikikötők megközelítése általában nehézkes, ellenben a pályaudvarok jól szervülnek a városok szövetébe.

Ma a vasútnál sokkal erősebben odafigyelnek a formatervezésre, az esztétika egyaránt szolgálja a kényelmet és a komfortérzetet. A nagyobb személyes tér, a felhasznált jó minőségű anyagok, a tipográfiailag jól megtervezett információs felületek, a hangulatos világítás, a sima és csendes haladás mind-mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy egy vonatút élmény lehessen. A tervezőstúdió szerint az egyik olyan terület, amit napjaink zsúfolt vonatain nagymértékben fejleszteni lehet, az az utasok számára rendelkezésre álló tér.

A kísérleti tervezés különleges koncepcióit ösztönzi a nagysebességű vasút is. A PriestmanGoode-iroda dolgozta ki például a Hyperloop vákuumvasút futurisztikus ötletét a Transportation Technologies számára, együttműködve a Tesla Motors és a Space X űrkutató cég alapítójával, Elon Muskkal. Az idei londoni designfesztiválon bemutatott Hyperloop egy összekapcsolt óriáskapszulákból álló, karcsú űrhajóra emlékeztető szerelvény, amely egy csőben, a passzív mágneses lebegtetés (maglev) technológiáját alkalmazó pályán hasít akár ezer kilométer per óra feletti sebességgel. A kapszulák a külsejükre rögzített mágnesek segítségével lebegnek, a lineáris motorok pedig mozgásba hozzák őket. A PriestmanGoode kihangsúlyozta: a természetes környezetben haladó vonatok közlekedését számos dolog akadályozhatja, például a rossz időjárás, vagy a sínekre dőlő fák, a Hyperloop azonban szabályozott környezetben, az időjárás hatásaitól mentesen üzemel. A technológiában számos ország lát potenciált: a Budapest–Pozsony–Brno és az Oslo–Koppenhága vonalak álma mellett az Arab Emirátusokból, Oroszországból és Mexikóból is érkezett már igény – utóbbit ráadásul egészen komolyan is gondolták.

A mágneses lebegtetést Kínában – és Japánban is – már egész magas szinte fejlesztették. A sanghaji maglev jelenleg a világ leggyorsabb, üzemszerűen közlekedő vonata. A gyorsítás fokozatos és sima, az adhéziós vonatokra jellemző rázkódástól és rezgéstől mentesen zajlik. Kína komoly összegeket fordít a vasúti szerelvények tervezésére. Ezt egyrészt az országon belüli nagy távolságok és a hatalmas népesség igényli, másrészt pedig a világ – egyelőre még – legnépesebb társadalma kifejezetten nyitott az új ötletek felé.

Teljesen új dimenziókat nyithat meg a PriestmanGoode Moving Platform („mozgó peron”) koncepciója. Az elgondolás alapja egy villamos és egy nagysebességű vonat, melyek egymással párhuzamosan, egymás közelében közlekednek. Egy adott szakaszon, ahol a két pálya szorosan egymás mellett halad, a vonat lelassít a villamos tempójára, majd egy dokkoló rendszert felhasználva összekapcsolódnak, az utasok pedig közvetlenül, menet közben szállhatnak át. Ezt az infrastruktúrát használva egész kontinensen keresztül, például San Franciscótól New Yorkig lehetne lépcsőmászás, mozgólépcsőzés, liftezés, lényegében átszállás és megállás nélkül utazni. Ez pedig városközpontok között a repüléshez képest sokkal kényelmesebb és hatékonyabb.

A nagysebességű vasútnak köszönhetően a pályaudvarok egészen merész stílusban tervezett, új generációja fejlődik ki, amelynek korszakalkotó példája a belgiumi Liège 2009-ben átadott Guillemins állomása. A Santiago Calatrava által tervezett, acélból és üvegből készült, hatalmas kupola alá futnak be Belgium nagysebességű vasútvonalai. A trendet azóta számos más épület követi, például a Zaha Hadid irodája által megálmodott nápolyi Afragola pályaudvar: a látványos, kígyózó formavilágú épület Corian akrilkötésű ásványi lapokból és üvegből készült burkolata rengeteg természetes fényt enged be be.

A Velence-Simplon-Orient Expressz felújításához kapcsolódva az 1980-as években alapított JPA Design tervezőcég 2016-ban újragondolta az Írországban közlekedő Belmond Grand Hibernian luxusvonat belterét is. A húsz, saját fürdőszobával is ellátott hálófülkével rendelkező szerelvényben két tágas étkezőkocsi is utazik. A hatalmas belső terek az Orient Expressz klasszikus eleganciájával versenyeznek, miközben a jelenkor elvárásainak is megfelelnek. A közlekedésben és vendéglátóiparban tevékenykedő tervezővállalat szerint a közeljövő innovációinak egyike az ülések közötti lábterek körülbelül tíz-tizenkét centiméterrel történő bővülése lesz, mivel a háttámlákat egyre vékonyabbra tervezik. Újabb fejlesztés lesz az irányított hangrendszer, amely egy vékony téri tartományban ad hangot, és ha a közelébe kerül az emberi fül, akkor nem lesz szükség fül/fejhallgatóra. Sokat várnak az intelligens ülésektől is, melynek párnázata felveszi az emberi test formáját.

Az osztrák ÖBB Nightjet-járatai számára is a PriestmanGoode ötlötte ki a belső teret. Az éjszakai vonatok saját mosdóval is ellátott kupéi négy embert szállásolhatnak el két emeletes ágyon. Az utasok kényelme érdekében a legapróbb részletekre is odafigyeltek: például az ajtók lépcsőinél rámpát is elhelyeztek, melynek segítségével könnyebben fel lehet vinni a poggyászt a fedélzetre.

A formatervezés a tömegközlekedés számára is kiemelt fontosságú. A nagyobb térérzet kialakítása kulcsfontosságú például a 14,8 milliárd fontból 2018-ban megvalósuló, hivatalosan Erzsébet-vonalnak keresztelt londoni Crossrail-projekt során. A Transport for London (TfL) szerint a személyes tér rendkívül fontos a tervezés során, ezért a Crossrail-vonatoknak nagyobb, dupla kartámaszokat terveztek. A térérzetet elősegítő további tényező még a kocsik közötti átjárhatóság, nincsenek átjáróajtók, az oldalsó kétszárnyú ajtók pedig a gyorsabb utascserét segítik elő. Az állomásokon a folyosók és más terek íves kontúrokkal rendelkeznek, ez kihangsúlyozza a terek áramlását. Az állomások újszerű formavilága a városi kontextusuknak megfelelő. A Tottenham Court Road állomás keleti pénztárcsarnokának sötét, éjszakát idéző belső tere a mélabús, fekete részletekkel a Soho városrész éjszakai gazdaságát hivatott tükrözni, míg a másik jegypénztár tiszta fehér kinézete főhajtás a közelben található, Centre Point toronyház futurisztikus esztétikája felé – az 1960-as évek során felhúzott épület jellegzetes látképe a brit fővárosnak.

* * *